A Kelet íze az Azúrparton

A legjobb filmek továbbra is keletről jönnek - ez már biztosan kijelenthető az idei cannes-i válogatás alapján. Park Chan-wook Magyarországon is kultikus alkotó hírében áll. Sok művészfilmrajongó rémült halálra a mozikban például ultraerőszakos remekművén, az Old Boyon. A Szomjúság (Thirst) című filmje sem nélkülözi a durvaságot, ám roppant ambivalens és olykor egészen lenyűgöző módon egyensúlyoz a dráma, a horror és a komédia műfaja között. Persze másképp talán nem is lehetne elmondani egy katolikus pap történetét, aki tesztalanynak jelentkezik egy halálos vírus ellenszerét kutató kísérlethez.

Ötszáz önkéntes közül egyedül ő éli túl a projektet, így a hívők csodatevőnek gondolják. Ám a megmenekülés korántsem szerencsés: vámpírvérrel mosták át ugyanis a testét, melynek hatására ő maga is vérszívóvá vált. Jó kis morális dilemma, nem?

Az élet és a halál kérdéskörét feszegeti a japán Hirokazu Kore-eda Guminő (Kuki Ningyo) című drámája. A címet jelen esetben komolyan kell venni: az alapfelvetés, miszerint mi történik akkor, ha egy guminőnek egyszer csak szíve lesz, első hallásra talán egy kicsit lükén hangzik, de a rendező véresen komolyan teszi fel. A válasza pedig nem túl bizakodó. Guminőnk nagyon hamar felfedezi az élet szépségeit és a kegyetlenségeit is. Azaz senkinek sem kell a lelke.

A hongkongi Johnny To a világ egyik legkvalitásosabb iparosa, magabiztosan termeli évi két filmjét. A versenybe most a Bosszú (Vengeance) című dolgozata került be. Egy visszavonult francia bérgyilkos lányának a férjét és két unokáját megölik, erre ő Makaóba megy, hogy elégtételt vegyen szeretteiért. Ehhez felbérel három profi bérgyilkost, akik később megtudják, hogy pont az ő főnökük rendelte el a vérfürdőt. A To-filmekből ismert gengszterbecsület azonban megingathatatlan, elkerülhetetlenek a látványos pisztolypárbajok és a hősies halál. To minden egyes képkockában kifacsarja az akció zsáner- és a film noir eszközeit, szimbolikusan használja azokat, ezáltal egyéni filmnyelvet alkot. Nem a vér és a durvaság fokozásával lépi túl az ingerküszöböt (amit a tévék már nagyon magasra tettek), hanem - megtartva a gengszterművek erkölcsi kódexét - az abszurditásig fokozza a játékot a vizualitással. És így születik meg a kommersz művészete.

Régiónkból - keleti szomszédunktól - is érkezett egy gyöngyszem: Corneliu Porumboiu Rendőrség, jelző (Politist, adjectiv) című műve. A rendező zseniálisan hozza a román újhullámra jellemző dokumentarista, egyetlen kameraállásból felvett, puritán valóságot, és mivel a mai Románia önmagában is izgalmas téma, már ez is elég egy erős abszurd drámához. Elképesztő, hogy míg látszólag nem történik semmi, a film óriási dolgokat fogalmaz meg emberekről, kultúráról, társadalomról. Különösen, ha az a semmi a rendőrség és az állami bürokrácia útvesztőiben történik meg. A cselekmény ennek következtében egyszerűen összefoglalható: egy rendőrnyomozó pár füvet szívó fiatalt figyel. Főnöke le akarja őket tartóztatni. Hátborzongató élmény látni a román valóságot, különösen, hogy a környezet bármikor lecserélhető lenne egy magyarországira. Csak a mi filmjeink nem beszélnek ilyen egyszerűen, nyíltan és őszintén: szociálisan nem tudnak igazán érzékenyek lenni.

Cannes-ból jelenti kiküldött munkatársunk

 

A hongkongi Johnny To a Bosszúval nevezett be a versenybe
A hongkongi Johnny To a Bosszúval nevezett be a versenybe
Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.