A fekete Madonna arcai

– Apám a nyolcvanas években vette meg ezt a házat, egyebek között a csodálatos kilátás miatt. A hálószoba azonban pont az utcára nézett, őt pedig zavarta, hogy nem látja a fákat és a templomtornyot. Egy délután fogta magát, és erős színekkel megfestette a képet, melyet a parasztház vastag falai eltakartak előle – meséli a Tolvaly Ernő fülei házának hálószobájából a tájra képzeletbeli ablakot nyitó kép történetét a művész lánya.

Tolvaly egyik fontos törekvése a festészet mellett az volt, hogy a hazai képzőművészet vízfejűségét enyhítse egy kötetlen hangulatú alkotótábor létrehozásával. A Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kara ugyanis hiába az ország legjelentősebb vizuális művészeti bölcsője a Magyar Képzőművészeti Egyetem mellett, miközben a budapestieknek egész évben lehetőségük van elvonulni az impozáns Tihanyi Művésztelep magányába, a pécsi festőknek, grafikusoknak, szobrászoknak az egyetem néhány termén kívül nincsen hová menniük.

A budapesti diákokat is fogadó művésztelep végül négy évvel a Pécsett képzőművészek generációit kinevelő mester halála után, a Monogram Tolvaly Ernő Alapítvány szervezésében jött létre. Füle valóban ideális helyszín. A református és a katolikus templom tornyának sziluettje határozza meg a tájat, melyben a vidék jellegzetes fái között néhány lazán szétszórt fűzfa is megjelenik.

Füle lakossága és a gótikus stílusban épült katolikus templom plébánosa, Barta Tibor is az ügy mellé állt, így a művészek a helyi általános iskola meglepően műteremszerű, a hatalmas ablakoknak köszönhetően világos, nyílt hatású termei mellett a templom bensőséges, kis méretéből fakadóan is szakrális terében dolgozhattak. A diákok szabad kezet kaptak, a megkötés csupán annyi volt, hogy munkáiknak valamilyen formában kapcsolódniuk kell a helyszínhez.

A nagyobb szabású alkotásokból októberben Pécsett, decemberben Budapesten nyílik tárlat, és a kéthetes esemény zárásaként, szeptember elsején tartott aukción a kisebb méretű grafikákra és akvarellekre lehetett licitálni. A szervezők a bevételt a helyi óvodának ajánlották fel, és az elkészült munkák egy részét is odaajándékozták az intézménynek. A régimódi épületek falaira, udvaraira ezzel észrevétlenül belopózott a kortárs művészet. A festők képeiket különböző gondolatok köré építették. A Pécsett tanuló Uzsaly Mártont például a rétek, mezők textúrája foglalkoztatja. A falu határában készített képei kapcsán elmondta, a fű ábrázolása az egyik legnehezebb témája a festészetnek, mert megfoghatatlan, folyamatosan mozgó, hullámzó formák sorozata.

A sötétebb tónusokkal sikerült elérnie a kívánt hatást, a kép élővé alakult, a föld és az égbolt határvonalai alig válnak szét – a rét és a fűszálak finoman ringanak a vásznon. A legerősebb hatású képeket azonban a budapesti kötődésű Kiss Viktória készítette. A művésztelep első napján, témát keresve látogatta meg a katolikus templomot, ahol a templomhajó oldalában van egy mintegy kétszáz éves Madonna-szobor. A képeslapnyi méretű festményeken az alkotó azzal kísérletezett, hogy megértse a szobor arckifejezését, a különös tekintet mögött rejlő gondolatokat, a fájdalom uralta érzéseket fekete-fehér színekkel, árnyalatokkal a vásznon is képes legyen megjeleníteni.

Az eredmény egy lenyűgöző sorozat lett: egyetlen emberi arc végtelen számú érzelmének tükrözése néhány rövid ecsetvonással. A Budapestről érkezett képgrafikusok vezetője, Lengyel András diákjainak adott feladatában szintén annyit kötött ki csupán, hogy a hallgatóknak össze kell állítaniuk egy mappát saját munkáikból. Az így készült alkotások nem kerültek be az aukció darabjai közé, mivel szeptember 15-én, a Templomok Éjszakáján a katolikus templomban kiállítás nyílik a képekből. Így például Mórocz Tamás munkáiból is, aki vöröskréta-rajzaiban és fotóin is a falu épületeinek falain megjelenő repedéseket ábrázolja. Mórocz az elmúlás motívumait kereste, a repedések mellett a rozsdával is foglalkozik: mindkét jelenség sajátossága az öntudatlanságból fakadó formai változékonyság.

A művésztelepet záró aukciót vezető Winkler Nóra úgy fogalmazott: bizony ordas nagy közhely a művészetről elmondani, hogy közösségteremtő ereje van, ám egy ilyen összefogásnál, a Jirí Menzel-filmek bájos, de egyáltalán nem esetlen hangulatában zajló árverésnél kevés dolog tudja jobban összehozni a művészeket és egy vidéki közösséget. Ami jó jel a jövőre nézve, hiszen laza, inspiráló műhely jöhet létre fiatal alkotók számára. Olyan, melyben zavartalanul foglalkozhatnak mezők, falrepedések, emberi arcok titokzatos vonalaival.

-
FOTÓ: HERCZEG LÁSZLÓ
Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.