Utakat próbálok biztosítani a gondolatoknak - mondja Krskó Tibor, és hirtelen nem tudom, hogy a filmekről, az újságokról, esetleg a szivarokról beszél-e. (Mindháromról, persze.) Nevetve teszi hozzá: ha már a gondolatok közvetítésénél tartunk, a ferenceseknél is voltak kódexek, a mamája pedig könyvkötőként dolgozott...

Ám a Ferences Gimnáziumban aligha gondolt arra, hogy egyszer az övé lesz "Kelet-Közép-Európa legígéretesebb induló vállalkozása"; a címet ez év tavaszán ítélték oda. Csak a megfelelő gondolat kellett hozzá. És még annyi, hogy Jared Salter amerikai reklámszakember éppen egy magyar lányba legyen szerelmes, Budapesten találkozzon Krskóval (és üzlettársával, Csetényi Csabával), majd az alapötletből - közös gondolkodással - megszülessen a Joobili.com. Egy internetes oldal, amely nem arra keresi a választ, hogy hová utazzunk, hanem arra: mikor. Vagyis nem a fő turisztikai látványosságokra összpontosít, inkább olyan élményekre (koncertek, kiállítások, fesztiválok, meccsek), amelyeket csak nagy mázlival fogna ki az átlagutazó.

Szivarral is a ferenceseknél találkozott először, egész pontosan a történelemkönyvben: ki ne emlékezne a nagy hasú, szivarozó kapitalistára? De reggel hétkor, a "tanHÉVre" felszállva Krskó Tiborban ez nem hagyott különösebb nyomot. A szentendrei HÉV egyik lefoglalt szerelvénye volt ez, amely a Ferences Gimnázium diákjait szállította. Külön szálltak fel a lányok és a fiúk, tanárok vigyáztak a csendre, mindenkinek tanulnia kellett. Leszállás után kettes oszlopba rendeződtek, és felsétáltak a gimnáziumba. Hetente egyszer osztálymisét tartottak, akkor egy órával hamarabb kellett odaérni. Mozgalmas élet volt ez; Tibor versenyszerűen vízilabdázott, este kilenckor ért haza az edzésről, és hajnali egyig tanult.

Négyéves korától hittanórákra járt, és ez a hetvenes években még nagyon nem volt divat. A ferenceseknél az egyházi karrier is megfordult a fejében - mint meséli, "egészen az első csajozásig". Az orvosi pálya felé terelgette őt a család: a nyári szünetekben műtőssegédként dolgozott, ám végül egy pont híján nem vették fel az egyetemre (az államigazgatási főiskolát végezte el).

A piacgazdaság magyarországi "landolásával" hamar elkezdte érdekelni az üzleti élet. Egy napilapnál lett hirdetésszervező, majd hirdetési igazgató, kereskedelmi igazgató. Később egy magántulajdonban lévő kiadóvállalathoz került, de rájött, hogy a saját terveit csak önállóan tudja megvalósítani.

Olyanok fogadták barátságukba, akiktől sokat tanult az életről és az üzletről. - Szenvedélyes beszélgető vagyok, szeretek nálam tapasztaltabb, okosabb emberekkel beszélgetni - közli Krskó Tibor. Az első szivarra is az ő hatásukra gyújtott rá; bevallja, jó adag sznobizmus is kellett az "úri huncutság" kipróbálásához. Csakhogy ő maga is gyorsan megkedvelte a szivarozást, bár előtte sosem dohányzott. Amikor esténként, Csetényivel együtt beültek valahová, és füstölni kezdtek, mindenki odament hozzájuk szivart kunyerálni. Magyarországon a kilencvenes évek közepén még nem lehetett kapni, ők is külföldről hozták maguknak.

Utánajártak a szivarozás kultúrájának, és amikor Tibor kezébe került az elegáns Cigar Aficionado című amerikai magazin, úgy érezte: igen, ő is valami ilyesmit szeretne. - Egymás mellé tettem a legjobb magyar és amerikai magazinokat, és azon gondolkodtam: hogyan lehetne eljutni ugyanahhoz a végeredményhez? - idézi fel. Ma már tudja, hogy a végtermék legfeljebb olyan minőségű lehet, mint a leggyengébb láncszem. Mindenből (fotós, grafikus, nyomda stb.) a legjobbat kell felkutatni.

