Akad rá példa, hogy vitathatatlan sztárok is elérhetővé teszik néhány dalukat, akár egy egész lemeznyi alkotást is, csakhogy náluk ez a lépés is valahogy a többi, kereskedelmi forgalomban kapható lemezek eladott példányszámát növeli mégis. Vagy a presztízst. Még a lemezipar védhetetlen hanyatlása idején is. Egyébként meg underground előadók jó szokása, hogy a minél nagyobb „reach” érdekében grátisz adják a zenét.

Kardos-Horváth János valószínűleg nem rajongók millióihoz szól, mikor a Kisfogyasztók című anyag dalait énekli, s nem is a minél több közepes hakni- vagy arénakoncert-felkérés érdekében adja közre ingyen a teljes lemezt a www.kisfogyasztok.hu című oldalon. A Kisfogyasztók első hallgatásra nagyon is rétegzene, s ezt a gondolatot csak erősíti a saját bevallás: „könnyűzenei gyereklemez, ami elsősorban általános iskolások számára készült.” Hogy mekkora az a bizonyos réteg, az véleményes. Az energiaszolgáltatóka borzalmas hangzású „lakossági felhasználókat” nevezik kisfogyasztónak, akik lényegesen kevesebbet használnak áramból, gázból és vízből, mint a termelő üzemek, nagyobb intézmények. Azért ez elég nagy „fogyasztói szegmens” – hogy akkor papírízűek maradjunk.

Közhely, de ennek a hatalmas rétegnek a jó része nem éppen úgy használja az energiát, ahogy az elvárható volna, mondjuk a jövő szempontjából. A kölykökön múlik minden. Az egész persze ott kezdődik, hogy megtanítjuk, ha kijössz a szobából, kapcsold le a villanyt, egy fogmosáshoz ne használj el tíz liter vizet, és ha elmész otthonról, ne hagyd hetesen a konvektort. Az energiatudatosság első lépcsője ez. De ha nem magyarázzuk el, hogy miért is érdemes erre a lépcsőre lépni, akkor nem ér az egész semmit – nem mad maxes utópiát kell a gyerek elé tenni, meg a messzi jövőről beszélni professzori hangnemben. Hanem a saját nyelvén megszólítani. A Kisfogyasztók című KHJ-lemez pedig ezt teszi. A gyerekekhez beszél, de szüleikhez is szól. Nem gügyög, hanem elmagyaráz. A pláne az, hogy zenére. Teljesen fogyasztható és barátságos, egyáltalán nem gagyi zenére, itt nem egy lesajnált, félszívvel tető alá hozott projektről van szó, a Kaukázus énekese, gondolom, ugyanúgy fogott egy gyerekdal megírásához, mint korábban, mikor nem (ez) volt specifikus célcsoportja.

Nem lehajol – leguggol. Nagy különbség.

A Feladatos című dal még szöveges példának is beillik: szépen levezeti, mennyibe kerül egy tévé, ha egy évig csak úgy áll, magányosan, készenléti üzemmódban, vagyis ha senki sem nézi. Csak úgy van. Kardos-Horváth számítása szerint, 45 forintos árfolyamon számolva a kilowattórát, 790-be fáj a stand by. Ami nem sok pénz. Nem sok energia. De sokmilliószor nem sok pénz, az már sok pénz - végül is talán ez az energiatudatosság egyik fő oszlopa. A Kié a Föld című opusz a megújulás egyetlen útját az összefogásban látja: „Vagy mindenki, vagy senki. / Vagy mindenki túléli, vagy senki. / Vagy mindenki, vagy senki. / Vagy mindenki mást akar vagy senki.” Ilyen egyszerű. Az egész lemez ilyen egyszerű téglákból épül, még ha a szöveg néha komplikáltabb is. A Rézcső a múlandóságról, a változásról, az átalakulásról, a viszonylagosságról, a „nézőpont kérdéséről” beszél ugyancsak egyszerűen és érthetően. „Az a rézcső, ami a vizet hozza, zöld rozsdás lesz egyszer. / Az a kémcső, amiben por a szív, párás áttetsző rendszer. / Az az arc, ami bentről csillog, csak tekintet lesz egyszer. / Az a szem, ami nekem tetszik, holnap csak turistatenger.” Ezek a dalok túlmutatnak önmagukon – míg vannak egyértelműbbnek tűnő nóták is, a Dinamó és villámhárító például kifejezetten az áram természetéről mesél, a Víz nélkül lehetetlennek pedig már a címében is ott van a fő üzenete, hogy ugyanis víz nélkül tényleg lehetetlen.

Összesen tíz dalból áll a Kisfogyasztók, tízepizódos zenés lecke ez az energiatakarékosságról és a megújuló energiaforrások fontosságáról. Kardos-Horváth János az Energiasuli felkérésére készítette a lemezt, az ugyancsak letölthető borítón így hát ott díszeleg a legnagyobb áramszolgáltató neve is. Nem tudom, mennyibe’ volt a kész anyag, de egy ilyen befektetés nagyságrendekkel többet érhet el a fejekben, mint a számtalan társadalmi célú hirdetés a képernyőn, az esti film valamelyik szünetében.

Utána ne felejtsék el kihúzni a tévét.