csaszi/2 | 2010. február 3. | 22:59:33

Jok a meglatasaid, nina13, nagyon jok!
(Ilyenkor mindig mergelodok, hogy ez nekem hogyhogy nem jutott eszembe?)
Udv.

nina13 | 2010. február 3. | 21:54:47

Az alább idézett Csoóri vers egyébként jó, mint vers. A talpnyalók sosem voltak buta emberek.

nina13 | 2010. február 3. | 21:49:45

Csoóri Sándor költő volt, de elfelejtett írni. Ma politikus. Csurka István író, drámaíró volt, de elfelejtett írni. Ma politizál. Jókai Anna író volt, de elfelejtett írni. Ma politizál. Persze mindegyik a jobboldal, a Fidesz szekerét próbálja tolni. Akadnak mások is hasonló mentalitással. Vagyis, akiknek már semmi nem jut eszükbe csak a gyűlölködés, a Fidesz oldalán politizálnak. Moldova író volt, és mai az, Parti Nagy Lajos író volt és ma is az. Vagyis, akiknek még jut valami eszükbe, még mindig van mondanivalójuk az értelmes emberek számára, inkább a baloldalhoz húznak. (Na, nem a Thürmerhez!)

csaszi/2 | 2010. február 3. | 15:45:17

"...az otvenes evekrol most ne essek szo" Igy kezdi a szerzo Csoori meltatasat, mint "az utolso nemzeti kolto".
Miert ne essek szo? Az ut vegen egy elet munkaja kerul a gorcso ala, miert ne essek szo a Csoori fele magyar Sztalin kantatarol?
Vegezetul ugy fogalmaz, hogy Csoorihoz "ujra es ujra visszafordulunk"
A radai rosszseb forduljon vissza Csoorihoz, ehhez voros festekkel leontott Wass Alberthez.

Borszivo.
Egy kakaduhoz cimzed acces froccsenesehez valo valaszod. Egy kakadu keptelen megmondani miert ismetli ugyanazt amit betanitottak neki de nem erti annak jelentoseget
Ezert kakakdu a kakadu es ezert tunik nekem acces egy kakadunak, mert csak frazist ismetel, amit nem ert de ezt tanitottak be neki a gyuleseken, a felvonulasoskon, az infokon es hu-k tucatjain.

Borszívóügynök | 2010. február 3. | 15:25:36

acces | 2010. február 3. | 14:25:22

Na de - kik azok a "magyarok"? És kik nem? És KI MONDJA MEG, hogy kik igen és kik nem?

acces | 2010. február 3. | 14:25:22

Szülessenek új nemzeti költők. Akik büszkén harsogják. Magyarország
a magyaroké!!!S takarodjanak akik ez ellen tesznek.

walsz | 2010. február 3. | 12:21:52

Befejezés:
: „...Nem tűröm, hogy Csoóri Sándor elcsatolja tőlem tájaimat, erdőimet, szakadékaimat és hegycsúcsaimat, ahonnan messzire ellátok a szűkkeblű rasszizmus feje fölött...“ Mészöly Miklós, az Írószövetség néhány hete megválasztott elnökségi tagja, lemondott tisztségéről. Esterházy Péter kilépett a Hitel szerkesztőségéből.
A Magyar Írószövetség nyilatkozatot adott ki, amelyben kinyilvánította, hogy bár tagjaik megnyilvánulásaiért nem vállalnak felelősséget, de elhatárolódnak Csoóri szavaitól. Csoóri az események hatására az elnökségből és a választmányból kilépett. Göncz Árpád köztársasági elnök, aki civilben író és műfordító volt „fantomkérdés“- nek, „véres, gyilkos vitának“ nevezte a Csoóri-vitát.

