Igaz, az ő anyja is mosónő, takarítónő volt, és nagy szegénységük ellenére ő is a maga erejéből érte el, amit elért, de azért ez mégsem elég indok. Amikor az okát kérdeztem, azt felelte, hogy amikor először meglátott egy József Attila költeményt, nagyon megragadta a vers és a szavak képe (!). Megkért egy magyart, olvassa fel neki, és akkor már tudta, hogy "a magyar az istenek nyelve, amit azért teremtettek, hogy az emberek verseket írjanak rajta". Pedig egyetlen szót sem értett belőle. Aztán elmondták neki, miről szól, és akkor már tudta, hogy a ráköszönt a végzete, és le KELL fordítania ezeket a műveket.

Hatvankét évesen beleásta magát a magyar poétika irodalmába, bevágta a verstant az ókori görögöktől a maiakig, és amikor - magyar nyelvtudás nélkül - megismerte a magyar nyelv struktúráját, ismét egy megdöbbentő kijelentést tett: "A magyar nyelv az emberi intelligencia csúcsterméke". Megszállottként fordított. Az embernek akaratlanul is Csontváry időskori pályamódosítása jutott az eszébe, amelynek köszönhetően remekművek sorával lett gazdagabb a világ. Nos, ki merem mondani: a svéd kultúra is hasonlóképpen gazdagodott és gazdagszik ma is Ove Berglund fordításaival.

Hét év alatt hatkötetnyi magyar versfordítást adott ki. József Attilát, Babits Mihályt, Balassi Bálintot, Kányádi Sándor két kötetét, és most egy gyönyörű Weöres Sándor-válogatást. Az első könyve kiadását maga finanszírozta, ám ez olyan szakmai hatást váltott ki, hogy a Svéd Állami Kultúrtanács azonnal megrendelt belőle háromszáz példányt, és szétküldte az ország könyvtáraiba. Ez már maga volt a állami támogatás. A magyar irodalmi körök is gyorsan reagáltak, Ove Berglund megkapta a Magyar Kultúra Lovagja kitüntetést. A Jónás könyvét (Jona címen) a Magyar Könyvalapítvány támogatta, a két Kányádi-kötet költségeit ismét teljesen maga állta, de a Kultúrtanács később megint beszállt. Az igazi áttörést azonban a most megjelent Weöres Sándor-kötet, a Det högre ljuset (A nagyobb fény) című válogatás hozta meg. A könyv a Svéd Akadémia támogatásával jelent meg.

Horace Engdahl - a svéd irodalom atyaúristene, a Nobel-díjat odaítélő Akadémiai bizottság vezetője - levélben méltatta Berglund kiemelkedő műfordítói teljesítményét és a magyar irodalom svéd nyelvű tolmácsolásában elért utolérhetetlen érdemeit.

A kötetben találni példákat Weöres képverseire, nonszenszeire, groteszkjeire, van benne egy haláltánc is, sok empatikus és szerelmes vers, vidám versikék, valamint természetesen gyermekversek sora. Azt már József Attila fordítása óta "megszoktuk", hogy nem kell megmondani, melyik verset halljuk. Berglund svéd fordítását hallván most is csalhatatlanul ráismerünk a Bóbitára, a Galagonyára, a Kutyatárra és a többiekre. Pedig a svéd nyelv ritmusában, prozódiájában, sőt hangtanában is messze van a magyartól. A forma, a zene, a tartalom és a képek Berglund fordításaiban nemcsak, hogy hűek az eredetihez, de azonos művészi értéket képviselnek. A tartalmában kissé önmagába forduló, formavilágában pedig "zenétlen" svéd költészet környezetében szépségbombaként hatnak.

Weörest, Kányádit könnyű volt fordítani, a játékosság mindig magával ragad. József Attilát már nehezebb, óriási a felelősség és a tét, de megéri küzdeni, ő a legkedvesebb költőm - mondja Berglund, hozzátéve: Vas István, Baka István és Radnóti Miklós képei nagyon megragadóak, és tart tőle, hogy néhol a tartalom és a forma egységét nehéz lesz megtalálni, de nem adja fel. Olyannyira nem, hogy az egyik következő kötetében - tekintettel a centenáriumra - Radnóti kései műveit fogja bemutatni. A másik egy, a magyar olvasók által talán kevésbé ismert - foglalkozására nézve bádogos - erdélyi cigányköltő, Rafi Lajos verseskötete lesz.