A civil szférában ugyan több példát találunk, amely előremutató - ilyen Seres Mária kezdeményezése, aki aláírásgyűjtésbe kezdett a parlamenti képviselők költségtérítése ügyében és mára közel hatszáz ezer aláírás van a birtokában -, de ide sorolhatjuk a Critical Mass, a Lehet Más a Politika (LMP) és az Internetes Demokrácia Pártjának (IDE) sikereit. Mindezek ellenére sokkal erőteljesebb lehetne a hazai civilek szervezkedése az interneten. Az állami oldal sem jár éppen az élen, hiába készültek el fontosnak szánt kormányzati portálok, nem érezzük, hogy érdemi változást hoztak volna a fejlesztések. Az előadások végére úgy tűnt, a vitaindító gondolatok nagyrészt beigazolódnak.

Hasznos, de nincs rá igény?

Madarász Csaba, az Európa Tanács CAHDE munkacsoportjának tagja szerint az e-demokrácia nem csak az elektronikus szavazás lehetőségét jelenti, hanem a technológia magát a demokráciát teszi teljesebbé, jobbá. Az előadó hosszan sorolta az elektronikus demokrácia előnyeit - hozzáférhetőség, átláthatóság, elszámoltathatóság, ellenőrzés, megerősítés, részvétel -, mindazon összetevőt és alapfeltételt, amelyek mára rendelkezésünkre állnak. Szerinte a politikusoktól az állampolgárokon át a vállalkozókig mindenkinek hasznos lehet az elektronikus demokrácia.

Puzsér Róbert újságíró egyáltalán nem ilyen optimista. Szerinte demokrácia-deficit van Magyarországon, hiszen maga a szándék nincs meg az emberek részéről, hogy ezt napi eszközzé tegyék. Mint mondta, elsősorban demokratákra van szükség, mert jelenleg csak fogyasztói tömeg vagyunk, marketinggel irányítanak minket. A most kialakult rendszer még a politikai szereplőket is eladható termékké alakította, szerinte „előbb demokrácia legyen, csak aztán jöhet az 'e' betű."

Internetes támogatástól a direkt demokráciáig

Szerencsére akad ennek ellentmondó példa is. Sükösd Miklós, a CEU docense szerint az LMP (Lehet Más a Politika) internetes kampánya jól mutatja: az online technológia segítségét felhasználva növelhetjük a politikai pluralizmust. Az LMP ugyan létező, nem az interneten szerveződött párt, ám tagjai - kihasználva a világháló lehetőségeit, - kampánypénzek összegyűjtését kezdték el. Mára négy millió forint gyűlt össze, kizárólag a párt internetes oldalán indított támogatási rendszerrel. Vagyis az információközvetítésen túl a digitális demokrácia eszköze kampánypénzek megszerzésére is alkalmas lehet.

Az Internetes Demokrácia Pártja (IDE) ennél messzebbre ment. Bognár Attila elnök az internetről "távvezérelt" uniós képviselők rendszerét álmodta meg. Az internet közegét mint egyenlő, mindenki számára elérhető politikai színteret képzeli el. A tervek szerint pártjában sorsolással választják ki a képviselőket, így bárki lehet uniós képviselő. Ha a pártnak sikerül legalább egy képviselői helyet elnyernie, akkor azt úgy töltik majd be, hogy a küldöttek egy-egy hónap után sorban lemondanak. Így öt év alatt hatvanan válthatják egymást Brüsszelben, a vele járó havi egymillió forintos fizetéssel. Az IDE képviselői úgy szavaznak majd az Európai Parlamentben, ahogyan arra az internetes közösség felhatalmazást ad, vagyis mindig közösen döntik el, adott kérdésben milyen álláspontjuk legyen. Egyfajta közvetlen demokrácia valósulna meg ez által, ami éppen azért fontos, mert újabban éppen ebben van hiány: a szavazó nem érzi, hogy közvetlen beleszólása lenne a politikai történésekbe. Gyakran az a benyomásunk, hogy a fejünk fölött döntenek minket közelről érintő kérdésekben.

