Nosza, fussunk neki újra, mert nem könnyű! „A történet törlődik történelem és a valóság: a neves német filozófus Immanuel Kant utazik hajóval Amerikába (csakúgy, mint a felesége, a szolga és egy papagáj, aki rendkívüli ajándékot tárolni az agy Kant bármit mond), hogy a végrehajtott működését és a glaukóma, hogy megkapja a tiszteletbeli doktori mértékben a Columbia Egyetemen. Annak ellenére, hogy utálja az amerikai, aki egyetért azzal, csere foglalkozik: ő hozza Amerika oka és Amerika ad neki, hogy a látását. Az ő érkezése is üdvözölte elmebaj orvosok és hozott egy elmegyógyintézet. Állapota a filozófus a történelem is ugyanaz az állapota, hogy a beteg egy diliházba."

A szöveg a gugli gyorsfordítása a Centre for Asian Theater oldaláról. Vagy úgy. Vagyis erről van szó a Merlinben. A szöveg magyarosabb, mivel Matkovics Ágnes fordítása alapján Thomas Bernhard: Immanuel Kant művéből a komédiástrupp elfogadta, kiformálta szöveget játsszák Kant címmel.

Jobbra fehér korlát. Ez a tengerjáró pereme. Balra sávos vászonnal, napozóágyak. Középen piros-fehér olajjal lekent hordó, hátul kisebbek. Zsinórok vezetnek a bádoghengerekhez, mintha a fedélzet megannyi fedélzeti műszere, rádióvezetéke fonná be az utasok feje fölötti teret. A nagyon egyszerű és nagyon ésszerű színpadi berendezést Szőke Dániel Bogdán, Szőke Dávid
tervezték. Olcsó. Mutatós. Kifejező. Nem akadályozza a szereplőket a közlekedésben.

Hajóskapitányként a tengeri távolban a nézők minden mocorgását, reakcióját figyelő impozáns, fehérszakállú, vén tengeri medve áll középen. Az ő figyelmes tekintete fogadja a kis szobába érkezőket. Kesztyűt húz. És a drótköteleket megszólaltatja. Különböző hangmagaságú hangszerekké válik a díszlet. Még egy vonóval megszólaltatható trombitán is zenél. Kíséri a dalbetéteket. S hogy el ne felejtsem: utazóláda felhajtott belsejében csembaló rejtőzik. Kant felesége azon kíséri az éneklő Szabó Domokos, Rácz Attila, Nádasi László (sőt: Székely) énekelő színészeket. A zenét a hajóskapitány Szőke Szabolcs szerezte. Erdős Sárának van egy éles mosolya. Azt használja a másfél órás előadás során.

Mint a veretesen dadogó tájékoztató állítja - ha jól vettem ki a szavakból - a történelem és valóság „törlődik" vagyis érvénytelen a cselekményben, de lehet úgy is értelmezni, hogy összemosódik a kettő egymással.
A 18. században élt tudós állítólag azonban soha életében nem hagyta el szülővárosát, Königsberget. Nemhogy tengeri utazásra nem vállalkozott, de a város közelében lévő Balti-tengerpart sem keltette fel érdeklődését.

Sosem nősült meg. Minek értelmében nem utazhatott feleségével Amerikába. Holott Szőke Szabolcs muzikális hajóskapitányának vezetésével László Lilla nemcsak férjével utazik, de rendszeresen felolvassa számára félhangon az újságokat. Kant glaukómájáról nem szól a történelem. Lehet, hogy volt. A csíkos plüss fürdőköpenyben grasszáló Székely B. Miklósnak mindenesetre rosszul áll ragtapasszal mindvégig leragasztott szemüvegének fél ablaka. A szelíd, jóságos bölcselő szavait Székely B. nagy természetességgel morfondírozza elő. Neki több évtizedes sikeres munkája fekszik abban, hogy a nyilvánosság előtt ne emelt hangon, ne színpadiasan, hanem emberi középhang alatt beszéljen.

Ami nehezen cáfolható Thomas Bernhard színdarabjából, lehetséges, Kant nem szerette a köménymagot a levesben, erről meglehetős bőséggel szó esik a szövegben. Lehetséges, hogy papagájt is tartott a kalickájában, feltehetően nem azon okból, hogy megjegyezze szertekószáló gondolatait.

Es ist gut - voltak a professzor feljegyzett, utolsó szavai nyolcvan éves elholtakor.

Minden jól van.