Odusszeusz (vagy Odüsszeusz, másként Ulixesz) vonakodva bár, de részt vesz a trójai háborúban. Ithaka csavareszű király hadi dolga végeztével hazaindul feleségéhez, de nem igen töri magát. Odüsszeusz bátor. Művelt. Okos. Cseles. Az ő trouvaille-ja a becsempészett faló. Tíz évig kalandozik. Vagy húszig. Van, ahol negyven évig tart hazaútja. Az istenek letérítik hazameneteléről. Vagy kíváncsisága. Vagy kalandvágya. Minden esetre nem töri haza a család egyesítés olthatatlan vágya. Hűséges felesége otthon kézmunkázva várja, a birtokot feldúló és megzabáló kérők tömegét. Elutasítja erőszakos kérőit (Kiss Attila, Aszalos Géza, Molnos András Csaba). Hűséges késedelmező férjéhez, a hazaútjáról minduntalan eltántorítható király mesés kalandokat él meg, számos asszony rabul ejti, míg végre megvénülten hazatalál. Solvejg csak fon, vár és hű, míg Peerje Gynthje önmagát keresi idegen nők ölében. Solvejg, vagyis Penelope vár és fonnyad. Bár a temesvári királyné (a szépséges Tankó Erika) trapézon trónol mindvégig. Szkeptikus türelemmel átlátja felülről a helyzetét. Nem iróniától mentesen kommentálja egyazon helyhez rögzített sorsát. Balázs Attila ezüstvértezetben obsitos Odüsszeusz. Lelép mitológiai szobortalapzatáról, és jóllehet, engedve az emelkedettség csábításának, nyugdíjas mitológiai hőst ad. Átengedi a cselekményt vezető lendületet fiának, Télemakhosznak. Faragó Zénó nyomon követi apja botorkáló kalandozásait. A modern ifjú biztonsággal tudni akarja lódítások, mitológiai mesék, tódító hadielbeszélések közül az igazságot. Tudni akarja: volt-e értelme áldozva-várni időtlen időkig a mesebeli példaképre, hozhatott volna-e megváltást a mindennapokra? Faragó Zénó növekedő lendülettel veszi birtokba az emlékezést, a nézők figyelmét és a színpad fölötti uralmat. Találkozása Kalüpszó nimfával (az erős tehetségű, varázslatos dikciójú Tokai Andreával) az előadás legmegragadóbb színházi jelenete. Nem Ógügié szigetén vagyunk. Sem az Odüsszeiában. Helyszín: Temesvár, a régi bálteremben működő Csiky Gergely Színház a Gyulafehérvár utcában (str. Alba Iulia). Idő: ma. Két szenvedélyes mai ember a színházi színen.

A játékosan ironikus Szilágyi Ágota, mint a halandókkal rosszcsont tréfákat űző Pallasz Athéné. Kirké: Magyari Etelka, Nauszikaá: Lőrincz Rita, Eurükleia: Páll Anikó Katalin. A kérők legyilkolásához segédkező kondás Bandi András Zsolt. Valamennyien plasztikus célszerűséggel mozognak bokáig vízmedencében (Szőllősi András betanításában). Uralkodóian viselik-használják a díszletet is tervező Velica Panduru gazdag képzeletű és anyagismeretű jelmezeit. Megtévesztően szinkronizálják két különböző Monteverdi-felvételből összevágott olasz nyelvű operaelőadás. Szinkronmunkájuk azért hibátlan, mert ők maguk is gyönyörűen énekelnek.

A Monarchiát színházakkal teletervező bécsi Fellner&Hellmer-páros Ferenc József Színházának homlokzatába ides-tova évszázada a román Duiliu Marcu sima, diadalívre utaló kubisztikus beton zifferblattot épített bele, elfintorítva az 1875-ös színház bejáratát. A vissza-történetesítést akadályozta a történelem. A temesvári forradalom kultikus háttere a színházépület. Kegyeleti okokból érintetlen. Nem hámozzák ki alóla a Fellner-Helmer eredetit.

A Csiky Gergely nevét viselő színház fiataljai elhivatott mai színházat működtetnek.

Kapcsolódó cikkek: Szeretnék egy kicsit boldog lenni, ó, ó, ó…! | MGP-kritika: Az élet transzvesztita álom | A halhatatlan Sanyi manó | Az élet álom | MGP: Árvácska