És akkor most nagyon nehéz lesz elmagyarázni, miért is kell - miért jó - a Magyarország története című MTV-sorozat, a Kossuth Kiadó huszonnégy részes, Romsics Ignác főszerkesztette, megannyi szakértő gondozta könyvsorozatának televíziós változata.

A széria amolyan profi értelmiségi árukapcsolás, a "nem lehet már két történészt beültetni két pohár víz mögé a stúdióba" fölismerés jó példája; az ötletgazdák úgy terjesztenek ismeretet és szolgálnak közt, hogy - na bumm! - kicsit fölpörgetik a sztorit, kicsit lazább fordulatokkal vegyítik a szöveget, s kicsit kihasználják a vizuális forradalom egy-egy, már idehaza is bátran alkalmazható elemét. Így kerül a komolyságba az instant leves, így hallunk olyasmit, hogy "ha lett volna a szárított túrón csokibevonat is, akkor talán Rudinak hívták volna", s így játszik bújócskát a szénné osztott képernyőn Nagy György a Csodaszarvassal.

Jól van, tényleg értjük mink; a kötelező kűr túl száraz lenne. Amúgy meg mit panaszkodjunk: a civilben történész, itt forgatókönyvíróként is föltűnő Nagy György elkalauzol a főbb helyszínekre, látunk tárgyakat, csodálkozunk építményeken, s hallunk történeteket, legendákat. Például, hogy mi "az Óperenciás tengeren is túl" fordulat alapmotívuma. Hát az, hogy midőn Árpád vezér 907-ben, az Enns folyónál - a Duna-Tisza közétől úgy 500 kilométerre - kijelölte az ország nyugati határát, az azon kívüli területeket "Ober Enns"-nek hívták. Stb. A svung, persze, időnként elviszi az alkotókat, ekként amikor a Vereckei- hágónál az van mutatva HD-minőségben (de király!), hogy bejövetelükkor "ez a látvány" tárult eleink elé, fejet fogunk sóhajtással: eh, nyilván semmi nem változott arrafelé 1113 év alatt...

Még ha - ismervén a "sztorit" - el-elpilledünk is Ondékon, szükség van az effajta jó szándékú, munkás sorozatokra. Már csak azért is, mert fontos, hogy - mutatóujj felemel - kicsi és nagy időnként normális hangon tájékoztatva legyen önmaga meg az ük-ük-ük-ükapja múltjáról, s meg tudja mutatni fiának-lányának, nézd, ez vagy te, ez a hazád, az meg ott a lelkes Gyuri bácsi a piros pulóverében. S akkor újra elő lehet venni Lengyel Dénes Régi magyar mondákját, s tűnődni, miért nyelünk nagyot, amikor halljuk a Himnuszt.