Aztán hozzáteszi: a Lechner-palota felújítása épületfizikai okokból egyszerűen nem várhat tovább. Elég csak arra gondolni, hogy a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem termeit magában foglaló szárnyban százéves villanyvezetékek futnak, tűzjelző viszont nincs. Ehhez képest pont ezek fölött a helyiségek fölött tárolják a múzeum világhíres keleti szőnyeggyűjteményét. Nem beszélve arról, hogy az építésekor, 1896-ban a ház főbejárata felől vezették be a villanyt, innen jönnek be a házba gáz- és a vízvezetékek is. Így az alagsori termekben másfél méteres közműkötegeket kerülgetve lehet csak közlekedni. Ezeket a vezetékeket mind át kellene helyezni a hátsó fertályba.

Mindezzel azt magyarázza a direktor, hogy funkcionális átalakítás nélkül nincs értelme hozzányúlni sem az elektromos hálózathoz, sem máshoz. Hiába akad temérdek baleset- és műtárgyveszélyes hiba az épületen, toldozással-foldozással már nem lehet megmenteni. Átfogó rekonstrukcióra van szüksége a 115 éves háznak, méghozzá olyanra, amelyet egy szakemberekből álló csapat ez év március 15-ig megtervezett, és be is nyújtott a kulturális kormányzathoz.

A Nemzeti Erőforrás Minisztériuma (Nefmi) erre azt ígérte, elkészíti azt a kormányhatározatot, amely alapján megszavazhatják majd az Iparművészeti felújításhoz szükséges összeg (körülbelül 14 milliárd forint) első részletét. A tárca júniusig elő is állt a tervezettel, amelyben a Zsolnay kerámiákkal borított tetőzet teljes felújítása, az eltávolított lanterna helyett az új kilátótorony felépítése és az udvari szárnyba szánt új gépészeti egység szerepelt. Erre 2,5 milliárd forintot kaptak volna két részletben Takácsék: 2011-ben 250 milliót az engedélyezési tervek elkészítésére, 2012-ben pedig 2,25 milliárdot a közbeszerzéseket követő kivitelezésre.

– A Nefmiben mindenki aláírta a határozattervezetet, akinek kellett, és a kormány júliusra ki is tűzte már a tárgyalás időpontját, amikor a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) megvétózta. Mivel a rekonstrukciónk első ütemének kiadásait költségvetési tartalékból fedezték volna – magyarázza a főigazgató. – A probléma csak az, hogy az egyik legfejlettebb hazai régióban, a közép-magyarországiban kifutóban vannak az uniós pályázati lehetőségek. És mivel mi még a tervpályázatot sem tudtuk meghirdetni az NGM döntése miatt, ezért attól a lehetőségtől is megfosztottuk magunkat, hogy magára a rekonstrukcióra EU-s forrást találjunk. Pedig tervek birtokában ez egyáltalán nem volna esélytelen.

Hogy mikor kerülhet újra napirendre az Iparművészeti megmentésének ügye, arra csak a fejét ingatja Takács Imre, és annyit mond: csapataink harcban állnak. És persze dolgoznak. Többek között a Székely Nemzeti Múzeum raktárából nemrég előkerült értékes műkincsek: középkori és reneszánsz miseruhák, valamint XVII. századi oszmán-török szőnyegek restaurálásán. Hosszabb távon egy Erdély régi művészete című kiállítás megszervezésén és szintén az Üllői útra várják jövő júniusra a londoni Victoria and Albert Museum közönségsiker-kiállítását, az Art and Design for All (Művészet és Dizájn Mindenkinek) című összeállítást.

Takács elárulta azt is, hogy a 2014-ig megújuló Várkert Bazár miniszteri biztosával, Zumbok Ferenccel tárgyalt nemrég a felújított épületekbe telepíthető kulturális funkciókról. Például arról, hogy a testőrségi palota termei alkalmasak volnának időszaki kiállítások befogadására, így a világ első nemzetközi oszmán-török szőnyegkiállításának – amelyet az Iparművészetiben tartottak 1914-ben – a Várbazárban rendezhetnék majd százéves jubileumi, megújított változatát.

Kiállítási terveit és az átfogó rekonstrukcióba vetett (egyébként megingathatatlan) hitét mostanában egy dolog rengeti Takács Imrének, mégpedig a nemrégiben nyilvánossá vált kormányzati ukáz: hogy a közgyűjtemények igazgatói 20 százalékos bér­elvonásra kötelesek. – Nyilván szeretnék minél több muzeológust megtartani. A kényszerű elbocsátások miatt viszont nálunk sem halogatható sokáig az a rendszer, amelyet sajnos több hazai közgyűjteményben kénytelenek voltak már bevezetni. Hogy tudniillik a hiányzó teremőrök helyett a gyakran doktori fokozattal rendelkező muzeológusok őrzik felváltva a műtárgyakat.