Hatalmas sikert aratott a debreceni Nagyerdőn megrendezett Campus Fesztivál, amely vasárnap reggel zárta be a kapuit: a kulturális és tudományos programokra, könnyűzenei koncertekre és kortárs táncszínházi előadásokra jelentősen többen váltottak jegyet, mint tavaly. Ami nem meglepő annak tükrében, hogy a fesztivál szervezői színvonalas, igényes menüt állítottak össze: föllépett a hazai könnyűzenei együttesek színe-java a Quimbytől kezdve Péterfy Bori zenekarán és a 30Y-on át a Tankcsapdáig, de itt volt Ganxsta Zolee éppúgy, mint Sebő Ferenc vagy Galla Miklós is.

A hamarosan föloszló Kispál és a Borzot több ezer lelkes rajongó búcsúztatta el pénteken este. A külföldi fellépők közül óriási hangulatú koncertet adott Boban Markovic, s rengetegen voltak kíváncsiak az idei Campus sztárvendégére, Bob Sinclairre is, habár az ő előadása érthető módon akkor váltotta ki a legnagyobb tombolást, amikor fölhangzott az általa szerzett világsláger, a Love Generation.

A debreceni Campus számomra egyik legrokonszenvesebb vonása az volt, hogy a szervezők nem csupán a húzónevekre építettek, hanem azokra a művészekre is, akik orszgosan kevésbé ismertek ugyan, de produkcióik révén megérdemlik, hogy jelen legyenek egy nemzetközi fesztiválon. Ilyen volt számomra a Babylon T/Láncolat improvizatív táncköltészeti előadása, vagy a Folkfree együttes fellépése, amely - szerencsétlenségére - éppen a Quimbyvel szinte egy időben lépett színpadra, így a közönség létszáma nem haladta meg a negyven-ötven főt. Holott a zenekarral együtt zenélt a hazai népzene legendás alakja, Sebő Ferenc - akit a Folkfree énekese sajátos módon minden alkalommal "leferibácsizott".

Katartikus élményt okozott a Magashegyi Underground, a Megasztában föltűnt Bocskor Bíborka együttese, az erdélyi énekesnőből ugyanis olyan hihetetlen kisugárzás áradt a színpadon, hogy nem lehetett neki ellenállni.

Zajos sikere volt Péterfy Borinak és Love Bandjének, immár országos népszerűségüket jól jellemzi, hogy a debreceni közönség szinte minden egyes dalt együtt fújt az énekesnő-színésznővel. A Pannonia Allstars Ska Orchestra bulija pedig arról tanúskodott, hogy a mai tinédzserek számára már "ősöregnek" számító ska stílusból még egyáltalán nem fogyott ki a szufla - ezt csak azért mondom, mert találkoztam olyan tizennyolc éves fiatalemberrel, aki azt hitte, hogy a ska mint műfaj az ezredforduló után született. Nagyon csodálkozott rajta, amikor megtudta: ő maga a fiatalabb.

A debreceni fesztiválon természetesen tarolt a hazai csapat: a Tankcsapda, amely az otthoni terepen szinte még nagyobb erőbedobással játszott, mint egyébként. De rajtuk kívül is akadt helyi banda: bemutatkozott például egyik kedvencem, az Amundsen is, amelynek frontembere, Nagy Tamás annak idején még együtt kezdett az egyik tankkal, Lukács Lászlóval. Az utóbbiból azóta országos hírű sztár lett, de Nagy Tomi is sokra vitte: nincs nála jobb rockzenész a könyvesbolti eladók között.