walsz | 2010. február 3. | 12:20:59

Folytatás:
Eme második állítás már antiszemitának mondható, hiszen az egyik parlamenti pártról, az SZDSZ-ről tételezte fel, hogy a magyarságtól elkülönült „zsidó érdeket“ képvisel. Ráadásul a „nemzeti erőknek“ nincsenek nagy tehetségeik, és ki vannak szolgáltatva: „...Ha volna új Ady Endrénk, Bartókunk, Németh Lászlónk, Bibó Istvánunk, Illyésünk, ez a kihívás még kapóra is jöhet: hadd versenyezzenek kitűnő erők egymással a századok óta húzódó magyar bajok orvoslásában. Ilyen föladat közben a kimért távolságtartó tekintet legalább annyira nélkülözhetetlen, mint a sorssal bűnös viszonyt folytató Ady keserű, dacos, parádézó, érzelmes odaadása „fajtájának“ ...De hát se Adynk, se Németh Lászlónk, se Bibónk...“ Nincs mérvadó szellemi élet sem, csak a politika. A politikai életben ott vannak a racionális szabaddemokraták, akik egy új politikai nemzet létrehozásán fáradoznak, de „nekünk“ ez nem elég, hiszen ez az állam nem vállalná fel a sorsközösséget a határon túli magyarokkal.
Csoóri cikke óriási lavinát indított el. Kertész Imre író (aki szerint egyébként zsidóság, a statisztikai címszótártól eltekintve, nem létezik) – tiltakozásul – bejelentette, hogy kilép az Írószövetségből és világosan utalt arra, hogyha „logikusan“ végiggondolja a cikk állításait, akkor „...arra a következtetésre kellene jutnom, hogy szavai voltaképpen a hamarosan várható diszkriminációs intézkedések beharangozását jelentik...“ Azt is leszögezte, hogy: „...Nem tűröm, hogy Csoóri Sándor elcsatolja től

walsz | 2010. február 3. | 12:19:43

Folytatás:
Aztán a második részben érdekes fejtegetéseket tesz közzé. Kezdi azzal, hogy az urbánus Márai Sándor mennyire nem érzi a vidék, a falu, a pásztorok nyelvteremtő gazdagságát. Majd kifejti azt is, hogy sok helyen, az országon belül is, szégyenkeznie kell amiatt, hogy magyar. „„Mi az, hogy magyar?“ - hallottam fölényesen visszakérdezni még magas értelmiségi körökben is. „És mi az, hogy hazafiság? Könnyek? Himnusz? Az ember már magánérzelmeit is rühelli, hát még az ilyen közmarhaságokat.“ Csak hívő hallgathat el úgy hangos ateista társaságban, ahogy ilyenkor én el szoktam csöndesedni...“ Vannak olyanok, állítja a költő, akik „unják az örök magyar sirámokat“ . Majd rátér arra, hogy kikről beszél: természetesen a zsidókról. Csoóri gyakorlatilag két állítást fogalmaz meg: az egyik nem antiszemita, a másik igen. Az egyik szerint Ady ideje volt az utolsó, amikor a magyar zsidóság még azonosulni tudott a magyarság sorskérdéseivel. „...A Tanácsköztársasággal, a Horthy-korszakkal, de különösen a Vészkorszakkal a szellemi-lelki összefonódás lehetősége megszűnt...“ De ma „fordított asszimilációs törekvések mutatkoznak“ : „...a szabadelvű magyar zsidóság kívánja stílusban és gondolatilag „asszimilálni“ a magyarságot. Ehhez olyan parlamenti dobbantót ácsolhatott magának, amilyet még nem ácsolhatott soha...“ Eme második állítás már antiszemitának mondható, hiszen az egyik parlamenti pártról, az SZDSZ-ről tételezte fel, hogy a magyarságtól elkülönült „zsidó érdeket“ képvisel.

walsz | 2010. február 3. | 12:18:28

“Nappali hold”

