A halottakkal kapcsolatban az a nagyszerű, hogy helyet teremtenek - írta a magyarul Nyúlháj címmel megjelent Rabbit is Richben. Keddtől ez rá is érvényes: életének 77. évében, tüdőrákban meghalt John Updike.

Az ezzel teremtett hely azonban valójában űr: a XX. századi amerikai irodalom nagy alakja volt, aki túlélte Saul Bellow-t, Bernard Malamudot, a rajongójának egyáltalán nem számító Norman Mailert, és nyolc évvel az ezredfordulót is.

A mai világot nem kedvelte, a blogokat lenézte, az internettől idegenkedett. Legismertebb műve, a filmként is bevált Az eastwicki boszorkányok nyomán tavaly még megjelentette Az eastwicki özvegyeket, de sokan ezt már poros, a valóságra kevéssé reflektáló műnek tartják.Talán nem erőltetett a keleti part Mándy Ivánjának nevezni.

A Pennsylvaniában született, egyet-kettőt New York-ban is fordult, majd Massachusettsben letelepedett Updike számos pályatársával ellentétben nem annyira a nyüzsgő metropolis, mint inkább a kisvárosi mindennapok, sőt „az elővárosi házasságtörés" krónikása volt. Ez utóbbi témát annyira a sajátjának érezte, hogy azt mondta: „ha nem is merítettem ki, az kimerített engem. Úgy tűnt, itt találtam meg az igazi Amerikát, amely mostanra túlságosan heterogén és lüktető lett ahhoz, hogy igazán a provincializmussal fenyegessen, ami elől New York-ba menekülnek az emberek" - írta Ipswichből, e Boston melletti alvóvárosból.

Mint a The New York Times nekrológjában emlékeztet: tetszett neki, hogy errefelé ingyen parkolhat, négy gyereke rendes köziskolába járhat, ő maga kimehet a tengerpartra napozni, „és betérhet templomba anélkül, hogy ez nagyon furcsának tűnjék". Vagyis úgy írhatott az életről, hogy ismerte is.

A képmutató, de istenfélő, mindig előre tekintő Harry Angtsrom képében a protestáns átlagamerikait írta meg a Nyúl-sorozatban. A nagy világválság idején születettek kortársaként szembesülhetett Amerika a polgár-, és nőjogi mozgalmak, illetve a vietnámi háború körül kialakult belső elbizonytalanodásával - ennek kapcsán támadásokkal is számolnia kellett. Tartotta a tempót: egyik utolsó regénye, a Terrorista főszereplője Ahmad Ashmawy Mulloy, a már Amerikában született tinédzser. Számos műfajban mozgott otthonosan. Ötven könyve jelent meg, az 50-es évek meghozta áttöréstől kezdve rendszeresen publikálta novelláit, verseit, kritikáit a The New Yorker hetilapban is, ahol rövid ideig kritikusként dolgozott. A Nobel-díjon kívül minden jelentősebb elismerést megkapott. Ezt éppenséggel maga adta meg irodalmi alteregójának, Henry Bechnek.

John Updike