A múlt hajóval érkezett
Kukla poénja a MODEM-en kívül nem érthető, ezért elmagyarázom: a kiállítás anyaga hajón érkezett Kínából, csakhogy az Adriai-tengeren hosszú viharba került, egy darabig úgy tűnt, rakományát nem rakhatja ki időre. De a vihar elült, a szállítmány pedig megérkezett Debrecenbe, március 30-ig lesz látható.
Bátran ajánlom mindenkinek, hiszen az ideúsztatott kínai művészeti közeg ismerős lesz: az alkotók mind az 1980-as években kezdték a pályafutásukat, amikor Magyarországon még szocialista, pártállami rendszert működtettünk, és Kína sem hitte, hogy a XXI. század második évtizedére Mao országa lesz a kapitalista világgazdaság motorja. A tárlat részint az avantgárd szellemiséghez nyúl vissza – Wei Guangqing, Ma Liuming, Wang Jianwei, Su Xinping fontos szereplői voltak a nyolcvanas éveknek –, de a kiállítás teret enged a néhol fájdalmas urbanizáción átesett kortárs fogyasztói társadalom kritikájának, például Miao Xiaochun és Wang Qingsong fotóin.
A tárlat kurátora, Yu Ke elmagyarázta, a művészetet kétfajta gondolat határozta meg: a kommunista párt által képviselt ideológia és az 1980-as években kialakult modern, szabad gondolkodásmód, amelynek képviselői nem a párt elvárásai, hanem a művészet első szabálya, az alkotói szabadság szubjektív elvárásai szerint dolgoztak. Nem véletlen, hogy a Debrecenben kiállító kínai művészek közös jellemzője, hogy mindegyikük éveket töltött Nyugaton.
Yu Ke rokonszenves embernek tűnt, s még közelebb éreztem magamhoz, amikor közölte: mivel eddig Magyarországról csak Petőfi Sándor versei és Liszt Ferenc művei jutottak eszébe, örül, hogy személyesen is eljöhetett hozzánk, együtt dolgozhatott Petőfi és Liszt honfitársaival. A Szabadság, szerelem című versből arra következtetett, hogy a magyar nép a kínaihoz hasonlóan előretekint és előrehalad, mit sem törődve a körülményekkel. Mit mondjak, nem akartam kiábrándítani a saját tapasztalataimmal.
Maga a kurátor többek közt Zhang Dali műveit ajánlotta a figyelmünkbe, aki a valóság, valamint annak a média által torzított képe közötti ellentmondásokra hívja föl a figyelmet. Tőle kiállítottak egy-egy képet, amelyen Mao és Sztálin látható. Igaz, az egyik fotón még társaságban vannak, a másik, retusált változaton csak ketten. Ez milyen ismerős, mondtam egy mellettem álló kínai lánynak, a köztévében tavaly nálunk is kiretusáltak valakit a híradóból. Ezt nem akarta elhinni, azt hitte, valamit félreértett, ezért elmagyaráztam neki a Lomniczi-ügyet, majd Maóra mutattam, s azt mondtam: látod, a múlt megérkezett. De nálunk úgy hívják: jelen.
