Fáy Miklós: Porgy és gáz
Vagy máson kellene keseregni, például azon, hogy ezen a klasszikus nyári operajátszó helyen idén már nem játszanak operát, meg kell tölteni a nézőteret, és a jelek szerint egy Trubadúr vagy Rigoletto erre már nem alkalmas. A Porgy alkalmas volna, sokan vannak, aztán rendesen fogyatkoznak, unják. Miért is ne unnák, amikor unalmas.
Közben meg vagy ez, vagy a semmi. Hiába mondjuk, hogy a Porgy és Bess a XX. század kiemelkedő remekműve, nem tudjuk egészen pontosan megmondani, hogy milyen műfajú remekműve. Opera, természetesen, de közben folyton úgy viselkedik, mintha musical lenne. Ugyanaz a helyzet, mint Gershwin két nagy sikerű szimfonikus művével, nincs meg benne a kötőanyag, témától témáig, daltól dalig el kell vergődnünk valahogy, nem is csoda, hogy folyton késztetést éreznek a zenészek, hogy a vergődést megtakarítsák maguknak és másoknak, inkább csak a dalokat játsszák el. A dalok sorozata azonban mégsem opera, mégsem zenével elmondott színpadi cselekvés, miközben a teljes Operák könyvében is kiemelkedően szép és friss ez a történet, nem szabad lemondani róla.
Le kellene győzni a nehézségeket színpadi eszközökkel, de ahhoz játszani kellene a Porgy és Besst. Ez viszont a jelen körülmények között körülbelül lehetetlen, Gershwin ragaszkodott a színes bőrű szereposztáshoz. Volt egy időszak, amikor az örökösök viszont nem ragaszkodtak Gershwin kívánságához, nézhettük Begányi Ferencet vagy Radnay Györgyöt bagarollal barnítva, laza mozgással színre lejteni, nem nagy kockázat kimondani, hogy mindez ma közröhejbe fulladna. Élünk Porgy nélkül.
Maradnak még ezek a próbálkozások. Vendégelőadások, amelyekben most éppen sem szív, sem tehetség nincs, egy tépett lelkű karmester az árokban, megkeseredett énekesek, akik nyilván nem azért választották ezt a pályát, hogy Európa túlsó végében öblögessenek a szélviharban, és még csak szánni sem tudom őket, mert ahogy Crown énekel, az inkább gyomorkorgáshoz hasonlít, nem művészi kifejezéshez. Várjuk, hogy egyszer majd a Metropolitanben is eszébe jut valakinek, hogy mégis ez az ő nemzeti operájuk, nevetséges, hogy nem játsszák, nem közvetítik. Élünk Porgy nélkül, élünk Bess nélkül. Remélem, ők addig sem élnek egymás nélkül.
