A kecske, az ember, a víz és az erdő

A "fénnyel festő" művésznek is nevezett Zsögödi Nagy Imre munkásságát bemutató tárlat nyílt ma Szegeden, a Móra Ferenc Múzeumban. A csíkzsögödi festő hatvan alkotása jövő februárig látható.

A tárlatról Szabó András, a Csíki Székely Múzeum muzeológusa, a Zsögödi Nagy Imre-hagyaték kurátora elmondta: igyekeztek a náluk levő több mint hat és félezer darabos gyűjteményből átfogó kiállítást összeállítani, mely jól láttatja a művész munkásságát. A mostani tárlat gerincét a festő halálának 30. évfordulójára rendezett 2006-os jubileumi kiállítás anyaga adja.

A kurátor kiemelte: Zsögödi Nagy Imre az első erdélyi festő volt, aki tanulmányai elvégzése után azokat a festészeti értékeket vitte haza, melyeket a Nagybányai iskola teremtett meg, az az iskola, melyre a modern magyar, huszadik századi festészet épült. A Nagybányán felnőtt művészektől tanult, és miután a csíki táj és hangulat hasonlított a nagybányaihoz, számára természetes volt a tanultak otthoni alkalmazása.

A művész festészete többekre hatott, főleg a csíki vidéken, Gyergyón, Parajdon, Korondon. Többek között Pál Lajos tartotta mesterének, de Antal Imrének, Márton Árpádnak és Gál Andrásnak is voltak hozzá köthető korszakai.

A kecske, az ember, a víz és az erdő visszatérő motívumok Zsögödi Nagy Imrénél, akinek munkássága három korszakra bontható. Az ötvenes évekig - úgynevezett organikus korszaka idején -  gazdálkodott és festett, az őt a mindennapokban körülvevő állatokat, embereket, hegyeket ábrázolta. 1950-ben politikai kényszerből  Marosvásárhelyre került, ahol a szocialista realizmusnak egy nem  teljesen tiszta vonulatát képviselte, ott festette meg a Kantint vagy a Cukorgyári munkásokat. Az évtized végére ismét felszabadultan festett, világosabb, színesebb képek kerültek ki keze alól.

A tárlat - az ötvenes évek kivételével - a kezdetektől egészen a  haláláig végig kíséri munkásságát. A hatvan alkotás között ceruza-  és tusrajz, fametszet, tempera- és olajkép is látható.

Zsögödi Nagy Imre 1893-ban született és 1976-ban hunyt el. 2005-ben  posztumusz Magyar Örökség-díjjal tüntetették ki. A művész ötvenkét  éven át alkotott, műveiből keveset adott el, s élete végén amit tudott, visszavásárolt, hogy lehetőség szerint minden műve közgyűjteménybe kerülhessen.

Köz- és részleges magángyűjteményi hagyatéka, amely a vázlatokat  és a kész műveket egyaránt tartalmazza, csaknem hétezer darabból áll. Művei az erdélyi és magyarországi közgyűjteményeken túl olyan jelentős múzeumokban is megtalálhatók, mint a velencei és nürnbergi városi múzeum, vagy a londoni Királyi Képtár. A leggazdagabb anyag  természetesen a Csíki Székely Múzeumban van, szám szerint 6547 alkotás.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.