Szovjet filmet szinkronizálnak valamikor az ötvenes években. Rengeteg baki, orosz nevekbe belegabalyodás, memóriazavar, figyelmetlenség, fejetlenség, sértett önérvényesítés. Igen anyagszerű feldolgozás. Szakismerettel, terepismerettel, kozmetikázás nélkül. Minden adódó zicceren kapva-kap. Mégis ízléses, mértéktartó szójátékok, szövegbekavarodások.

Hozzátartozik a vidámsághoz, hogy Dallos Szilvia akkor végezte el a Színművészetit, amikor még működött ott táncszak Szentpál Olga és Szalay Karola oktatásával. Táncosnőként sosem láttam. Amikor az egri színház a használaton kívüli templomban játszott, Dávid Teréz Dódi című színdarabjában láttam prózaiként, leghevesebb színészi sikerét azonban Annie Girardot szinkronhangjaként aratta a Rocco és testvéreiben. Szinkronizált, írt könyveket, meséket, színdarabokat, szerkesztett, főszerkesztett, filmekben szerepelt. Régóta nem láttam. A premieren véletlenül egymás mellé ültettek bennünket, de úgy megöregedtem, hogy csak elkésve ismertem rá.

A gondterhelt rendező Haás Vander Péter, a buzgó színész Czvetkó Sándor, a mindig sértett színész Kertész Péter (hajdani Romeo, operett-bonviván és a legtöbbet bársonyosan súrlódó szinkronhang), a pökhendi szinkronasszisztens Szőlőskei Tímea és felsorolhatatlan mennyiségű színész, akár egy Shapespeare-királydrámában. Kovács Yvette Alida minimál-díszletében (négy ál Tonett szék, népi szőttessel fedett asztal, négy mikrofon, négy lámpabúra) annyian vannak, mint az oroszok. Iglódi István vendégrendező összefogott és minden fölöslegeset kitisztító színpadi munkája a második részben meglepő fordulattal él. Színre tódul egy orosznyelvű munkásszínjátszó csoport, a Makarenko Színház társulata. Előadnak oroszul (némajátékban) egy előremutató propaganda-sületlenséget, amit a magyar színészek nyílt színen szinkronizálnak. A színpad mélyéből dicsfényben megjelenik a pipázó Sztalin (Tóth Titusz), akit egy kajla amatőrszínész (Bank Tamás) szolgáltatja magyar hangját. A komédia őrülete magasra hág.     

Az előadás másik felében véget ér a jóízű mulatság. A bérszínészek csoportjának új feladataként komorra fordul a játék: bírósági vallomásoknak kell magyar szöveget adni. Egy tárgyalás vallomását kénytelenek beolvasni. A saját ítéletüket. A fejtetőre állított komédia nem egy nyugdíjas oroszlán bajuszát húzogatja, hanem kínos helyzetet mutat: mennyi része volt mindnyájunknak a behúzott farkú gyávaságnak. Kaján komédia. Komoly tréfa. Lelkiismereti bohózat.

Szélyes Imre m.v. mogorván kedélyes, kétértelmű óvatossággal ellenzéki, körültekintő meghúzódó. Sáfár Anikó elfeledett filmcsillagmúlttal, fegyelmezetten eltűr minden magaláztatást a tűpénzért végzett munka megtartása érdekében. A kölcsönkapott Nyertes Zsuzsa buzgón igyekvő szolgalélek. Körtvélyessy Zsolt fékezhetetlen induatú drámai hős. Szilágyi Zsuzsa kulturális kápó.
Különleges színpadi jelenség a túlontúl szorgalmas orosz nyelvőr Dudkova szerepében Ceszárszkaja Maja.

Az utóbbi idők legmulatságosabb, egészséges humorú honi vígjátéka. Tréfás viccmankók nélküli természetes cselekménybonyolítás.
Az előadás végén nem kell szégyellnünk, hogy mulattunk. Magunkon nevettünk.