A Szalma Dorotty rendezésében, Rátkai Erzsébet jelmezeivel és Mira János díszleteivel színre kerülő darab két felvonása 55 és 45 perc (az eredeti mű bő két és fél óra), tehát a dalművet már hosszában is gyerekekre szabták. A húzott opera Schikaneder-féle librettójában még hangsúlyosabbak lettek a humoros elemek, a kicsik által kevésbé értelmezhető részletek – mint például a szabadkőművesség mint olyan –legfeljebb jelzésszerűen, szimbólumok formájában bukkannak fel az adaptációban. A történetet Szalma Dorotty meseszerű álomvilágba helyezte, amelyben Taminón és Paminán kívül minden szereplő állatfigura: Sarastro afféle gorilla, az Éj királynője hollószerű lény, a három pap disznó, vaddisznó és nyúl, a három hölgyemény pedig egyaránt imádkozó sáska. A zenei átíró, Gulyás Levente részben áthangszerelte a művet: lesznek pillanatok, amikor elektromos hangszereken szólal majd meg Mozart. Az előadást négyéves kortól ajánlják a közönségnek, abban a hitben és reményben, hogy az átirat a fogékonyabbakat mihamarabb elvezeti az eredeti műhöz.

A jelek szerint a Varázsfuvola kurrens alapanyag, a Hungaroton ugyancsak megpróbálkozott a gyermekiesítésével. Tótfalusi István szintén mesévé formálta a szövegkönyvet, amelyet a gyerekek örök kedvence, Halász Judit mesél el; közben csendülnek fel a darab legkedveltebb áriái, méghozzá egy híres, régi felvételről, amelyen Ágai Karola, László Margit, Gregor József és Réti József hangja hallható. A Mozart-opera a Budapest Bábszínházban is felbukkant, mi több, most is műsoron van. A bábszínházi előadás gyerekközelien, szórakoztatóan nevel majdani színház- és zeneszerető, értő fiatal közönséget – ajánlja az érdeklődök kegyelmébe a produkciót a társulat.

Más színi adaptációk is ismertek a világban. Ugyancsak a bábszínházban Madách Az ember tragédiája is látható, „ifjúsági és felnőtt”-előadás alcímmel, és ide sorolható a Bánk bán kecskeméti, Katona József színházbeli verziója, Szabó Borbála munkája, aki azt akarta, hogy mindenki – így tehát a fiatalság is –megértse a művet. Szabó –mint azt a lapunknak adott korábbi interjújában is hangsúlyozta – nem aktualizálta a darabot, sőt még csak szlenget sem írt bele. Csak magyarról magyarra fordította, mert a szöveg „nyelvileg annyira elavult már, mintha idegen nyelven lenne”.

A honi könyvkiadásban ugyancsak fel-felbukkannak gyerekekre szabott klasszikusok, a legismertebb példa talán Nógrádi Gergely Klasszikusok újramesélve című sorozata, amelyben először – 2008-ban – az Egri csillagok, A kőszívű ember fiai és az Aranyember jelent meg rövidítve, könnyen emészthető nyelvén, majd Dickens Twist Olivére és Karácsonyi éneke, Victor Hugo A nyomorultakja és Mikszáth Kálmán Szent Péter esernyője, illetve Beszterce ostroma című regénye. A kiadót korábban vezető Nógrádi Gábor érdeklődésünkre elmondta: a sorozat itt egyelőre véget ért, bár szívesen folytatnák, hiszen minden azt mutatja, hogy erős igény volna újabb és újabb átiratokra. Egy átlagos osztályban jó, ha kéthárom gyerek érez magában erőt és késztetést az eredeti művek végigolvasására, a rövidített verziókat tekintve jobb az arány. Nógrádi szerint Magyarországon – a világ más tájaihoz képest – igen ritkán nyúlnak hozzá a honi klasszikusokhoz. Ennek legfőbb oka, ahogy fogalmazott, a túlzott nemzeti érzékenység. Az újramesélő széria is bőven kapott ledorongoló kritikát, a fanyalgók szerint a vállalkozás nem más, mint az irodalom földbe döngölése, a rövidített kiadások meg sem közelítik az eredeti könyvek irodalmi színvonalát, ráadásul ezek után azok is szívesebben választják a kurtított verziókat, akik amúgy elolvasták volna az eredeti műveket. Bőven akadnak persze, akik kifejezetten pártolják a sorozatot, ez az oldal azt vallja: a gyerekek egyre kevesebb időt töltenek olvasással – de így talán könnyebben megtalálják a visszautat a Gutenberg-galaxisba.

A Varázsfuvola történetét meseszerű álomvilágba helyezték