A kiváló állapotban megmaradt hajót a Szardínia szigetének északi végén fekvő Gallura parti vizei őrizték mintegy 1700 éven át. A 18 méter hosszú, hét méter széles vízi jármű mintegy ötven méter mélyen fekszik a Tirrén-tenger fenekén. A vízi növényzet teljesen benőtte, de a szardíniai régészeti hatóság kutatóinak első tenger alatti vizsgálatai szerint a hajó más kárt nem szenvedett el.

Épsége miatt rendkívüli régészeti leletnek számít. Majdnem függőlegesen merült a víz mélyére, mégsem hajóroncsról van szó, és rakománya is az eredeti helyén maradt, nem mozdult el, nem szóródott szét a tengerfenéken és nem veszett el, miként számos más ókori hajón szállított áruval megtörtént. A hajó téglát szállított, amelyet a római császárkorra datálnak. A feltételezések szerint egy Róma környéki téglagyárból vitt árut Nyugat-Szardíniába vagy Spanyolországba. A régészeti kincsek valószínűleg a tenger fenekén maradnak, mivel felszínre hozataluk károkat okozna a hajóban és a leletben.

Gallura vizei nem ezt az egyetlen hajót őrizték meg: a közeli Olbia régészeti múzeumában 24 római kori bárka maradványai láthatók. Olbia városa a korszak fontos kereskedelmi kikötője volt.