Internetes kiadásunkra számos hozzászólás érkezett, amelyekből kiderül: sok a tisztázatlan kérdés, és akad ismerethiány is a „könyvlopás” témakörében. Néhány részlet:

„A legnagyobb szégyene az emberiségnek, hogy a kultúrát jogvédők sápolhatják… Elég nyilvánvaló, hogy a tartalom nem termék, ellenben a köré épített szolgáltatásé a jövő.” (strogg)

„Kenyeret nem lehet letölteni, senki nem hoz létre tartalmat, ha abból nem származhat VALAMI előnye.” (Hacsaturján)

„Ha nem élsz meg belőle, csinálj mást, de ne akard, hogy a rendőrség kergesse az embereket, mert letöltenek.” (minime)

„Sokan azt hiszik, minden ingyen jár nekik. Tíz év múlva pedig sírni fognak, hogy nincsenek új könyvek.” (tyutyuka)

„Ha a kiadók e-könyvként fél áron forgalmaznák a kiadványaikat, mindenki jól járna, kivéve a terjesztést végző rablókat.” (yanchi)

„Persze ha multimilliomos író lennék, én is siránkoznék.” (MaxVal)

„Mi is a lopás? Amikor valakitől ellenszolgáltatás nélkül, jogtalanul elveszik valamilyen dolgát. Csakhogy itt nem ez történik, mert duplikálás történik.” (Polemius)

A vélhetően fiatal kommentelők egy részének megjegyzéseiből kirajzolódik: a világhálón elérhető „tartalomért” – beszéljünk inkább irodalomról, zenéről, képről – ne kelljen fizetni. Szerintük az ingyen „jár”, valamiféle ködös egyenlőségeszmény nevében. Élesen megkülönböztetik a tárgyiasult kultúra, például a könyv tulajdonát az ahhoz fűződő, kétségkívül elvont szellemi tulajdontól: könyvet lopni tilos, de tartalmának ingyenes terjesztése és letöltése az internetről – szerzői, kiadói engedély nélkül – rendjén való. A háttérben kirajzolódik egyfajta internetes szabadságmítosz, amelyről óriási viták folynak világszerte. A cikkünkben szereplő eset kapcsán Kocsis András Sándor, a Kossuth kiadói csoport vezérigazgatója és Weiler Péter, az internetes könyvkereskedelembe nemrég belépett eKönyv Magyarország társigazgatója véleményét kérdeztük.

– Amikor Amerikában tanultam, természetesnek tűnt, hogy elkérem a professzortól azt a programot, amellyel foglalkoztunk, hogy otthon is gyakorolhassak – említi Weiler Péter. – Nagyot nézett, majd hozott egy eredeti dobozos verziót azzal, hogy az árát ráérek megadni. Akkor döbbentem rá, hogy ott szinte genetikusan rögzült a szabálytisztelet, ami nálunk nem eléggé alakult ki, bár a helyzet javul – mondja. A Kossuth vezetője hozzáfűzi: kétségkívül ludas a Kádár-korszak is, de régebbi, sok évszázados beidegződésről van szó. A „vitam et sanguinem…” (életünket és vérünket, de zabot nem) vagy a „nemesség nem adózik” jelszavakban kifejeződött „nemfizetünk”-magatartás mai viszonyok között is tovább él. Márpedig egy mű szerzői jogának megsértése éppúgy lopás, mint a csirketolvaj vagy a zsebmetsző cselekedete. Ez ellen is védekezni kell. Más kérdés, hogy az e-világ új megközelítéseket követel szerzőtől, kiadótól, kereskedőtől egyaránt – vélik a szakemberek.

Nézzük, mi mennyibe kerül. Ha egy regényt veszünk könyv alakban, amelynek ára 3000 forint körül van, abból 1500 forint a kereskedőé. További 22–25 százalékot visznek el a nyomdai műveletek. A szerzői honorárium 8–10 százalék (drágább, ha a szerző külföldi, és fordítót is alkalmazni kell). A kiadónak a fennmaradó 15–20 százalékból kell fedeznie a teljes rezsit és a folyamatos finanszírozást. – Óriási különbség a Nyugathoz képest, hogy a nálunk 3000 forintos könyv ott átszámítva 5-6000 forintba kerül, a nyomdaköltség viszont ugyanannyi – sorolja Kocsis. Nálunk tehát, némely föltételezéssel ellentétben, sem a szerző, sem a kiadó nem „kaszál” nagyot, míg a kereskedő izmosabb részesedése mögött a hazai bolthálózat kialakításának, fenntartásának költségei állnak. (De a mai árrés mértékét a kiadók is sokallják. – A szerk.)

Ami az e-könyveket illeti, ezeket a Kossuthnál 690–2000 forint között árazzák be, nagyjából a nyomtatott változat felére. (Vannak ingyen letölthető címek is, szerzői hozzájárulással.) Az eKönyv Magyarország a hagyományos könyvhöz képest 30 százalékkal alacsonyabb árat ajánl a vele szerződő kiadóknak. Súlyos probléma, hogy míg a nyomtatott könyv után csak 5 százalékos áfát kell fizetni, a csak képernyőn olvasható után 25 százalékot. (Az egységesítést az előző törvényhozás nem oldotta meg, és a mostani kormány sem támogatja.) Hiába spórolják meg a nyomdaköltséget, nem mehet ennél lejjebb az ár.

– Ugyanakkor drága a szoftver és a kézi munka, amellyel a kiadók könyveit képernyőn olvashatóvá konvertálják –mondjaWeiler. És ezt még jó ideig nem ellentételezik a bevételek. – A nagyobb forgalom beindulásához létre kell hozni a kínálat „kritikus tömegét” – hangsúlyozza a Kossuth vezetője. Ez legalább ezer cím, amit ők jövőre terveznek elérni. Weiler megjegyzi, az illegális honlapokon kínált választék széles körű, de sok az olyan cím, amelyet a szerző nem enged e-könyv formában forgalmazni. A kalózterjesztőt persze ez nem érdekli. Ez hátrányos helyzetbe hozza a „gyorsabban ébredő” kiadókat is. De az e-piactól ma még ódzkodó szerzők és kiadók is rá fognak jönni, hogy nem kerülhetik meg az e-könyv formátumot, amelyet a kurrens könyvek megjelenésével együtt kell piacra dobni. A kalózterjesztést elsősorban a legális hozzáférés bővítésével lehet visszaszorítani – ebben nincs vita.

Az Egyesült Államok jelenleg stagnáló könyvpiacán egyedül az e-könyvek forgalma növekszik. Az egyik legnagyobb kereskedő, a Macmillan adatai szerint most 12 százalékot tesz ki, de a prognózis karácsonyra legalább 15 százalékot föltételez. A tengerentúlon széles és naprakész a választék, nincs áfaprobléma. Nálunk az eladások legfeljebb néhány százmillióra tehetők, ami a könyvforgalom egy százalékát sem éri el.

Olvassa el az írók véleményét is a "kalózkiadású" elektronikus könyvekről: Úgy dőlne el minden, akár a dominók

A Magyarországon kiadott könyveken sem a szerző, sem a kiadó nem „kaszál” nagyot