Amikor ez a kép készült, akkor írta a Népszabadságban Lukács László, a neves sportújságíró (a Möszjő, ahogy még most is gyakran emlegetik sportrovatunk munkatársai): „Nem kétséges, hogy a labdarúgás, sajátos, különleges szerepet tölt be, és meghatározó szerepe van a sportmozgalomban. Ezért érintette olyan érzékenyen a közvéleményt a válogatott, a klubcsapatok legutóbbi években elszenvedett sok kudarca, hiszen mindenekelőtt a labdarúgásból ítélik meg az egész magyar sportmozgalom helyzetét. Immár öt esztendeje, hogy a legnépszerűbb magyar sportág válságba jutott, és az illetékes sportszervekből hiányzott a kellő határozottság, a megfelelő ellenőrzés, a felelősségre vonás ahhoz, hogy elősegítsék a kibontakozást. Felbomlott a rend, a fegyelem és ennek helyreállításához a pártszervek segítségére volt szükség."

Szörnyű lehetett a helyzet. Ehhez képest a képen azt látjuk, hogy a Bajcsy-Zsilinszky úti sportjegyiroda ajtajában egy hölgy fogja vissza az embereket, mögötte a már szerencsés bejutottak jegyet váltanak, és ha kijönnek, újabb csoport léphet be a helyiségbe. A kintiek pedig türelmesen várakoznak, hozzászoktak már.

Egy-egy népstadionbeli kettős meccs kedvéért hétfőn délelőtt kellett egy kis kimenőt kérni a munkahelyről, és mindig másik haver állt sorba. (Nem volt valószínű, hogy az eredetileg százezres, de akkor már csak 70-80 ezer nézőt befogadó stadionban vasárnap még egyáltalán kinyitják a pénztárakat, de ha mégis, akkor sem lehetett volna jó helyre jegyet kapni.)

Ha elolvassuk az ablakba kihelyezett táblát, láthatjuk, hogy ezúttal csak egy mérkőzésről volt szó, Fradi-Dózsát rendeztek a Népstadionban. Leszakadt lelátója miatt az Üllői úti pályát akkor kellett újjáépíteni, és csak néhány hét múlva a Vasas elleni meccsel (0-1, góllövő Müller Sándor) avatták föl. Addig az FTC pályaválasztóként a Népstadionban fogadta a vendégcsapatot. Igaz, izgalmas volt a helyzet, az utóbbi években egyeduralkodó Újpesti Dózsa nyolc fordulóval a befejezés előtt csak egy ponttal vezetett a Fradi előtt (akkoriban a győzelem csak két pontot ért), és ez a mérkőzés fordíthatott az álláson. De még így is elképesztő ezt a sort látni!

Magán a meccsen azután nagy küzdelem folyt, az első félidőben a különben jól védő Szentmihályi előtt megpattant Mucha lövése, és a hálóba került. A második félidőben egy szabadrúgást Bene gurított Zámbó elé. A bravúrt bravúrra halmozó Géczi nem tudott közbelépni, mert a „a sorfalon irányt változtatott a labda, s kínos lassúsággal a hálóba vánszorgott". Azután már nem sok történt. „Az Ú. Dózsa tíz perccel a befejezés előtt már elégedett volt az eredménnyel, ezt tükrözte a tempója, de aztán kétszer is gólt lőhetett volna."

A Dózsa azért fogta vissza magát a hét végén, mert szerdán a Bayern München csapatával következett a Bajnokok Európa Kupája-meccs a döntőbe jutásért (talán erre is árulták már a jegyeket a Sportpropaganda Vállalat boltjában!), és a játékosok a Sepp Mayerrel, Breitnerrel, Beckenbauerrel, Gerd Müllerrel felálló németekre „tartalékolták erejüket". (Sok jó nem várt rájuk: Pesten még sikerült az utolsó pillanatokban 1-1-re menteni a meccset, de a visszavágón sima 3-0 volt a később BEK-győztes, és az az évi németországi világbajnokságot megnyerő német válogatott legfontosabb játékosait adó csapat ellen.)

A Fradiban mellesleg Juhász, Kű, Branikovics, Ebedli és Máthé is pályára lépett, a Dózsából pedig Noskóra, Dunai III-ra, Feketére, Fazekasra is nyilván emlékszenek az idősebb szurkolók, akik a magyar futball helyzetét azóta egyre rosszabbnak érzik. Pedig nem szabad elfelejteni, ha ezen a meccsen nem játszott is, 18 évesen már egy éve bemutatkozott a Fradiban Nyilasi Tibor, és azért neki például volt egy-két emlékezetes alakítása!

Ha már itt ez a kép, ne menjünk el egy mellékesen megörökített részlet mellett. A várakozók a Toldi mozi (ugyan már, ki másról lehetett volna egy filmszínházat elnevezni?!) előtt alkotják a sort. A feliraton olvashatjuk is: Ugo Tognazzi. A második táblán már nagyon nehéz kibetűzni a kor egyik szexszimbólumának, Claudia Cardinalénak a nevét. Ők Vittorio Gassmannal hármasban játszották Marco Ferreri Az audencia című filmjének főszerepeit. A Toldi már akkor is művészmozinak számított, ahol több héten keresztül játszottak olyan filmeket, amelyeket másutt viszont egyáltalán nem lehetett megnézni. A pesti értelmiség itt elégíthette ki kicsit lesajnált érdeklődését a Nyugat „dekadens" filmeseinek munkái iránt. A filmben egy egyszerű katolikus hívő személyesen akar beszélni a pápával, de ugyanúgy értetlenül áll azzal szemben, ami körülötte történik, mint Franz Kafka Kastélyának hőse, K.

Mindenesetre ma, amikor a hazai bemutatójával egy időben vagy legfeljebb néhány hét késéssel látható Magyarországon is minden film, a fiatal olvasóknak el kell hinniük, óriási öröm volt, hogy már 1974-ben vetítették nálunk ezt az 1971-es alkotást.