Pimasz úr

Forrás: Viasat3

Mind-mind beleférne abba a vízióba, amely szerint: „Megmutatni és megélni. Nem lebuktatni, tényfeltárni, oknyomozni stb. áll szándékomban, hanem egy-egy jelenséget bemutatni és közben szórakoztatni. Meg persze valamelyest informálni is, ám őszintén szólva a teljesség görcsös igénye nélkül. Megmutatni egy aprócska szeletét a valóságnak. Egy aprócskát csupán."

Az iménti idézet Papp Gergelytől való; a Viasat3 friss, TV 2-től érkezett arca - amint az talán az iméntiekből is kitetszik - nem helyezte túlságosan magasra a lécet; elmegyünk, átéljük, aprócska szelet, aprócska csupán, azt' jól van. Pimasz úr című vasárnapi riportshow-ja - ez meg mi az? - úgy indított, mint egy darab nagy, tökéletes félreértés.

Pedig Papp nem az a klasszikus, hajlakkmámorban utazó cool guy, aki a szétesésig laza lesz, ha meglátja a Story fotósát, hanem olyasféle újságíró, akinek van fogalma - mi kérünk elnézést - életről és riportról. Aki anno, a TV 2 Naplójában legalább - legalább! - meg-meghökkentette a T. nézőt. Például akkor, amikor elment Írországba, hogy a kezébe nyomja a Leányfalun édes kistestvérpárt halálra gázoló ír állampolgárnak azt a végrehajthatatlan bírósági végzést, amely elől egy hihetetlen típusú joghézag vagy mi okán következmény nélkül elbújhatott. Most meg itt van ez a Papp Gergely abszolúte saját ötlettel, műsorral, promóval meg ami ilyenkor még a brainstormingon zsír, és - legalábbis egyelőre - nem tud ezzel mit kezdeni.

A nyitóadás, ha jól értettük, azt volt hivatott bemutatni, hogy vannak fiatalok, akik hétvégenként szórakoznak. Eh. Ha nagyon belegondolunk, velünk is megesett már az ilyesmi; táncoltunk, kétdekást vettünk, vártuk az éjszakai buszt, majd hánytunk egy batárt. És akkor most mi a konklúzió? Hogy - néztünk nagyot a csodálkozástól - Csepelen három, 160 centinél alacsonyabb lány be-beindul, elkölt 5000-5000 forintot, apucika pedig kis, piros kocsival hazafuvart nyújt az éjszakában? Vagy hogy akadnak alternatív csávók, akik - most éppen ez a menő - a gót kultúra jegyében sokat gondolnak a halálra és a vámpírokra, viszont normálisak és rendesek? Hogy a fiúk lakkozzák a körmüket, és időnként beszívnak? Hogy a kamaszok ugyanúgy hánynak, mint mi vagy testvéreink vagy apáink? Hogy hajnalra - fogódzkodjanak meg! - fölgyűlik a szemét?

Pimasz úr - átalakítva magát - trendi hajjal, szűk nadrágban, feketére lakkozott körömmel vegyül el a tömegben, hogy ezeket a kiváló megállapításokat megossza velünk, s mintegy kacsintósan kérdezzen vissza, amikor azt mondják neki: sapkája „ülj le, egyes" kategória. Hehe, hehe, hát ez jó, hehe.

Pimasz úr nem csinál semmi extrát, sőt, konkrétan és úgy igazából nem csinál semmit; még csak nem is pimaszkodik. Igaz viszont, hogy a maga részéről nem is ígért semmit. Egy aprócska, észrevehetetlenül aprócska szeletet csupán.

Kapcsolódó cikkek: A nap kritikája: Rilke és a kacsák | A nap kritikája (Trencsényi): Kasszanovák | A versmondó lény | Majd kihűl | A nap kritikája (MGP): Twins - Ikrek