Néhány nagyberuházáson múlt, hogy a politika olyan törvénymódosítást készített elő és fogadott el, amely a régészet lehetőségeit erősen kordába szorítja – mondta Lassányi Gábor pénteken, a Magyar Vidéki Múzeumok Szövetsége (MVMSZ) által rendezett konferencia vitájában. A gazdasági miniszter például már 2011-ben jelezte a kormánynak, hogy az M9-es építésénél a költségek 16 százalékát elvitte a régészet. Az ehhez hasonló esetek teremtettek alkalmat az örökségvédelmi törvénynek a régészetet hátrányosan érintő módosítására, amely a beruházások költségének 1 százalékában (de maximum 200 millió forintban) határozta meg az előzetes régészeti munka költségét és 30+30 napban az időtartamát.

A konferencián hallgatóként jelen lévő L. Simon László, volt kulturális államtitkár felszólalásában a szakmát is számon kérte, miért nem maga dolgozott ki korábban egy kompromisszumos törvénymódosítást, érzékelve a régészeti munkával szembeni társadalmi (beruházói) elégedetlenséget. Ennek szerinte a legjobb időpontja akkor lett volna, miután 2010 nyarán az általa beterjesztett, de Kálnoki-Gyöngyössy Márton által megfogalmazott törvénymódosítással visszaadták a nagyberuházások előtti ásatási jogot a megyei múzeumoknak, s Kálnoki-Gyöngyössy helyettes államtitkár lett (aki jelenleg az MVMSZ elnöke). Ilyen régészeti módosítási javaslat azonban nem készült el. A régész szakma nem érzékelte a veszélyt, s nem ment elébe a később, csupán gazdasági érdekek diktálta régészeti törvénymódosítás megszületésének. Amire ő 2012 nyarán államtitkár lett, már nem sok mindent tehetett.

L. Simon hangsúlyozta, ő igyekezett segíteni. Annak idején örömmel terjesztette be a törvénymódosítást, amely visszaadta a megyei múzeumok ásatási jogait, mert ezzel erősítette a megyei múzeumi rendszert. Később ő kérte fel a régészszövetséget – még nem államtitkárként - hogy az utóbbi évek nagyberuházásai előtti feltárásokon előkerült kincseket mutassák be a parlamentben, s kezdeményezésére dolgoztak ki a régészek – amikor már égett a ház - egy saját törvénymódosítási javaslatot, amit azonban már nem lehetett elfogadtatni.

Mint mondta, arról is igyekezett meggyőzni a régészeket, hogy a feltárások előtti gépi földmunkát vegyék ki a régészeti munka köréből, mert ebben volt a „buli”, ebben volt a legnagyobb a korrupció lehetősége, ezért ez volt a legtámadhatóbb. Mellesleg így a régészetre fordítható forrásokat valóban a régészetre lehetett volna fordítani. De kevesen álltak mellé.

Nézete szerint a 200 milliós felső határt el lehetett volna kerülni, de az időkorlátot nem, mert jogos gazdasági érdek, hogy az ásatásokon ne legyen időveszteség. Megoldási javaslatként említette a jelen helyzetben, hogy el kellene érni: a beruházások költségének egy százalékát tegyék bele egy régészeti alapba (akkor is, ha nem szükséges régészeti feltárás a beruházáshoz), s ebből lehetne fedezni a felmerülő többletköltségeket ott, ahol szükséges.

Kálnoki-Gyöngyössy Márton válaszában a maga mentségére elmondta: 2010 júniusában éppen a Balatonon tartózkodott, amikor fölhívták, hogy benne van a neve a közlönyben, kinevezték helyettes államtitkárnak. Nem tudott róla előre. Júliusban azon dolgozott, hogy rohammunkával előkészítse az örökségvédelmi osztály munkatársaival az ominózus feltárási rendeletet. Rekordidő alatt elkészült. Ezt követően a tizenkilenc megyei múzeum igazgatójával és gazdasági vezetőjével folytatott kínos és hosszadalmas tárgyalásokat egy harmincpontos lista alapján, hogy alkalmas-e a múzeum a feladatra, s miben kérnek segítséget. Tehát sokat tett azért, hogy ez a rendszer fennmaradjon, megerősödjön, s a Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Örökségvédelmi Központját is azzal a feladattal hozták létre (a korábbi állami régészcégből, a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálatból), hogy ezt a feladatot koordinálni tudja. Augusztus és szeptember ezzel telt, október után pedig már semmiféle eszköz nem volt a kezében, mert októbertől már a lemondását készítette elő, s csak azért maradt még januárig, mert többen kérték, hogy tartson ki. Többek közt L. Simon László is. Pedig az a három hónap már vesszőfutás volt. Saját felelősségét csak abban látja, hogy nem mondott le már októberben. Egyébként, ha lett volna lehetősége, végigvitte volna a megkezdett folyamatot.

Lassányi Gábor, a régészszövetség elnöke válaszában elmondta, a régészet valóban gyanútlan volt. Csak 2011 szeptemberében értesült szóbeszédekből, hogy miféle törvénytervezet készül. Elismerte, hogy L. Simonnak fontos szerepe volt például az autópálya-régészeti kiállítás létrehozásában. Úgy emlékezett, egyetértettek abban, hogy a gépi földmunkát vegyék ki a régészeti munkák közül, s legfeljebb a felügyelet szakmai módszerein vitatkoztak. Megjegyezte azonban, hogy 2012-ben jól jött volna, ha a minisztérium jogi apparátusa is segít a régészek javaslatainak megfogalmazásában, képviseletében, úgy talán több eredményt értek volna el.