Kulcslyuklem
Észrevettem valamit. Azok az ismerőseim, akik időről időre novellaötletekkel akarnak kisegíteni, többnyire gyermektelenek, padlófűtéses a lakásuk és az idősebb generációból házasodnak. Attól félek, előbb-utóbb megromlik a kapcsolatunk, mert bárhogy szeretném is, nem tudok mit kezdeni az ötleteikkel. Ha számon kérnek, legfeljebb azzal védekezhetem: engem a valóság csak akkor érdekel, ha megválaszthatom, hogy melyik kulcslyukon lessem ki – s ehhez a kulcslyukhoz szükségem van ajtókra és falakra. Az az érzésem, hogy ha egyszer összeismertetném a barátaimat, a homlokukra csapnának, és észrevennék a másikon, ami a saját életükben évek óta láthatatlan. Hiszen én magam is szívesen találkoznék olyan emberekkel, akik noteszekbe jegyzetelgetik mások ötleteit. Elbeszélgetnénk. Vagy nem lenne egymásnak mit mondanunk.