A Záhony és Budapest közti falvak kispadjain ücsörgő öregek minden bizonnyal meginogtak 1967. augusztus 14-én, amikor egy gigantikus hengereket szállító, titokzatos karaván dübörgött el portájuk előtt. A 25 méter hosszú, teherautó vontatta trélereken ponyvákba burkolt űrkabinok és hordozórakéták tartottak a fővárosba, többek között ott araszolt a konvojban az első ember vezette űrhajó is, Gagariné.

- Hogy az űrhajó mennyivel könnyebben közlekedik a világűrben, mint az országúton, azt tapasztalhattuk - viccelődött a propaganda-tárlat igazgatója, Sz. I. Koszlov, és hozzátette, az 1961. április 12-én óránként 28 ezer kilométeres sebességgel száguldó Vosztok 1. űrhajó földi útján 20 kilométer per órás tempóra kényszerült.

A Záhonynál 23 startra kész vagont háta mögött hagyó, egy nap alatt Budapestre érő hetesfogatot a városligeti vásárvárosban már a szovjet tudósok elmúlt ötven évének 400 tonnányi remeke, száznál is több szovjet mérnök, technikus és szerelő várta.

A szorgos személyzet jól reprezentálta a szovjet tudomány és technika fejlődésének iramát: a 30 ezer négyzetméternyi expoliget nyolc pavilonja villámgyorsan készült. Az atompavilonban helyére került az atomenergiát közvetlenül villamosenergiává alakító, 500 wattos Romaska, távolabb a másodpercenként egymillió műveletet végző Minszk-22 elektronikus számítógép, és mint arról a napilapok is tudósítottak, az űrkabin után összeszerelték a Vosztok alumíniumpavilonok fölé tornyosodó, hófehér hordozórakétáját is. Az amatőr fényképészek és lelkes bámészkodó sereg jelenlétében épülő kiállítás utolsó simításaként pedig helyére került az óriási Lenin-portré.

A kölcsönös udvariaskodás hevében zajló, szeptember elsejei megnyitón a szovjet állam hazai helytartói - Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke, Apró Antal elnökhelyettes - és a szovjet politikai előkelőségek mellett Borisz Jegorov űrhajós-orvos, a Szovjetunió Hőse is részt vett.
- A Nagy Októberi Szocialista Forradalom hazája megnyitotta a szovjet emberek előtt a kezdeményezés zsilipjét. Ennek beérő gyümölcseit láthatjuk itt - szavalta Ajtai Miklós, a Minisztertanács elnökhelyettese. A Népszabadság kiküldött tudósítója „tudományos és esztétikai erőt" ígért olvasóinak, amely „hat, felemel és lenyűgöz", valamint azzal kecsegtette a leendő látogatókat, hogy a helyszínen megérezhetik az októberi forradalom impulzusát. 

A kiállítás fel is pörgött. A MAFILM Népszerű Tudományos Filmstúdiója éjjelente forgatott, nehogy megzavarja például a szeptember 7-én Kádár János kíséretében érkező Brezsnyevet, aki az űrkutatási pavilon mellett előszeretettel és hiába püfölte kalapácsával az ütésálló szovjet törhetetlen üveget.

Alig telt el néhány nap, és 12-én besétált a 200 ezredik látogató: Zöldi György, gépésztechnikus. Az Elzett gyár üzemvezetője egy pillanatra a 10 ezer atmoszféra nyomással működő, kemény forgácsoló szerszámokat gyártó gépről is megfeledkezett, amiért tulajdonképpen kisétált a ligetbe.

- Még soha nem volt szerencsém sem a lottón, sem a totón - jelentette ki a magát amatőr űrkutatónak valló Zöldi úr, és lenyűgöző higgadtsággal pózolt a kamerák előtt, amint az expo bejáratánál strázsáló szovjet vezetőség átnyújtotta neki a zenélő szputnyikmodellt, és a vodkás dobozt.

Míg a mázlista Zöldi elfogyasztotta ünnepi ebédjét a vásárigazgatósággal, a tudomány manökenjei rendületlenül robotoltak a pavilonok párás légkörében. Dax Károlyné, a Csepel Vas és Fémművek dolgozója, Bajkova Ludmila Grigorjevna, a Leningrádi Fizikai Kutató Intézet tudományos munkatársa és Horváth Katalin kirendelt jogászjelölt, tolmács-teremőrként tűrte, ha „a gyerekeknek kedvük támadt csavargatni a műszergombokat, százszor helyreállították az elrontott kapcsolásokat, és segítették a prospektusvadászokat", sőt, jelvényt is próbáltak keríteni - jelentette megelégedéssel a pártlap.

A párologtatott fémmel készített, zöldes árnyalatú, csillogó fémtükörbe rejtett Lenin-portréból azonban csak a szerencséseknek jutott. A kevésbé szerencséseket az egész napos, tudományos filmvetítések és előadások kárpótolták, a moszkvai rádió magyar adásának játékosai pedig a vásáron rendezett eredményhirdetésről akár Szonáta típusú tranzisztoros rádióval, Alpiniszt táskarádióval vagy egy Fed 2-es fényképezőgéppel távozhattak. Aki pedig a kiállítás katalógusát vitte emlékül, az otthon kibogarászhatta, hogy pillanatnyilag 4650 tudományos kutatóintézettel, 700 ezer tudományos dolgozóval büszkélkedik „szovjetország", és hogy a tudomány valamennyi létező ágában legsikeresebb tudósok micsoda eredményeket értek el az űrkutatás területén.

„Az 1957. november 3-án felbocsátott Szputnyikon utazó Lajka kutya a telemetrikus átvitel nyelvén elmesélte közérzetét."

Lajka köszönte, jól volt.

A tekintélyes kötet rajta kívül Szellőcske és Szenecske űrkutyát említette.
A korábban fellőtt ötven ebelődről hallgatott az írás.