Fodor Tamás: El kell fogadni a kinyújtott kezet
Aki tudja, hogyan lehet megközelíteni, bevonzani a közönséget, ismeri színházuk nyelvét, sikereit és kudarcait.
Noha a független színházaknál nem kötelező a pályáztatás, Fodor nem egyedül akarja kinevezni az új direktort. A pályáztatásnak sajátos módszerét választotta, a meghívásosat. Kiszemeltjét, azaz kiszemeltjeit, jelenlegi művészeti titkárukat, Zubek Adriennt és a színész Nagypál Gábort arra kérte, koncepciójukat prezentálják a színház jubileumi estjén. December 5-én ezt meghallgatja, belekérdez és véleményezi a Stúdió K alapító csapata, kritikusok és szakújságírók, a törzsközönségük, valamint a kuratórium.
A prezentáció színjáték lesz, vagy valós döntés: azaz mondhatnak-e nemet a javaslattevők és a döntnökök? Elvben igen, gyakorlatilag nem – mondja nevetve az igazgató. Mert annyira zseniális lesz, amit Nagypálék előadnak, hogy azt nem lehet majd elutasítani – hivatkozik megérzőképességére. Persze hogy színházszerű lesz. De nincs az az előadás, amelyről ne volna elképzelhető, hogy megbukik. Ha viszont az ember a bukás gondolatával indulna neki, nem kezdene bele.
Arról is beszélgetünk, hogy nem akar ő másik vezető pozícióban a színházban maradni, beleszólni a napi munkába. Színészként, rendezőként azonban folytatná a Stúdió K-ban. Ha van rá igény. Alapító igazgatóként természetesen marad a közelben, kicsit olyan lesz, mint a köztársasági elnök. Nem zavar sok vizet, de zavarhat – például az éves beszámoló elfogadásakor.
Finoman szólva is nehéz helyzetük lesz az új vezetőknek, hiszen Magyarországon ma minden kaotikus, anarchisztikus. A kultúrát félreszorítják, mert képtelen érvényesíteni az érdekeit, nem hoz hasznot, csak viszi a pénzt, ergo: pusztulhat. Pedig a kultúra olyan, mint a virág. Azért van, mert nélküle értelmetlen lenne az élet.
De hogy számszerűsítsük a bajt: ahhoz, hogy ez a kisszínház kinyisson havonta hússzor, körülbelül 3,5 millió forintot kell összelapátolni – a legszűkebb számítások szerint, technikai személyzet nélkül, mikor mindenki mindent maga csinál. Ez egy évben 42 millió forint. Jó esetben a jegybevétel a büdzsé hatodrészét kiadja. A többit pályázati pénzből kellene beszedni, ha összejön. A társaságiadó-jóváírás lehetőségére idén nem számítanak. Tavaly karácsonykor „beesett” 2,5 millió forint egy közvetítő által, most ez is lehetetlennek tűnik.
Fodor mégis végtelenül optimista, nem a pénz miatt sír, hanem azon gondolkodik, hogyan lehet a színháztól félő fiatalokat bevonzani a Stúdió K-ba. Ennek egyik sarkpontja – a temérdek gyerekszínházi előadáson túl – az iskolaszínházi projektjük. A hatalom etikai, technikai kérdéseivel foglalkozó, a személyiség fejlődését vagy torzulását körüljáró Shakespeare-darabot, a Szeget szeggelt viszik a tantermekbe. Míg a kulcsjeleneteket játsszák, a demokráciát is tanítják: minden lényeges döntési helyzet előtt szavazniuk kell a fiataloknak a cselekvők lehetőségeiről.
A színész-rendező minden színházi megmozduláson részt vesz, jó hangosan hallatja a hangját. Legutóbb a Dörner György Új Színház-beli kinevezése elleni petíció írásában vett részt, ott volt a tüntetés szónokai között is, sőt ma megy a petíció átadására Tarlós István főpolgármesterhez. A legtöbb igazgató félni szokott az ilyesmitől, ő viszont azt állítja, nincs sok vesztenivalója. A Stúdió K-ban jelenleg ingyen igazgat, és eddig mindig megélt valahogy rádióból, tévéből, szinkronból. A televízióban egy ideje amúgy sincs munka, a rádióba meg mostanában nem hívják majd. Valószínűleg rossz politikai oldalon áll, ráadásul a Bródy Sándor utcából kirúgták azokat, akikkel együtt lehetett dolgozni. Ha nincs rádió, marad a szinkron és egy-két színház, ahova várják: a Nemzeti vagy pár független csapat. Meg persze a nyugdíja – „míg el nem veszik”.
Azt mondja, szakmai díjakra is jelölik – teljesen feleslegesen. Úgysem kapja most meg. Így az sem fenyegeti, hogy kezet kelljen fognia azokkal, akikkel nem szeretne. Mondjuk, sose tenné meg, hogy ne fogadja el a kinyújtott kezet. Vannak viselkedési normák, amelyeket be kell tartani, az ember nem köpköd a földre akkor sem, ha krákogna. A sportban is kezet ráznak az ősellenségek, aztán harcolnak tovább. Inkább Orbán Viktort fenyegeti az a veszély – gondolja Fodor –, hogy vele kezet kell fognia. Már 1990 óta fenyegeti, és mindig el is kerüli.
Négy évig képviselőként dolgozott az SZDSZ-ben a színész-rendező. De a ciklus végére kiderült, a következő éveket már megbánná, ha maradna. Le is mondott.
Még politikus korából ismeri egyébként Csurka Istvánt, akinek Magyar Fórum-szerkesztősége pont a Stúdió K fölött működik. Csurkával gyakorlatilag párban dolgoztak a parlamentben. Amikor felszólalt, Fodor volt a kijelölt ellenfél négy évig. Akkor még normálisan szabályozott parlamenti viszonyok voltak, és az sem zavarta, hogy Csurka bekiabált neki: színész, fogja be a száját, üljön le. Az önérzetes aktor ugyanis visszakiabált: lennél inkább író!
