A Cigány sor ugyanis egyszerre önéletrajzi regény, a roma kultúrában eligazító bédekker, csöndes - és jogos! - vádbeszéd a cigányok integrálásával foglalkozók tehetetlensége fölött, és keserű számvetés. Mivé lett az egykor minden veszéllyel dacoló roma kultúra a magyarországi ezredfordulóra? Mit veszített mindezzel a minden eddiginél intoleránsabbnak látszó többség? Kínzó kérdések, amelyekre a kötet rendre válaszol is.

A Cigány sor legnagyobb erénye, hogy igen őszinte, és emiatt letehetetlen könyv. Nemcsak a letűnt cigány nyelvek világfelfogását és logikáját, a roma kultúra évszázadokon átívelő sajátosságait veti fel és magyarázza meg, hanem személyes sorsával ennek nyomatékot is ad. Így a törvényszerűségek, kuriózumok, számos félreértést tisztázó és megmagyarázó szokások mögött mindig látjuk az embert is, akinek mindez nem papírízű, tudományos eredmény, hanem eleven valóság volt. Így éljük át a cigánytelepen növekedett, katonaiskolába került, kőművesként diplomázó, a zenészéletbe is belekóstoló, ám legtöbbször mégiscsak sodródó, félig-meddig megtűrt cigányértelmiségi mindennapinak tűnő, ám cseppet sem szokványos életét.

A könyv talán a Győzike-show-n szocializálódó, elfojtott előítéletekkel teli, ám nyitottságát még nem elveszített olvasónak jelenthet igazi áttörést. Ráébredhet, hogy ez a gyakran zajos, érthetetlen, nyűgnek tekintett népcsoport nemritkán irigyelhető kultúrával, világszemlélettel és ebből fakadó túlélési stratégiával rendelkezett, és rendelkezik ma is. Olyan "elfogadottnak" tekintett többségi nézeteket, közvélekedéseket írhat felül bennünk a könyv, mint a cigányok tisztaságfelfogása, tulajdonhoz való viszonya, érthetetlen hangossága vagy jellegzetes, semmi máshoz nem hasonlítható térszemlélete.

Átismételhetjük a cigány nyelvekből átvett, s ma már széles körben elterjedt jövevényszavakat, megérthetjük, hogy milyen visszavonhatatlan társadalmi változásokat váltott ki a cigányzene népszerűsége vagy hanyatlása, hogyan érintette a cigányságot a rendszerváltás. Tudomást szerzünk a cigányok számára a nemzetet helyettesítő csoportok önszerveződési elveiről, etikájáról és arról is, hogy miért nem fogadhatja el egy idegen cigány vagy gádzsó a felkínált ételt egy putriban.

Így lesz a sokszor artikulálatlan többségi ellenszenvből a megértés nyugalma, a sokszor zabolázhatatlan népcsoportnak tűnő cigányságból megbecsülésre érdemes társkultúra. Rácz Sándorból pedig az a szomszéd, akit bármikor áthívnánk egy kávéra, hogy átbeszéljük vele a világ menetét.

Romano Rácz Sándor: Cigány sor
Osiris Kiadó, Budapest, 2008
135 oldal, 1980 Ft