A bemutató az újrahasznosított anyagokat népszerűsítette. A modellek a műanyaggal bevont újságpapírtól a szemeteszsákon át mindenfélét viseltek, régi harisnyákat ruhának átalakítva, varrodai maradékokat és PET palackokat is. A használt papírok műanyagba csomagolása és annak ruhaként való értelmezése több helyen feltűnt, és bár egyszer jó ötlet a sárga csekkek szoknyává való transzformálása, az ötödik ruhán már kissé erőltetettnek hatott. Több modell is szűk, fehér ruhácskát viselt, amelyre a kreatívok tampont, anyagmaradékokat, illetve pénzeket varrtak. A levegőszennyezés problémáját is belecsempészték a bemutatóba, a szisztematikusan fordítva felvett porszűrők jelezték: sürgősen tenni kell valamit.

Kicsit bio, kicsit nem

A nagy késéssel elkezdett megnyitón beszédet mondott több, érdekes nevű úr, akik Észtország, Dánia és Finnország küldötteiként álltak a közönség elé. A színpad két oldalára állított, élő virágból készített ruhát viselő modellek közül az egyik nem is bírta a strapás munkát, eltűnt a beszédek közben. Szerencsére a másik kitartott, így megcsodálhattuk a rózsából és zöldből álló estélyit, amely viccesen darabos mozgásra késztette a hölgyet.

A bemutatót követően választani lehetett az első emeleti kiállítás és a büfé között. A másodikra többen voltak kíváncsiak. A bio répa és szőlőlé mellett előkerült az olcsó tetrapakkos narancslé, az ásványvíz, de legalább fémdobozos kóla nem volt. Az ételeknél ugyanezt lehetett érezni, az erősen kiszáradt sárga és fehérrépa szeletek a bio babpástétommal kombinálva erős kontrasztot alkottak a mélyhűtött pogácsával, és a mindenhol kapható finom, ám nem túl egészséges aprósütivel. Jó pont a szervezőknek, hogy nem volt műanyag pohár és tányér, és mindenhová szelektív gyűjtőket helyeztek el.

Álmok két keréken

A márciusig látható kiállítás három részből áll, az első, 'Dreams on wheels' elnevezésű a kerékpárosoknak kínál látnivalót. A hivatalos megfogalmazásban azt olvashatjuk: „A kiállítás a megszállott vagy kevésbé elkötelezett, 'vasárnapi' kerékpáros számára enged bepillantást a modern, kerékpáros kultúrába, Dániából ismert példákkal. A kulturális szokásoktól az innovatív formatervezésig és várostervezésig a legjobb dán példákat vonultatjuk fel azért, hogy minél több embert rávezessen a városi kerékpározás örömeire."

Nálunk viszont nem azzal van baj, hogy nem ismernénk fel, milyen jó dolog biciklizni, hanem azzal, hogy nálunk erős bátorság szükséges bárhová is elindulni kétkerekűvel. A számos fénykép alapján úgy tűnik, Dániában ezzel szemben mindenki kerekezik, bár ennek feltételei is adottak. Az egyik sarokban például - Átlagos dán család biciklijei címmel - meg lehet nézni egy apuka, egy anyuka és egy kisebb gyerek biciklijét. Megtekinthető továbbá egy fekvő kerékpár, és a turisták által nagyon kedvelt bérelhető kétkerekűek. Nem elhanyagolhatóak Einstein és más hírességek által idézett mondatok arról, mi mindent nyújt a tekerés. Mindez angolul, de miért is kötekszem, lehetne dánul is.

Christiania, a béke szigete

A kiállítás másik termében Christiania szabad várost mutatják be, mely egy elhagyott koppenhágai laktanyából alakult át a béke szigetévé. A teljesen önszerveződött kommunában több mint ezer ember él, ebből kétszázötven gyerek. Saját pénzük van, a várost autonóm területté nyilvánították, és rendőrök helyett motorosok vigyázzák a rendet. Nemzetközi nyomásra régóta be akarják zárni a 32 hektáros területet, de a város mindeddig ellenállt. Christiania a biciklizéshez számos ponton kapcsolódik. Egyrészt a terület autómentes, másrészt a város bevételeinek egy része a Christiania Bike eladásából származik. A gyerek- és csomagszállításra kiképzett, speciális bicikliket ma már az egész világba exportálják.

Beszélő ruhák

Egy harmadik szoba üveg vitrineiben régi evőeszközből készült ékszereket mutatnak be, de van itt csokipapírból szőtt szütyő vagy műanyaghulladékból barkácsolt hajcsat. A másik oldalon „beszélő ruhák" nevet viselő észt kollekció darabjai láthatók, amelyek régi csipke, katonai ruházat és egyéb maradékok felhasználásával készültek. És hogy miért beszélnek? Mert Ingrit Vaher és Ville Hyvönen finn zeneszerző közösen készített hanginstallációt hozzá, amit a ruhához kapcsolt fülhallgatón lehet élvezni.

A VAM szerint ez ma az öko-design. Vajon mennyire öko-tudatos az 1000 wattos égőkkel megvilágított helyszín? Tudom, ez egy szemét világ.