A rendszerváltozás utáni, a zsidóságról és az antiszemitizmusról szóló egyik legnagyobb vita 1990 koraőszén tört ki. Csoóri Sándor, a jeles magyar író és költő (aki az Írószövetség elnökségi és választmányi tagja is volt) Nappali hold címmel a Hitel című hetilap hasábjain tárta tépelődéseit a publikum elé. Az eredetileg több részre is tervezett sorozatnak négy rész után vége szakadt.
A Nappali hold -ban Csoóri a saját rosszérzéseit írta meg: az irodalomtól a politikáig jutó szerző sok csalódáson ment keresztül. Arra a kérdésre kereste a választ, hogy Magyarország „...legkiérleltebb politikai gondolatai nem a politikai élet gondosan megmunkált talajából hajtottak ki, hanem az irodaloméból“ . Az újítás lázában égő költő alaposan elmarasztalta a magyar nyelvű irodalom előtti időket, azaz közvetve a katolikus időket is, de az igazi tragédia korát Mohács utánra teszi, amikor is „minden lehetősége elveszett...“, hogy „egységes magyar politikai élet“ jöjjön létre. „A magyar polgárosodás útjába – már többször is – Mohács sziklája gurult“ – írja Csoóri. Ezt az egységet, ennek a vágyát a magyar irodalom hordozza - a költő szerint. Mindenhol szétesettség, irodalom és politika elkülönülése, elkülönült részek és érdekek.
Aztán a második részben érdekes fejtegetéseket tesz közzé. Kezdi azzal, hogy az urbánus Márai Sándor mennyire nem érzi a vidék, a falu, a pásztorok nyelvteremtő gazdagságát. Majd kifejti azt is, hogy sok helyen, az országon belül is, szégyenke

walsz | 2010. február 3. | 12:16:34

Magyarázat a vershez:

1953. július 4.-én Nagy Imre, az új miniszterelnök parlamenti beszédében bejelentette, hogy lehetetlen folytatni a „szocializmus építésének“ feszitett ütemét, könnyiteni kell a nép terhein - szabad kilépést biztosított a parasztoknak a téeszekből, megszüntette a gyárakban a munkások hajszáját, eltörölte a kuláklistát, végett vetett a kitelepítéseknek, feloszlatta az internálótáborokat stb.stb.
Egy hétre rá, 1953. július 11-én Rákosi Mátyás, a leváltott miniszterelnök, de aki megmaradt a kommunista párt főtitkárának, ellentámadásba lendült. A pártfunkcionáriusoknak, akik megijedtek, és a kárörvendőknek, akik azt hitték, hogy a kommunizmusnak befellegzett, kijelentette: a párt továbbra is egységes és szilárd, a kulák továbbra is kulák, és ha az ellenség kidugja a szarvát, akkor letörik.
Mint a dátumból is látható, Csoóri Sándor verse három nappal a Rákosi-beszéd után született.

A vers a CSILLAG c. a Magyar Írók Szövetségének folyóiratában jelent meg.

walsz | 2010. február 3. | 12:15:55

Csoóri Sándor

A kárörvendőkhőz


Mi éjt nappallá téve dolgoztunk,
hogy boldog sorsra jusson ez az ország.
Ti idegenbe kacsintgattatok
Elhagyva rútul hazánk lobogóját.

Míg terveinknek súlyos gerendáit,
fogunk szorítva, emeltük tovább,
ti kárörvendező gúnnyal jósoltátok
küzdelmeink korai alkonyát.

És most, amikor útközben megálltunk,
hogy könnyítsünk a vállhajtó tehert,
azt hittetek, már végelgyengülésből
csináljuk ezt, s hogy szavatok betelt.

Azt hittétek, láp-ingoványra tévedt
ügyünk szekere, s mélyre elmerűl.
Csalódtatok, ti balga kárörvendők,
csalódtatok kérlelhetetlenűl.

Siettünk kicsit, őszintén bevalljuk.
A forró szív előredobogott:
Jővőnket érző, hű hevületében
A testre túlzott ütemet bízott.

A történelem győző szakaszában
Örökre összeforrt a nép a párt.
A nép, e dolgos óriási test
Hallgatja harcos nagy szíve szavát...

Hallgatja és érti!...s ti kárörvendő jósok
Jővendölhettek, fecseghettek újra
Megyünk előre s ti az árokszélre
kerültök majd jóslat-piszokba fúlva.

Budapest, 1953. július 14.