Keleti Éva az ötvenes évek elején félbehagyta az ELTE fizika-kémia szakát, s fotósnak állt. A nagy generáció (Langer Klára, Reismann Marian, Hollenzer Béla, Sándor Zsuzsa, Vadas Ernő, Papp Jenő, Botta Ferenc) tagjaitól tanulta a szakmát. 1976-ig a Magyar Fotónál, majd utódjánál az MTI-Fotónál dolgozott riporterként. 1976 és 1989 között az Új Tükör című képes hetilap képszerkesztője volt. Majd fotóügynökséget vezet (kisebb megszakításokkal) máig.

A magyar fotográfiai közélet meghatározó alakja. Számos kiállítást szervezett (1956-os forradalom, Magyarország a Duna gyöngye, Yousuf Karsh , Robert Capa, Kinyílt fiókok), s több könyvet szerkesztett és társszerkesztett (Elfelejtett képek, Várkonyi László, valamint a Film, Színház, Muzsika és a Riportművészet sorozat).

Egyik legismertebb fortósorazata, a Ruttkai Éváról és Latinovits Zoltánról készített kollekció, egy nagy szerelem fotódokumentuma, a képeken máig sugárzó jelenlétű színészóriásokkal. Bár egy interjúben a fotós elmondta, amikor a képek készültek, a szerelem már nem lángolt közöttük, de a közös fényképezést hajlandóak voltak vállalni. Természetesen ezek a fotók is ott lesznek a kiállításon.

De aki ismeri Keleti Évát, nem lepődik meg azon, hogy a művész most sem elégedett meg pusztán a már jól ismert, nem túlzás azt mondani, ikonikussá vált művei újabb elősorolásával. Ez nem rá vallana. Hosszú és alapos munkával nézte át archívumának – és emlékezetének – megannyi fiókját, ezúttal sem takarékoskodva idővel és energiával.

 Ami előkerült – a klasszikus, kihagyhatatlan képek mellé –, az némi blaszfémiával szólva, több mint értékes: érdekes. A klasszikus hírügynökségi fotós tematikailag színes riportjaitól, a meghatóan szép, meghökkentően bravúros táncképeken át, a színházak világának édes-bús őrületéig, a színészek millió arcának, igaz és eljátszott gesztusainak megörökítéséig vezet el bennünket. S még tovább. Ugyanis, mellesleg, vannak itt még írók, költők, festők, zenészek, filmesek és még politikusok is. Jobbára úgy, ahogy még sohasem láttuk őket. De nemcsak Örkénytől Ránki Dezsőig, hanem Bölltől Miloš Formanig szinte mindenki, aki számított az elmúlt öt évtizedben.

A fotográfus Keleti Éva a fényképezésen túl is tud valamit. Előtte kitárultak az otthonok ajtói, s ő szinte családtagként kerülhetett egészen közel amúgy gyakran zárkózott modelljeihez. Mi a titka? A türelem, a szakmai odaadás, az empátia, az ember tisztelete. Egész alkotói pályája erről vall.