A buli, melyet sokáig emlegetünk a jó barátokkal
Döbbenten ülök a nézőtéren, amikor azzal szembesülök, hogy a kamarazenekarokban csakis szólisták ülnek. Ráadásul remek szólisták, akik rendkívüli alázattal zenélnek együtt, pont úgy, ahogy egy zenekar megkívánja. A főszervező, a rendezvényt megálmodó Kokas Katalin hegedűművész Nicolas Altstaedtot idézi az augusztus 20-ig tartó fesztivál sajtótájékoztatóján: a csellóművész, aki már tavaly, az első fesztiválon is szerepelt, azt mondta: Kaposvárott olyan zenészekkel léphet fel, hogy ha „rendes körülmények között” csak egy művésszel együtt játszhatna közülük, már az örömet szerezne neki. Megértem, hiszen íme néhány név a fellépők közül: Fassang László, Fenyő László, Frankl Péter, Kelemen Barnabás, Keller András, Kocsis Zoltán, Kokas Katalin, Perényi Eszter, Perényi Miklós, Rácz Zoltán, Vigh Andrea.
Ha már az örömszerzésnél és az Altstaedtnál tartunk, valamit el kell mesélnem. Dvorák Bagatelles-jét hallgatva úgy éreztem, mintha a huszonkilenc éves muzsikus szeretkezésként élné meg a muzsikálást. Fújtat, sikkangat, liheg, és szinte magáévá teszi a csellót. De hogy rögtön az orgazmussal kezdi, és visszafelé halad az előjátékig, azért az vicces. Hogy a muzsikálás minden csínját-bínját – tehetsége okán – már magáévá tette, az persze nem kérdés.
Nyilván iskolák épülnek arra, hogy a szálfaegyenes tartású zenélés vagy a szinte akrobatikus gyakorlatokat felvonultató muzsikálás mellett voksolnak-e a muzsikusok. Ez utóbbi csak akkor válik valóban mulatságossá, mikor a vonósötös tagjai – Schubert C-dúrjánál például – úgy köröznek összevissza, mint mikor szélvihar söpör végig egy erdőben.
Tavaly még a református templomba zsúfolva izzadtunk végig koncerteket, mára viszont befejeződött a Szivárvány Zeneház felújítása. Remek az akusztika, és elképesztően erős színek dominálnak az épületbelsőben. Egy helybéli azt mondja, nem emlékszik, hogy ez valaha ilyen rikítóan tarka lett volna, de biztos, az emlékezete csalta meg, hiszen az eredeti tervek alapján restaurálták a műemlék épületet, és a ház nyilván nem véletlenül kapta a Szivárvány nevet. Az egyetlen kivetnivaló, ami egy kiemelkedő fesztivál esetében különösen kerülendő: az alapzajjal működő légkondicionálás.
A Bartók Rádió ismét élőben közvetít jó néhány koncertet, akárcsak az Európai Műsorszolgáltatók Uniója (EBU). Rögzítik a többit is, hogy év közben valamelyik érdeklődő tagország leadhassa őket. Azt olvastam: az Eurorádió két műholdcsatornáján minden évben háromezer-ötszáz hangversenyt, operát és száznegyven fontos eseményt gondoz, s ezek 400 millió hallgatóhoz juthatnak el. A Kaposfest pillanatok alatt nemzetközi hírű lehet. Ha ez így lesz is, reméljük, a pár ezer forintos belépők árán nem változtatnak. Sőt a diákoknak továbbra is megmarad a párnajegy, ami azt jelenti: háromezer forintért 18 koncertet hallgathatnak meg – a szabadon maradt helyekről vagy a földön ülve, a megváltott fehér párnán.
Jó a szombat esti műsorvezető, a Bartók rádiós Bősze Ádám, pontosan elkapja a fesztivál hangulatát, amikor lazán, de informatívan konferálja a műsorszámokat, és míg hallgatom, azon lamentálok, mennyivel alkalmasabb lenne, ha ő tartaná a koncertek előtti műsorismertetőt a Royal kávézóban. Mert hiába felkészült, tájékozott Kutasy Zsolt, nem előadónak született.
A fesztiválra időzítették a város szülöttje, Rippl-Rónai József kiállítását az Agora nevű helyen, ami még annyira új, hogy egy IQ-teszttel ér fel, míg az ember rájön, melyik ajtó mögött nyílik a női mosdó. De a kiállítótér (belülről) pompásnak tűnik, a festő születésének 150. évfordulójára készült tárlat meg kimondottan nagyszabásúnak.
A koncertek mellett mesterkurzusokat tartanak a fellépő művészek, és hallatlanul izgalmas programokat szervez a Magyar Hegedűkészítők Társasága. Guminár Tamás Mesterhegedűk az igazságügyi szakértő szemével című előadására ültem be szombaton, amelyben – többek között – arról mesélt a hegedűkészítő, mik a hangszerhamisítás ismérvei, mire utalnak a lakksérülések, a kopások, és hogy milyen remek hamisítók voltak a magyar hangszerkészítők között. Említette többek között a XIX. század második feléből Nemessányi Sámuelt, aki boszorkányos ügyességgel készített Stradivari- és Guarneri-másolatokat. De ami még ennél is érdekesebb volt, az a Gibson ex-Huberman Stradivarius története. Az 1713-ban készült hegedűt ugyanis kétszer lopták el a híres zenésztől, Bronislaw Hubermantól. Egyszer 1919-ben, bécsi hotelszobájából, de az három nap múlva megkerült. A második alkalommal meg 1936. február 28-án, amikor épp a másik hangszerén, egy Guarnerin játszott a New York-i Carnegie Hallban, és a Stradivarit az öltözőjében hagyta. Innen lopta el a zenész Julian Altman, aki csak ötven évvel később, a halálos ágyán vallotta ezt be a feleségének.
A hangszeren most az egyik legnevesebb művész, Joshua Bell játszik, aki tavaly aratott tomboló sikert a Kaposvári Nemzetközi Zenei Kamarazenei Fesztiválon.
Eddig láthatatlan képek tárlata
A nagyközönség szombaton láthatta először azt a reprezentatív tárlatot, amellyel Rippl-Rónai József (1861–1927) festőművész születésének 150. évfordulójáról emlékezik meg szülővárosa, Kaposvár. A somogyi megyeszékhely megújult kulturális központjában 138 alkotást bemutató gyűjteményes kiállítás képeit 4,5 milliárd forint értékre biztosították.
A tárlatot a Rippl-Rónai-emlékév kiemelt eseményének szánták. Szita Károly polgármester közölte: hamarosan egy új látogatóközponttal bővül a festőművész – ma múzeumként működő – egykori otthona, megújul a Róma-hegyi villa és parkja, amelynek átadása méltó zárása lesz a Rippl-Rónai-emlékévnek.
A kiállításra a legtöbb művet – ötvennyolcat – a Magyar Nemzeti Galéria kölcsönözte a gyűjteményéből, de érkeztek képek a kaposvári, a pécsi, a szegedi és a győri múzeumból, valamint magángyűjtőktől is. A tárlat különlegessége, hogy sok képet most először mutatnak be nyilvánosan, továbbá az is, hogy a látogatók Rippl-Rónai mind a négy egymást követő fő művészi korszakából kapnak ízelítőt.
A tárlat anyagát Horváth János Milán – Rippl-Rónai életművének egyik legkiválóbb kutatójaként számon tartott művészettörténész – a kaposvári múzeum művészeti osztályának vezetője gyűjtötte össze. A kurátor egy 260 oldalas, a műveket bemutató katalógust is készített. (MTI)
