Ha jól emlékszem, 1992-ben játszotta utolsó szerepét a Károly körúton lévő Budapesti Kamaraszínházban, aminek bejárata az Asbóth utcából nyílott. Eörsi István Sírkő és kakaó című „traktátus a nyárspolgárság végleteiről" című szatírájában a Rendőrnőt játszotta a szerző rendezésében.

Horváth Teri

Egy 93 éves öregasszony lakására törnek a nyájas nyárspolgárok. Ide toppant be őrmesteri egyenruhában a mosolytalan, ijesztően szigorú rendőrnő, aki a darab végén férjével, a postással virágokat szór a lakásra éhes erőtlenekre és elfoglalja a vágyott lakást. Enyhülést nem mutatott sziklakemény arca. Tömény és rendíthetetlen gonoszságot ontott magából. Akkora játékosnak nem mondható valóságos túlerővel vett részt a játékban, hogy majdnem beszakadt súlyától a színpad. Körötte a színészek papírmasé bábuknak rémlettek. Ő volt a köznapi valóság. A mindennapok félelmetes zsarnoka. Nem az egyenruha emelte súlyát. A civil, hétköznapi akarnokság, magával hordott erőszak.

Húsz évesen, főiskolásként tanórákat mulasztva játszotta Nádasdy Kálmán rendezésében Soós Imre Ludas Matyijának szerelmesét, Piroskát. Diplomával kezében az Úttörő Színházhoz került. Rövidnadrágos fiúszerepeket játszott pionírnyakkendővel.

Idővel átkerült a Madách Színházhoz. Sarkadi Imre Móricz Zsigmondi súlyú drámájában, Út a tanyákról (1952) Rozi volt. Máig emlékszem, amint a tornácon állva nyitott tenyérrel fedte le nevetésre vagy sírásra nyílt száját. Cselédeket, parasztlánykákat játszott olyan szikár realizmussal, ahogyan előtte csak Bihari József fogalmazta meg szerepeit.

Nem játszott. Volt. De nem születése, családi körülményei határozták meg színészetét - amire való képességeit balfi tanítója, Jászai András, a nagy tragika testvéröccse sejdítette meg -, a Kocsonya Mihály házassága televíziós változatában és a Thália Színház Örkény-elfuserálta Falurossza persziflázsában színészi alapszíneinek fonákját ugyanolyan komor humorral volt képes megjeleníteni. Természetesen volt humora, de keserűségből és tragikusan fölfogott életérzésből párolódott le.

Nagy alakításai közt is legerősebb volt Pék Mária Fejes Endre Rozsdatemetőjében, vagy a haldokló Anna a Madách Színház Éjjeli menedékhelyében.

Játszott mindent. Volt Lope de Vega Hős falujában Laurencia - második szereposztásban Tolnay Klári mögött. Játszotta Róbert Gidát a Micimackóban. Volt Nyilas Misi. Szonya a Bűn és bűnhődésben. És a Szegedi Szabadtéren Johanna a máglyán.

Nagy színészi életművének a fájdalom, a sértettség, az elmagányosodás vetett véget. Kivonult a nyilvánosság elől. Jellemzőnek tartom, hogy senkinek nem jutott eszébe interjút kérni tőle, televíziós kamera elé imádkozni, hogy beszéljen magáról, fájdalmairól. Az is igaz, hogy a jelentkező újságíróra rádöntötte volna az ajtót, és konyhakéssel védte volna sajgó szabadságát.

Március 7-én, 80. életévében meghalt Horváth Teri.