Kétségtelenül megvan annak a veszélye, ha a tömeg gondolkodás nélkül követi egy ismeretlen hang utasításait, akinek céljai ráadásul nem is világosak. Játék vagy politika? Figyelemfelhívás vagy provokáció? A fényvisszaverő mellényben és munkavédelmi sisakban tömeg élére állított „Sanyi" úgy vezette fülüknél fogva a mögötte haladó, jellemzően őszi szünetét töltő középiskolás csapatot, hogy őt magát is megvezették.

A tavalyi év egyik legemlékezetesebb 4K! akciója a Nyugati pályaudvar és a Westend bevásárlóközpont területén rendezett „nagy mp3 kísérlet" volt. Akkor minden résztvevő előre rátöltötte lejátszójára ugyanazt a zenét és utasításokat tartalmazó mp3-at, aztán ugyanazon a helyen, ugyanabban a pillanatban kezdték el hallgatni, és a hallottak szerint egyféleképp cselekedtek. A vége? Ováció. De közben majdnem borult a bili, hiszen az előre felvett hanganyag utasításait követve lehetetlen a váratlan szituációkhoz alkalmazkodni.

Kiszivárgott a hangfelvétel

Ha egy ötletnek sikere van, egyre többen vennének benne részt, vagyis folytatásért kiált! A Negyedik Köztársaságot! csoport irányelvei között ugyan csak érintőlegesen említi a politikát, de már ez is elég lehet ahhoz, hogy a rendőrség figyelje a különféle közösségi programokkal előálló szervezők munkáját, és az ártatlan játszadozásnak tűnő rendezvényein is jelenlétével nyomatékosítsa, hogy a tömeg részeként sem korlátlan a szabadság.

A csoport hírlevelére feliratkozók október 29-én értesültek, hogy az internetről letölthető a hangos cselekmény tavalyi szálait továbbszövő „mp3 szakítás". A játék élvezeti értékét magának rontotta el, aki engedett a kíváncsiságának, és előre akarta tudni, hogy mi várható október utolsó szombatján délután négytől, de így a hanganyagot hivatalból meghallgatni kényszerülők előre felkészülhettek, és rajtuk keresztül az utcán járőrszolgálatot teljesítők a napi feladatot parancsba kapták.

A Margit híd felújítása miatt teljesen elnéptelenedett Jászai Mari téren és a Kossuth tér felé vezető úton komikusan túlzónak tűnt a hat rendőrautóval felvonuló biztosítás.

Hazudni nem szép dolog

A gyülekező helyszínén álló gyorsétterem bejárataira egy órával a startot jelző dudaszó előtt kiragasztottak egy-egy papírt, mely szerint: Áramszünet miatt zárva! Közben odabent, a sötétben takarítottak az alkalmazottak, a biztonságiak egymás közt óvták a biztonságot, de amikor a bezárt fotocellás ajtón át feltettem az üzletvezetőnek kérdéseimet, mi történik itt, és legfőképp miért, akkor elég ügyetlenül hazudott: „A munkagépek elvágtak valami kábelt, és már szóltak az ELMŰ-nek, akik jönnek, de addig is..." A társasház gondnoka szerint a házban sehol máshol nem volt áramkimaradás, az ELMŰ ügyeletes diszpécsere szerint pedig nem jelentett be hibát senki a környékről.

Play gomb

A dudaszó halk volt, mint egy diszkrét köhintés. Emiatt többen csak késve indították el a 33 perc hosszúságú mp3 fájlt, amely azonnal néhány hasznos tanáccsal szolgált arra az esetre, ha valaki megzavarná a „szakítás nyugodt lefolyását".
- Ha egy biztonsági őr kötekedik, öleld meg! Adj neki egy ingyen ölelést, aztán hagyd, hogy mások is megöleljék!
- Ha hatóság jön - rendőr vagy kormányőr -, akkor mondd neki azt, hogy a szokásosnál is jobban néz ki.

Aztán az első feladat rögtön magyarázatot adott arra, miért volt zárva a „húsz éves rendszerváltás ajándéka, a Meki". Két hosszú sorban kellett volna az étterembe becsődülni, nézelődni, mutogatni, váll- és fejkörzési gyakorlatokat végezni, integetni, a lányok előtt térdre ereszkedni, pacsit adni, majd öt perc elteltével elhagyni.

A fülhallgatókból jövő utasításoknak megfelelően az aluljárón tapsolva és táncolva haladt át a tömeg a körút túloldalára, hogy Sanyi barátnőjét - annak politikus főnökével - egy munkahelyi légyotton érje. Bár az asszonyi hűtlenség bizonyosságot nyert, ezen Sanyi annyira kiborult, hogy bánatában a Dunának akart menni. Az őt követő tömeg mentette meg szerepjátékos életét.

Sanyit a fejük fölött a közeli tisztásig vitték. Pozitív energiát sugároztak felé, vidám táncos mulatságra csábították, fogócskáztak vele, majd miután valamelyest felvidult, visszakísérték barátnője munkahelyi ablaka alá, hogy az Országgyűlés irodaháza előtt mondjon még valamit.

Végjáték

Mi célt szolgálnak ezek a napközis foglalkozásokra emlékeztető, könnyű testi gyakorlatok azon túl, hogy a kívülállók rácsodálkoznak, és talán még meg is mosolyogják? Minden eddigi cselekményt annak a közhelyszerű végső mondandónak rendelték alá, miszerint „a politikusokat nem érdekeljük, ők csak a pénzért vannak itt"? Talán igen. A résztvevők nemrég kivont aprópénzeket hajítottak az épület és az előtte álló nyolc fős rendőrsorfal felé, közben pedig a csinibabás számból a fülembe azt énekelték: „Élj vele boldogan, áldásom rád!"

A fiatalok szerint ez elsősorban játék, amely képes idegeneket összehozni és közösséget kovácsolni. Az mp3 lejártával még hosszú percekig kórusban üvöltötték: „vissza-vissza", „nagyszínpad-nagyszínpad", „szép volt Sanyi", „szervusztok"! Csak én nem értettem, miért nem rohan neki senki a Sanyit igazoltató rendőröknek. Hiszen a fülembe épp azt üvöltötte a Belga, hogy „te most elhúzol innen, mert láb alatt vagy, láb alatt vagy..."

De akkor rájöttem, hogy a lejátszóm továbblépett a második számra, és ezt rajtam kívül már senki sem hallja.