Meghalt Doris Lessing
Meghalt Doris Lessing irodalmi Nobel-díjas brit írónő. Lessing kilencvennégy éves volt. 1919-ben született az akkor még Perzsiaként ismert Irán egyik nyugati városában, Kermanshahban, de Zimbabwében, az akkori Rodéziában nőtt fel, ott ahol egyik első nagy regénye, A fű dalol játszódik.
Lessing a politikai regénytől a tudományos fantasztikus művekig több műfajban is alkotott. Az irodalmi Nobel-díjat 2007-ben kapta meg. Erre akkor jött rá, amikor az aznapi bevásárlás után a rengeteg szatyor súlya alatt rogyadozva hazaért, és riporterek hada várta a lakása előtt. „Ó, Jézusom. Ez a royal flush” – sóhajtott fel. Mindössze a tizenegyedik nő volt, akinek odaítélték az irodalmi Nobel-díjat, és 88 évesen a legidősebb, aki részesült az elismerésben. Mire megkapta – az azóta is nagy várományos Philip Rothot utasítva maga mögé –, Lessing az összes nagy európai irodalmi díjat begyűjtötte már. „Nyolcvannyolc éves vagyok. Nyilván azt gondolták, jobb, ha ideadják, mielőtt kinyiffanok” – mondta 2007-ben az irodalmi Nobel-díjáról. Szombat éjjel, az álmában érte a halál.
Lessing fő motívuma a periféria és a központ problémája: a Dél-Afrikában játszódó regényei tematikáját és szemléletmódját a feketék ügyét is felvállaló liberális – mi több, a marxista világfelfogást és politikát is magáénak valló – értelmiségi értékrendje határozta meg, hiszen A fű dalolban és kisregényeiben a faji politika és részben a szexuálpolitika összefüggéseit jeleníti meg. Kulcsjelentőségűnek tartott regényében, Az arany jegyzetfüzetben azonban már éppen ennek a szemléletmódnak a szertefoszlását látjuk egy a korai realista szövegekkel ellentétes metafikciós és kísérletező, ugyanakkor mélyen emberi, önéletrajzi ihletésű regényben, amelyben a Szabad nők című, egyfajta emancipatorikus sikertörténetet sugalló kerettörténet legfeljebb csak ironikusan értelmezhető. A szöveg nagy részét alkotó négy napló: a fekete, a piros, a kék és a sárga jegyzetfüzet az autonóm és önazonos individuumnak az összeomlásáról és szinte újrateremthetetlenségéről szól.
A Svéd Királyi Akadémia méltatása szerint Lessing „a női tapasztalat epikusa” volt, aki rengeteg „kétellyel, tűzzel és látnoki erővel” vetett vizsgálat alá egy „megosztott civilizációt”. Egész életművén végigvonult a kulturális kibillentettségnek, az ebből fakadó távolságtartásnak az érzete. A világ Kasszandrája – mondta róla egyik kortársa, Margaret Drabble.
