Május 31-én reggel kapott egy sms-t Székhelyi József színművész, a Szegedi Nemzeti Színház volt igazgatója, hogy a következő évaddal kapcsolatban keresse fel Gyűdi Sándor színházigazgatót. Azt hitte, szerepet vagy rendezési lehetőséget akarnak neki ajánlani, de kiderült, hogy számára nem lesz következő évad: június 1-jétől szabadságra küldik, aztán a felmondási idejét tölti, majd 2013. február 1-jétől öregségi nyugdíjas lesz – nyilatkozta az érintett szegedi tudósítónknak.

Székhelyi József, a Szegedi Nemzeti Színház volt direktora mint a gála lelkes közönsége

Gyűdi Sándor színházigazgató kérdésünkre azzal indokolta döntését, hogy Székhelyi csaknem 66 éves, több mint 3 évvel túl van a nyugdíjkorhatáron, egyébként pedig mintegy 6 éve igénybe veszi az úgynevezett szakmai nyugdíjat a közalkalmazotti fizetése mellett. Az igazgató közölte azt is: Székhelyi egyedüli személyként a társulat tagjai közül anyagilag kivételes helyzetben volt eddig, amit a színház már nem tud tovább fenntartani, mert máig nem világos, hogy a jövőben kapnak-e annyi támogatást az államtól, amennyi az áprilisban megkötött közszolgáltatási szerződésben rögzített feladatok ellátására elég. 

Székhelyi József azzal reagált erre: ha tudja egy igazgató, hogy gazdasági problémák vannak, és sokallja az ő fizetését meg a járulékait, akkor abban a pillanatban el kellett volna küldenie, amikor elérte a nyugdíjkorhatárt. Ő tudja, hogy valóban betöltötte a korhatárt, várta is már az elbocsátó levelet, de nem ilyen időzítéssel, és nem ilyen bárdolatlan körülmények között. Ő, amikor 2003 és 2008 között a Szegedi Nemzeti Színház igazgatója volt, ügyelt arra, hogy március végéig megmondja minden színésznek – függetlenül a foglalkoztatási jogviszonyától –, hogy számítanak-e rá a következő évadban. Ehhez képest őt május 31-én hívták be, azt a látszatot keltették, mintha terveik lennének vele a következő évadban, majd közölték, hogy nyugdíjazzák.

Gyűdi Sándor azt mondta erről: nem SMS-ben értesítette Székhelyit, hanem felhívta telefonon. Az SMS csak az elhalasztott találkozás új időpontjára vonatkozott. A korai időzítés pedig azok számára fontos, akiknek megszűnik a szerződése, és ha nem találnak másik munkát, akkor az évad végén jövedelem nélkül maradnak. Székhelyi József azonban nem marad jövedelem nélkül: a felmondási időre megkapja a fizetését, utána pedig a nyugdíját.

Ezzel nem kegyet gyakorol a színház, hanem a törvény szerint jár el – replikázott Székhelyi József. Bizonyos mesterségek esetében – ilyen a színészet is – másként illik kezelni az életkort – folytatta. Vannak szerepek, amelyeket egy színész bizonyos életkor alatt el sem tud játszani. Régen ezzel tisztában voltak, szentségtörésként hangzott volna, hogy például Kiss Manyit nyugdíjba küldjék.

Gyűdi Sándor igazgató szerint nemcsak Kiss Manyi hozható fel példának, hanem Király Levente is, aki 60 éves kora óta nyugdíjas, a Nemzet Színészeként megbízási szerződéssel szerepel a Szegedi Nemzeti Színházban. Ő Székhelyi Józsefnek is felkínálta, hogy szerepet vagy rendezési lehetőséget kaphat a továbbiakban is. Felajánlotta Székhelyinek, hogy a jövőben Király Levente mindenkori gázsijának 90 százalékát kaphatja szerződésre.

Székhelyi azzal reagált erre: ő önálló személyiség, nem valaki másnak a 90 százaléka. Ő 100 százalékra akar szerződni – nem mások, hanem a saját értékéhez és szakmai árfolyamához mérve. A színházigazgató azzal válaszolt: ő csak jelezni akarta, hogy nagyra tartja Székhelyi Józsefet, és jövőbeli gázsiját is a legmagasabbak közt tudja elképzelni.

Gyűdi Sándor a Délmagyarország című szegedi napilapban azt nyilatkozta: nem tipikus a magyar színházi életben, hogy a színház volt igazgatója ott marad a társulatban. Máshol az elődöt azonnal el szokták távolítani, hogy ne legyen ott potenciális vetélytársként, ellenfélként. Szegeden ez sem így történt. Erre válaszolva Székhelyi kijelentette: ő nem oktrojálta rá magát a Szegedi Nemzeti Színházra, kapott volna munkát az ország bármelyik színházában, de kézenfekvőnek látszott, hogy ha Szegeden van a háza, ott él a családja, akkor ő is ott dolgozzék tovább. Amióta letette a sarzsit, sohasem szólt bele a színházi döntésekbe, nem bírálta a jelenlegi menedzsmentet, holott otthon, a házában továbbra is direktorként gondolkodott, és számos gyenge előadást, gazdasági hibát, pazarlást észlelt, amelyet szóvá kellett volna tennie.

Gyűdi Sándor szerint kettejük viszonya sem volt tipikus, mindketten valóban úgy álltak hozzá, hogy ne nehezítsék a másik dolgát. A jelenlegi direktor éppen ezért furcsállja, hogy Székhelyi most mást mond a nyilvánosságnak, mint neki. A nyugdíjba vonulásáról és a jövőbeli szerepvállalásáról szóló beszélgetés ugyanis egyetértésben zajlott kettejük között: a szerepfelkérést a színész elfogadta és szépen megköszönte.

Kérdésünkre Székhelyi József nem utalt rá, Gyűdi Sándor pedig egyértelműen cáfolta, hogy összefüggés lenne a színész váratlan nyugdíjazása, és az Egerben megtartani szándékozott Villon-estje körüli botrány között.