A tervek szerint 2011-re kell befejezni a pesti Tisztviselőtelep szélén, a Könyves Kálmán körúton álló pedagógiai könyvtár és múzeum megújítását és kibővítését. Az intézmény munkatársai szeretnék, ha a ház azt a szellemiséget adná majd
vissza, amelyben a Magyar Királyi és Állami Tisztviselő-telepi Főgimnáziumot itt alapító igazgató, Gaál Mózes hitt. Az ugyan könnyen meglehet, hogy az ékírással díszített szecesz-sziós ház falaira nem kerülnek már vissza a gyerekcsábító mókuska- és galambmotívumok, ennél fontosabb azonban Munkácsy Gyula főigazgató-helyettes szerint, hogy pedagógiai múzeum csakis egykori iskolaépületben működhet hitelesen. A direktorhelyettes az reméli, hogy a metamorfózis, amin a kéttagú intézménynek a Magyar Pedagógusok Házává való átalakuláshoz keresztül kell mennie, sikerül. Rajtuk nem fog múlni, annyi biztos.

Egyelőre hámlik a vakolat a csodás, magyaros-szecessziós épület homlokzatáról

- A kiállítótereket korhű tantermeknek, a raktárakat szertáraknak rendeznénk be. A mellékhelyiségekbe régi típusú WC-ket, a folyosókra ivókutakat tervezünk. Lesz konyhakert, a portát átkereszteljük pedellusfülkévé, ahol szuvenírnak palatáblát és indigókék füzetbekötőt árulunk majd. Külön kiállítást kapnak a puskák és a falfirkák - lelkendezik a muzeológus. - Az ilyesmit pedig eltüntetjük - mutat a fizikaraktár porzó szőnyegpadlójára, korhadó ablakkeretére, penészes plafonjára. Aztán leemel a polcról egy gépmatuzsálemet. - Ilyen körülmények között őrizzük ezt az Edison-féle eredeti fonográfot.

Előkerül még a dexion-salgó állványok mélyéről a matchbox-pályák őse, egy huroklejtő, kézi hajtású oktatófilm-vetítő és XIX. századi röntgengép is. - De nézze meg ezt, a legújabb szerzeményem! - büszkélkedik Munkácsy Gyula, szemében az ólomkatonát gyűjtő kisfiú mohóságával. - Egy 1840-es évekből való tabulaábécé, most lőttem az interneten. És két oldalán sárgult papírral bevont vágódeszka-szerűséget ad a kezembe. Egyik felén az ábécé betűi, másikon a szorzótábla, középen lyukas nyél. A tábla ugyanis nyakba akasztható, szükség esetén pedig komisz kölkök ülepén döngethető.

- A legnagyobb kincsem viszont most ez - mosolyog vendéglátóm, leplezni se próbálja, mennyire élvezi a találós kérdéses játékot. A szabad a gazdára komplett kultúrtörténeti kiselőadás a válasza, hogy tudniillik Erdélyben a lustrával, ezzel baseballütő méretű bottal a kollégiumok inspektorai, rendfenntartó diákjai lajstromozták az órára sorakozókat. A háromszög-keresztmetszetű eszköz lapjaira ragasztott papírcsíkokon álltak a névsorok, az élein pedig viaszt húztak végig. Az inspektor körmével rovátkát húzott a hiányzó neve mellé a viaszba, aztán, ha rátalált a lógósra, mondjuk a közeli kocsmában, a bottal hajtotta be az osztályba.

Hogy mindez valóban közkinccsé válhasson, s a házat teljesen birtokukba vehessék, használhassák a pedagógusok, abban két szervezet, a Norvég Finanszírozási Mechanizmus és az Európai Gazdasági Térség segíthet. Tőlük nyert 1,9 millió eurót az európai örökség megőrzésére szóló múzeumi pályázaton az OPKM. Az európai múzeumi pályázat azonban önrészt is megkövetelt: az OPKM-et fenntartó kulturális minisztériumnak tehát - amint befejezte a talált pénznek való örvendést - 300 ezer euró mélyen kell majd a zsebébe nyúlnia. A helyzetet bonyolítja, hogy a pedagógiai múzeumot és könyvtárat mint közgyűjteményt két éve a jellegében teljesen eltérő Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI) alá sorolták, vagyis azóta nincs önálló költségvetésük.

Így most Munkácsy Gyula, és ahogy ő fogalmaz, az intézmény további "két és fél" muzeológusa türelmesen várja, hogy a fejük fölötti két szerv - a kultusztárca meg az OFI - aláírja a pályázati önrészt garantáló szerződést.