1. Óramutató emberek

Kíváncsi lennék, hányan hordanak karórát e sorok olvasói közül. Mintha ez is generációs kérdés lenne. Akinek van, az még a mobiltelefon előtti korban szokta meg, akinek nincs, az már úgy nőtt fel, hogy elég volt valamilyen gép kijelzőjére sandítani. (Most ne számítsuk ide az olyan eseteket, ahol egy Patek Phillipe a születéssel jár). 2009-ben ezért egyszerre hat bizarrul, mulatságosan és meghatóan, ha valaki huszonnégy órán keresztül azzal foglalatoskodik, hogy a nap minden percét megjelenítse egy négyszer tizenkét méteres digitális megjelenítésű számlálón. Erre vállalkozott a művész Mark Formanek. Filmjében összesen hetven munkás, több műszakban 1611-szer építi át a valódi időnek megfelelően a számlálót, sztoikusan, kötelességtudóan, rendíthetetlenül, emberien. Talán fölöslegesen az olcsó, távolkeleti, digitális órák dömpingje közt. Talán elgondolkodtatóan az év utolsó napjaiban, egy rohanó korban. Az óráról készült film a számítógépre is telepíthető időjelző képernyővédőként.

2. Google- javaslatok

Tavasz óta egy rutinszerű Google-keresés is mosolyra fakaszt. Ha bepötyögöm a mezőbe a keresett szót, már pár betű megadása után ugrik is segítségemre a Google Suggest szolgáltatása: talán a fogorvos, a fogalmazás vagy a fogadalom kifejezést keresem? A keresési javaslatok az adott nyelven való összes keresés alapján valószínűsíthető kifejezéseken alapulnak. Kicsit olyan ez hát, mint bekukkantani egy nyelvközösség „lelkébe", mint egy leplezett közvélemény-kutatás, társadalmi tükör. Lássuk csak, mi foglalkoztatja az angol nyelvű beszélőket. A „wife", azaz feleség szó megadása után a következő, leggyakrabban keresett kifejezésekre tesz javaslatot az alkalmazás: feleségcsere (wife swap), feleségverő (wife beater) és wife bucket- ez utóbbi egy olyan szolgáltatás, amely semmiképpen sem feltételezi a házastársi hűséget. Ködös Albion. Nézzük a németeket. „A gyerek nem akar...", írom a keresőbe. A német Google már sorolja is a problémákat: ...aludni, ...oviba menni, ...az apjához. A németeknek sem egyszerű, kancellárasszony ide vagy oda. Nem könnyítem meg a magyarok dolgát sem: „főnök", adom meg a kulcsszót. És ekkor jön a hidegzuhany. Arra számítok, hogy majd a „kirúgott" vagy az „eltenni láb alól" javaslatokat adja meg a gép, ismerve a honi hangulatot. Úgy tűnik azonban, a magyarok ennél sokkal ambíciózusabbak, optimistábbak és könnyedebbek. A legtöbben közülünk ugyanis így folytatják a keresést: a főnök lánya, főnöki szék, főnök-viccek. Még mondja valaki, hogy búskomor nép vagyunk!

3. Felejthetetlen esküvői műsor

Ahogy annyi minden más is, az esküvői szertartás 2009-ben nemcsak státuszszimbólum, hanem névjegykártya is. Míg pár évtizeddel ezelőtt mindenki ugyanabban a tempóban marsírozott lelkesen vagy kevésbé lelkesen az oltár elé húszas évei elején, ma megpróbáljuk saját magunkra fazonírozni a merev ceremóniát. Bizonyos kérdések vízválasztónak bizonyulnak, ahogy a megfelelő fórumok heves vitái is mutatják. Mi szóljon a bevonuláskor? A „Highway to hell" avagy a „Here comes the sun"? Vőfély vagy dj? Székszoknyával vagy anélkül? Nincs ez másképp az angolszászoknál sem, ahol minden megengedett, amivel egyénibbé varázsolható a szertartás: irónia, zene és tánc, akár a templomban is, elég csak visszaemlékezni az „Igazából szerelem" című film esküvői jelentére. A Youtube valóságos kincsesbányája az ötletek után kutatóknak. Az alábbi esküvő valószínűleg szintén emlékezetes marad valamennyi résztvevő számára. A felejthetetlen élményhez hosszas próba nem szükségeltetett, még esküvőszervezőt sem kellett megbízni.

4. Humorral egy jobb világért

2009-ben megosztotta a sztárokat, hogy tömeges örökbefogadással avagy környezetvédelmi pálfordulással teremthetnek-e jobb világot. Néhányan viszont a humorra esküsznek, ahogy a TheFunTheory.com oldal is. A tézis szerint tréfával könnyebb elérni, hogy az emberek például környezettudatosabban éljenek. A Youtube-on nézettségi rekordokat döntöget a kisfilm, egy igazi „feel-good-movie", amelyen egy stockholmi metrómegálló lépcsőfokait építik át zongorabillentyűkké, így bírva lépcsőzésre az ellustult nagyvárosiakat. Valójában egy valaki nemcsak az ember játékos természetét látva dőlhet hátra elégedetten. Mégpedig a cég kommunikációs szakembere, akinek sikerült elérni, hogy hirdetési idő megfizetése nélkül érjen el kilencmillió emberhez a vállalat neve (ennyien tekintették meg a filmet). 2009-ben ez a kevés humoros reklámok egyike volt.

5. Szüleink, amikor még menők voltak

Sokszor joggal van elegünk az internetes portálokból a hatásvadász címeikkel, a fórumokból gyalázkodó hozzászólásaikkal, a blogok általános cinizmusából, kíméletlen hangneméből. Mosolyra kevés fakaszt. Ilyen üdítő kivétel volt 2009-ben a http://myparentswereawesome.tumblr.com. Ez a fotóblog az olvasók által elküldött fényképeket közöl, amelyeken szüleik, nagyszüleik láthatóak. A blog alcíme: mielőtt övtáskát hordtak és Andrea Bocelli-koncertjárók lettek, a szüleid szabad, divatos és szupermenő emberek voltak. Bár a képen látható fiatalok frizurája és öltözéke olykor megmosolyogtat, a fotókon szereplő emberek semmiképp sem nevetségesek és nem válnak gúny céltáblájává. Mindannyian nagyon boldognak tűnnek és ezt így „halomban" látni a különböző földrészekről, korokból és kultúrákból származó emberekről hasonló érzéseket ébreszt. Ez a szeretetteljesen felépített gyűjtemény egyben egyedülálló korrajz is. Egyszer pedig mindenki bekerülhet...