Márpedig ha valamiről elektronikus változat készül, akkor ez szinte borítékolható. Persze, vigasztalja magát most még a legtöbb szerző, a papíralapú irodalmat, fennköltebben: a Gutenberggalaxist egyelőre még nem válthatja föl az elektronikus olvasók teremtette univerzum. Egy ideg legfeljebb majd párhuzamosan fut a kettő. Csakhogy ki ad majd pénzt egy könyvért, ha ahhoz pár kattintással – vagy egyéb manőverrel –ingyen is hozzájuthat? Hogyan válhatna akkor sikerkönyvvé, mondjuk, a Jadviga párnája, amely eddig kilencven és százezer példány között kelt el?

Ma még ez nem reális veszély, figyelmeztet Závada, ugyanis a zenével ellentétben, ahol a másolt (kalóz)tartalom ugyanolyan minőségű, mint az eredeti, a könyvek még utcahosszal vezetnek. Ami ma letölthető, az jobbára az eredeti verzió beszkennelt változata, az pedig csökkentett értékű: nem pótolja a könyv testét, a finom küllemet, a kidolgozottságot. Más kérdés, hogy nem kellene megvárni, amíg a másolt tartalom felveszi a versenyt az eredetivel. Závada kiadója, a Magvető már elkezdte a „védekezést”: igyekeznek időben kidolgozni az elektronikus könyvkiadásra való részleges vagy teljes áttérés jogi hátterét. Ez persze, sajnos, még nem jelent sokat: az illegalitás réme eddig sem zavarta túlságosan a letöltőket. Igazi védekezést a technikai gát, a másolás blokkolása jelentene, de vajon miért pont a könyvkiadók találnák ki azt, amit a zeneipar hoszszú évekig nem tudott kikísérletezni? A zenészek így fel is adták a szélmalomharcot, és előremenekültek: sokan eleve az interneten teszik közkinccsé legújabb albumaikat, azzal számolva, hogy így még többen jönnek el a koncertjeikre, amiért viszontmár fizetniük kell. Nem is keveset. Az írók számára efféle menekülési útvonal nem létezik. Hiába engednék szabadon felhasználni a verseiket vagy regényrészleteiket (vagy akár teljes műveket), ahogy ma is teszik néhányan, attól még nem jönnének többen író-olvasó találkozókra, felolvasásokra. Nem is lenne erre fizető kereslet. Végül odajutnánk, ahová legrosszabb álmainkban:Magyarországon eddig is csak maroknyi szerző volt képes megélni az írásaiból, de az illegális letöltések elharapózása után ők is elvesztenék a megélhetésüket. Hacsak nem lehetne rávenni a megosztó oldalak fenntartóit, üzemeltetőit, hogy fizessenek a letöltések után a szerzőknek. Vagy ha ez nem megy, akkor, javasolja Závada, hozzanak létre ösztöndíjakat, rangos elismeréseket, így érve el, hogy a jövőbeni szerzők is megírják a regényeiket.

– Azért az hízelgő, ha ez embert másolják – mondja Fejős Éva, a szórakoztató irodalom egyik legkelendőbb szerzője. Mint mondja, nem csupán eredendő optimizmusa miatt nem aggódik amiatt, hogy a letöltések elszívhatják a női lektűrök piacát, hanem az is meggyőződése, hogy egy kézzelfogható könyv/regény még mindig több érzékszervre hat, mint annak elektronikus verziója. Tapasztalata szerint könyveinek egy-egy példányát már ma is hatan-heten olvassák, így voltaképpen az egymás közötti könyvkölcsönzés is „piaccsökkentő” hatású. Lehet, hogy az internet sem vinne el ennél több vásárlót. Az pedig, miközben természetesen elítéli az illegális tartalomszerzést, még iscsak biztató lenne, ha a jövő generációi abba fektetnének energiát, hogy valamilyen módon beszerezzék a legújabb műveket. Valahol ez is az olvasás győzelme lenne. Ha most még beláthatatlan veszteségekkel járna is.

A szerzők addig nem tehetnek mást, mint megpróbálják tartani a lépést. Ő például a honlapján játékokkal és extra fejezetekkel kedveskedik olvasóinak, és a közösségi odalakat is felhasználja arra, hogy kapcsolatot tartson a rajongóival. Mert épp ez lehetne a „védekezés” kulcsa: minél közelebb kerülni az olvasókhoz.Mindennapos tapasztalata, hogy a személyes találkozás, a jól szervezett író-olvasó találkozók mindig új és új embereket győznek meg arról, hogy kézbe vegyék a regényeit.

Pedig épp a szórakoztató irodalom a leginkább veszélyeztetett műfaj. Vélhetően ezt éri el leghamarabb a letöltés hulláma, utána következhetnek a népszerű irodalmi művek, majd a kötelező irodalom. Csakhogy épp a Fejős Éva és társai iránti kereslet tartja életben jelenleg a könyvszakmát. Lehet fanyalogni az általuk felmutatott értékeken, de az tagadhatatlan: ha ők nem csalogatnák be a vevőket a boltokba, akkor a magasabb irodalmat se tudnák eladni. Így könnyen lehet, hogy az első és legfontosabb dominó eldőlése végül mindent maga alá temetne.