A látogató, miután megkapja a kellő mélységű írásbeli tájékoztatást a testület mibenlétéről, régi rendszabásokkal szembesülhet. Ezek közül e helyütt azt emelnénk ki, amelyből a korabeli publikum megtudhatta, mi a teendő, ha „valaki vetéses mezőben, kaszálló réten vagy káposztás kertekben marhát találand” (a bíró házához hajtsa be), de ugyanitt elfér a borzongató című Nyomor és bűntettek c. szakmunka is (írta dr. Balogh Jenő, ára 60 fill.). Hőskori szabályzatokkal ismerkedhetünk ezután, majd a következő blokkban az első detektívfőnök, báró Spányi Ödön (1848–1909) életútjába nyerhetünk bepillantást. Spányiról tudni kell, hogy nemcsak szakmai legenda volt, hanem Blaha Lujza férje is, ami szintén nem lehetett kis kihívás.

A második főnök, az ezerarcúként aposztrofált Szombatfalvy Albert (1848–1922) viszont sok egyéb mellett azzal írta be a nevét a nagykönyvbe, hogy amikor 1897-ben elkezdték bontani azt a hírhedett Újépületet, amelyben Batthyány Lajos a kivégzése előtti éjszakát töltötte, kemény forintokért megvette a miniszterelnök cellájának járólapjait és ajtaját, majd ezeket beépítette nyaralója tornácába, sőt emléktáblát is állított az aktus kapcsán.

Újabb tárlók jönnek ezután kriminalisztikai tárgyú kötetekkel, olyan ígéretes címekkel, mint Bűn és nyomor, Az erkölcstelen Budapest és A tolvajnép titkai, majd a harmadik detektívfőnök, Krecsányi Kálmán (1856–1936) is bemutatkozik; övé volt a megtisztelő feladat, hogy a testületet modernizálja a Scotland Yard mintájára. Arrébb sok-sok újabb érdekes könyvet és újságcikket csodálhatunk meg, utóbbiak közül a Tolnai Világlapja egyik tudósításán akadt meg legtovább acélos tekintetünk, a címe az, hogy „Rendőrbravúrral elfogták a Mária Valéria-telepi gyilkost”, akit névvel, arccal be is mutatnak a személyiségi jogok feltétlen tiszteletben tartásának jegyében. Kicsit olyan latabáros figura, egészen vidámnak néz ki, miközben a rendőr viszi, pont, mint aki csak egy 299 forint értékű szatyrot kísérelt meg ellopni vagy öt olajos halkonzervet, bár ez speciel ma mégsem olyan jó hasonlat.

A Vagyonrongálás és gyújtogatás c. opus megtekintése után korabeli bűnözőportrékat figyelhetünk meg hat kategóriában, úm.: utazó zsebtolvajok, vásári tolvajok, bugyellárist dobó csalók, pénzhamisítók és szokásos kártyások, majd a cassafúrók daktiloszkópiával kerülhetünk közelebbi, ám hál’ istennek távolról sem intim kapcsolatba, hogy aztán egy újabb notabilitással, dr. Zebegnyői Pekáry Ferenccel, „a modern állami rendőrség apostolával” is szembekerülhessünk.

A rendezők több kedves, személyes tárgyát is kiállították, úm. egy komódot, egy széket, egy cilindert és néhány ujjlenyomatot. Jeles bűnügyi tudósítók portréit nézegethetjük később, a Pesti Hírlap, a Pester Lloyd, a Neues Pester Volksblatt, a Pesti napló és a Neues Pester Journal szakíróit, nem sokkal később pedig a Kis Újság Táncmulatság és pofleves c. beszámolóját, amely szerint bizonyos Boday Imre detektív egy kőbányai kocsmában szolgálaton kívül összeszólalkozott egy markos kocsislegénnyel, bizonyos Chranyetz Józseffel, „aki a vita hevében úgy találta pofon felejteni Bodayt, hogy az menten könnyű testi sértést kapott”. Chranyetzet ezért 14 napi fogságra és 20 frt. bírságra ítélték, de mint a zsurnaliszta megállapítja, „egy pofon ennyit megér”.

Felvonulnak a régi detektívújságok is, köztük a Magyar Detektív, amelynek színházi programajánlóját színházi daktiloszkópiának hívják, és amely megemlékezik arról, hogy a Vígben éppen Galsworthy Ablakok című darabját játsszák, a Blaha Lujza Színházban A feleségem babája c. operettet, igen régen, de igen nagy sikerrel, a Király Színházban pedig a Sybill című dalmű repríze következik.

Ahogy egy jó magazinból, úgy egy jó kiállításról sem hiányozhat a humorsarok. Ezen a tárlaton magától értetődően a Magyar Detektívből válogattak viccoldalt a rendezők, amelyen az alábbit találtuk a legjobbnak: „A Városliget elhagyott helyén két ismerős találkozik éjféltájban. – Barátom, nem tanácsolom, hogy sötét éjjel ilyen veszedelmes helyeken járkálj.

– Miért? – Félek, hogy leütsz valakit.” El lehet képzelni a többit, igaz, a detektíveket sosem a frappáns és ellenállhatatlan humorukért szerettük oly nagyon.

Utazó zsebtolvajok és cassafúrók