A technológia fejlődése társadalmi változásokat hozott

Kovács Kálmán országgyűlési képviselő, volt informatikai miniszter úgy véli, hogy idegenkedésünk, félelmeink az internettel kapcsolatban történelmi, társadalmi változásokra vezethetők vissza. A technológia fejlődése társadalmi változásokat hozott, átalakítva annak belső viszonyait. Szerinte mára a demokrácia fogalma is változáson ment át, az e-világ mindent egyként értelmez, egyetlen demokráciafogalom kezd kialakulni az egész világon. Mindez a kulturális különbségek miatt komoly problémákat okoz. Nacionalizmus és unionizmus áll szemben egymással, és ezt látjuk az interneten. Direkt módon történő szavazások kezdődtek, amelyeknek csak a digitális megosztottság (digital divide) szabhat határt, vagyis akik nem rendelkeznek internetes kapcsolattal, nem tudnak élni az új lehetőségekkel. További problémaként emelte ki, hogy a politikai és társadalmi elit ma nem esik egybe, az értelmiség kiesik a döntéshozatal folyamatából, ami szintén feszültséget okoz. Szerinte ma „elitháború folyik, amelyben az értelmiség előbb kezdett csatlakozni az internethez."

Elég érett a magyar netizen?

Szekfű Balázs László, közgazdász, kommunikáció-kutató adta a legoptimistább változatot az internetes demokrácia jelenlegi helyzetére, illetve annak jövőbeni kiteljesedésére. Szerinte, ami bekövetkezhet, az következzen be most! Ha már rendelkezésünkre áll az internet és a felhasználói hajlandóság is egyre erősebb, segítsük azt kiteljesedni, mert számtalan adat mutatja: igenis lehetséges az internet-felhasználók tömegeinek hathatós befolyásolási képessége. Szekfű jóslata szerint az ideális, virtuális demokrácia megszilárdulása és működése úgy 50-80 év múlva következhet be Magyarországon, mégsem osztja azokat a nézeteket, amelyek szerint ne volna elég felhasználói kapacitás és igény a hazai fejlődéshez.

Az igazi részvételi demokrácia internetes technológiákkal történő megvalósítását a Magyar Metapárt Mozgalom ötletével modellezi. Úgy véli, matematikai szinten igenis lehetséges az internetes pártszervezés, figyelembe véve, hogy ma Magyarországon három millió netezőt tartunk nyilván. A mostani politikai rendszer sajátosságai miatt közülük 300 ezer aktív tag jelenléte elegendő egy hazai párt parlamenti bejutásához. Állítja, az interneten megmagyarázhatatlan jelenségek mennek végbe, amilyen például a 11 másodperces, tüsszentő pandáról készült videó, amelyet közel 40 millióan töltöttek le világszerte. Vagyis olyan erő rejlik az internetben, amelyet előbb-utóbb ki kell használni.

Szekfű Balász szerint az individualizálódás az internettel tovább folytatódik, ugyanakkor a közösségképződés is új lendületet kap, a különböző fórumokon, közösségi oldalakon ennek szép példáit találjuk. A politika így kattintásnyi közelségbe kerül, amellyel él is a világháló felhasználója, a technológia segítségével ez az erő pedig megsokszorozható. Az általa kitalált Magyar Metapárt Mozgalom legfőbb elve a direkt demokrácia, amelyhez bárki csatlakozhat, mint evolúciós rendszert pedig minden visszajelzés erősíti és alakítja. Szekfű szintén kiemelte, hogy a digitális elitizmus igenis jelen van, figyelmen kívül hagyni ezt sem lehet.

Kérdések és kihívások

Számos kérdés vetődik fel a megvalósításig, ezen még gondolkodhatunk, bár az is lehet - ismerve a világháló meglepetésekkel teli világát - maguktól oldódnak meg a most még kérdésként felmerülő kihívások: Megérett-e a mai magyar netizen közösség (az internetpolgárok közössége) az aktív politikai önrendelkezésre? Hogyan motiválható politikai témában a fiatal "netmagyar"? A részekre szakadt magyar társadalomban hogyan jöhet létre és maradhat fenn egy ilyen közösség, és hogyan teremhető meg a közösségi azonosulás netes eszközökkel?

Úgy tűnik, még nem ismertük fel közös erőnket az internet világában, ám arra biztosan számíthatunk, hogy mindez itthon is egyre erősebben követel majd legitimitást magának. Az ügynek nem ártott volna, ha az eDemokrácia Műhyel Egyesület által szervezett minikonferencia nagyobb nézőközönség előtt zajlik, de úgy látszik, még ennek sem jött el az ideje.

Hálófüggő