Móricz Zsigmond tévéje

Egy fotográfus naplója Móricz Zsigmond utolsó éveiről – olvasom az alcímet, és akarva-akaratlan fénnyel írt naplóra gondolok. Kivált, ha Kálmán Kata, a legkiválóbb magyar szociofotósok egyike a szerző. Arra gondolok, személyes fényképekkel lehet tele a könyv, itt-ott némi irodalmi vonatkozás, mert hát mégiscsak Móricz; itt-ott meg értelmiségi bulvár, hiszen a kötet címe: A Csibe-ügy.

Aztán kinyitom a könyvet, és csalódnom kell, de soha rosszabb pofára esést. Akadnak ugyan Kálmán Kata-fotók a több mint kétszáz oldal némelyikén, de a Csibe-ügy elsősorban mégiscsak egy rendes, vagyis hát inkább nagyon is rendhagyó napló. Amelyből kiderül, hogy a szerző nemcsak a fényképezőgéppel, de a tollal is mesterien bánt.

A felületes szemlélő, aki a címet olvasva szaftos történetekre, kultúrbotrányra számít, valószínűleg rossz lóra tesz a naplóval – derült ki a Petőfi Irodalmi Múzeumban, a Palatinus kiadó gondozásában megjelent kötet bemutatóján. Inkább egy nem mindennapi barátság titkaiba nyerhetünk bepillantást.

Kálmán Kata először „munkaügyben” kereste fel Móriczot 1936-ban, férjével, Hevesy Ivánnal együtt az Est-lapok szerkesztőségében, hogy előszót kérjen tőle megjelenés előtt álló, Tiborc című, huszonhat döbbenetesen jó szociofotót magában foglaló könyvéhez. Hiszen nála avatottabbat, a téma iránt érzékenyebbet aligha találhatott volna. Azzal mondjuk nem számolt Kálmán Kata, hogy Móricz két dolgot egész életére megfogadott: nem ad autogramot és nem ír előszót.

De azért megnézte a képeket, és még azon a napon munkával bízta meg a művészt: készítsen fotókat Csibéről, vagyis Litkei Erzsébetről, akivel nem sokkal azelőtt ismerkedett meg, s aki máris „roppant aktuális” volt az író életében. Móricz nem műtermi képekre vágyott (Kálmán Katának egyébként sem volt ilyenje) – Csibe természetes környezetét akarta látni.

A házat, az utcát, de legfőképpen az árva lány szállásadóit, azok gyermekét, a szomszédokat – Csibe történeteinek állandó szereplőit. Személyesen nem mehetett, féltette az inkognitóját, őt csak dr. Kovácsként ismerték, hallomásból...

Elkészültek az első fotók, aztán az előszó is megszületett persze, Móricz ajánlásával jelent meg tehát az első magyar szociofotó-album a Szolgálat és Írás Munkatársaság könyvei harmadik köteteként, a Magyarország Születése sorozatban, Cserépfalvi kiadásában. (Egyetlen hét alatt elfogyott mind az ezerötszáz példány.) És megszületett egy barátság is, amely egészen az író haláláig kitartott.

Reményi József Tamás, a Palatinus vezetője elmondása szerint a naplóból néhány oldal már korábban is olvasható volt – a többi kétszáz azonban a PIM kézirattárában várt a sorsára. Móricz halálának hetvenedik évfordulója éppen jó apropónak tűnt, hogy Varga Katalin sajtó alá rendezze és alapos jegyzetekkel lássa el a korpuszt. A múzeum munkatársa elmondta: Kálmán Kata az íróval való megismerkedésétől, vagyis 1936 októberétől számított egy év eseményeit utólag írta meg, a tényleges napló 1937 őszén kezdődik. Móricz 1942. szeptember 7-én bekövetkezett halála után pedig már csak egyetlen bejegyzést találunk, 1943 májusából, a Móricz Zsigmond könyvesbolt megnyitásának alkalmából Csibével készített interjú kapcsán.

Kincses Károly fotómuzeológus szerint A Csibe-ügy nem is elsősorban Móriczról és Litkei Erzsébetről szól, hanem magáról Kálmán Katáról és férjéről, Hevesy Ivánról, hiszen közös mindennapjaikba is bepillantást nyerhetünk a napló által. Ami ezen felül kordokumentumnak ugyancsak beillik, hiszen rögzíti a harmincas évek végének, a negyvenesek elejének, ezeknek az „elfelhősödő” esztendőknek a legfontosabb eseményeit is. „(...) úgy használt, mint egy televíziót”, írja Kálmán Kata Móriczról. A jó, érzékeny és lendületes mondatok nyomán úgy érzem, az író tévéje a mi tévénk is.

Litkei Erzsébet „természetes környezetben”
Kálmán Kata fotóján Litkei Erzsébet „természetes környezetben”
Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.