Marhaság, Magyarországon a kutya nem fog szivarozni! - legyintettek a barátai, amikor bejelentette, hogy az üzlettársával szivarboltot nyitnak. De a bolt sikeres lett, a szivarozás pedig terjedni kezdett. A vásárlók is legfeljebb a szivarozó kapitalistára emlékeztek, és úgy gondolták, most végre ők is kipróbálják. Ez bizony jól festett, mások megirigyelték, és ennél több nem is kellett: mára országos szivarbolt-hálózat kerekedett az egészből.

Eleinte sok időt töltött Krskó Tibor az üzletben, hogy lássa, kik a vevők. Izgatni kezdte, hol lehetne a szivar melletti társkultúrákról beszélni? Erre már az első perctől fogva készült, így a vásárlóktól elkérték a névjegykártyájukat is. Amikor Krskó és Csetényi létrehozták a Hamu és Gyémánt magazint, már tudták, hogy kiknek kell küldeni. Az értő közönségnek azóta is arról mesélnek, miként lehet értékesen, szórakoztatóan és boldogan élni az életet; ha az olvasók lelke feltöltődik, máris megérte.

Legyenek benne hajók és golf: Krskó Tibor szerint a legtöbben ezt értik "prémium-magazinon". Ő inkább azt tartja, hogy olyan terméket kell készíteni, amely egyszerre nyújtja a szórakozás és a hasznos időtöltés élményét, s nincs benne helyesírási hiba vagy anglicizmus. Idővel belejött a lapkiadásba is - ma már öt országban, hat nyelven jelentet meg harminc magazint. A vállalkozás online részlege huszonöt országban, tizenhét nyelven dolgozik.

És milyen gondolatokat lehet közvetíteni filmekkel? Főként ez érdekelte, amikor új területre kalandozott el: társproducerként működött közre például a Sorstalanság és a Szabadság, szerelem című filmeknél. Úgy érzi, hogy ezúttal is rengeteget tanult azoktól, akikkel szerencséje volt együtt dolgozni.

Szenvedélyes vállalkozónak tartja magát, és ebben lehet némi igazság - jelenleg tizenkilenc kisebb-nagyobb cégük van Csetényivel. Akad köztük géntechnikai is, amely apasági vizsgálatokat és hűtlenségi teszteket végez. Ez utóbbi igen prózai módon zajlik: használt fehérneműből meg lehet mondani, van-e rajta harmadik személy DNS-e. A vizsgálatokhoz mintát kell venni, akkor is érdemes tehát gyanakodni, ha odahaza elkeveredik az ember fogkeféje.

- Naponta három új vállalkozás jut eszünkbe, de ezek között természetesen szelektálni kell - magyarázza Krskó Tibor. Speciális rendszert is kidolgozott erre. Felteszi ugyanazt a három kérdést, és csak akkor gondolkodik el a megvalósításon, ha mindháromra igennel felel. Szenvedélyesen tudja-e csinálni? A legjobb lehet-e a piacon? Tud-e jövedelmezően működni? Sokat vitatkozik az üzlettársával, és mindig "szétcikizik" egymás ötletét: ha túléli ezt, érdemes a megfontolásra. Ma már keresi és -ha minden szűrőn átmegy - szívesen megvalósítja mások ötleteit is.

Nem a pénz motiválja, noha elismeri, hogy mozgásteret ad. Kis országban persze kis mozgásteret. Ha az Egyesült Államokban csinálná ugyanezt, talán magánrepülőgéppel érkezne - játszik el a gondolattal -, ha viszont egy szegény afrikai országban, semmije sem lenne.

Vállalkozónak látszani véletlenül sem akar. Farmerben és pulóverben, lezser ingekben jár, nem hord magával laptopot vagy egyéb menedzserkellékeket. Tavaly decemberben megszületett legsikeresebb vállalkozása, az első gyermeke is. Végre egy projekt, amelybe a "három igen" nélkül is érdemes volt belevágni.