Az idei Karlovy Vary-i fesztivál első nagy dobása Milos Forman vadonatúj filmjének, A jól fizetett sétának bemutatója volt. Nem forradalmi újdonságról van szó, mivel a film alapjául szolgáló színházi darab, Jirí Suchy azonos című műve, már-már legendás siker volt a hatvanas években a prágai Semafor színházban. Sőt, 1966-ban Jan Rohac és fiatal rendezőtársa, vagyis maga Forman készített egy tévéfilmet az előadásból. A siker titka a merész cselekmény volt, ami Forman szerint „úgy politizált, hogy nem politizált". Egy válás előtt álló házaspár, Uli és Vanilka, egy köpönyegforgató ügyvéd és egy mindenható postás s mindez együtt egy jól megcsinált megcsinált tévedések vígjátékában.

A kaviccsá az olajozott gépezetben az öntudatlanul is intrikussá váló liverpooli nagynéni válik, aki meglebegteti, hogy ráhagyna egymillió fontot Vanilka gyerekére. Ekkor kezdődik el az eszeveszett átrendeződések sora: Vanilka nem tud dönteni a férfiak között, aki folyamatosan csapják neki a szelet, már-már azon van, hogy egyedül nevel gyereket. A kommunista Csehszlovákiában biztos nagyon ütött egy olyan udvarlás, ahol bókként elhangozhatott a „kemény a kebled, mint a valuta" kezdetű mondat, ez ma már inkább amolyan megmosolyogtatóan retro-fíling.

A mostani változatnak több különlegessége is akad: a darabot is Forman állította színpadra, a fiaival közösen. A zene remek, és meglepő, hogy a magyar fülnek bizarr hanglejtésű cseh nyelv milyen jól működik a musicalben. Korrekt, profi színházi közvetítést rakott le tehát az asztalra Forman, ügyesen csípi el a pillantásokat, grimaszokat, de nem akar több lenni ennél. És mivel a médiummal (film és a színház kapcsolata, interaktivitás a közönséggel) már Bergman is kísérletezett a Varázsfuvolában, a formani forma ehhez képest már egészen kevésnek tűnik.

A fesztivál első versenyfilmje, a Taps című dán dráma elsőfilmes rendezője, Martin P. Zandvliet nagy feladatra vállalkozott: egy alkoholista színésznő portréját festi meg, aki mindent újra akar kezdeni. Leteszi a poharat, visszaszerezné a gyerekeit, akinek a gyámságáról maga mondott le, de nincs sem ereje, sem eszköze, hogy megküzdjön a feladattal. Fokozatosan, a szemünk előtt omlik össze, amit Paprika Steen elképesztő alakítása és az érzékeny rendezés tesz hitelessé. Érdekes, hogy pont egy férfi mesél az anyai ösztönön is felülkerekedő érzelmekről, szenvedélyekről. Méghozzá jól. Korábban azt mondtam: Karlovy Vary a meglepetésekről szól.
Túl vagyunk az elsőn.