A bestseller-listára került Éric Zemmour közíró legújabb könyve, a Francia melankólia. A szerző a Le Figaro ismert, éles tollú publicistája, akinek legutóbbi, a franciaországi arabokról és feketékről tett megjegyzései nagy vihart keltettek, sokan azt követelték, hogy a lap bocsássa el őt. Zemmour nemrég egy interjúban így fogalmazott: „a francia politikai hatalom megszűnése a francia nyelv számára is a véget jelenti". Szerinte mára a francia elit is feladta a harcot. „Már egyáltalán nem törődnek a nyelvvel. Mindenki angolul beszél. És a közember - nem csak a bevándoroltakról beszélek - ugyancsak fittyet hány a francia nyelv integritására" - idézi a jelenséget elemző írásában Michael Kimmelman a The New York Times hasábjain.

Zemmour ismert vészmadár. Szerinte a bevándorlás és más külföldi hatások következtében Franciaország elszakadt hősi és ősi római gyökereitől, a nemzeti „gloire" dicsőségtudatától és történelmi kultúrájától, amelynek központjában a francia nyelv áll. Zemmourt sokan tartják ezért szélsőségesnek, de véleményével nem egyedülálló. Nemrég Nicolas Sarkozy francia elnök hozzá hasonlóan fogalmazott, szóvá téve a francia diplomaták „sznobizmusát": „Boldogok, ha angolul szólalhatnak meg", ahelyett, hogy a franciát használnák, amely „ostrom alatt áll".

„Megvédeni nyelvünket, megvédeni az általa megtestesített értékeket, ez a csata a világ kulturális sokféleségének megőrzéséért folyik" - jelentette ki az elnök. Az alkalom erre a frankofónia nemzetközi szervezetének negyvenedik születésnapja volt. Az államfő szerint a probléma nem maga az angol nyelv, hanem „az előregyártott kultúra, az uniformizálás, az egynyelvűség" - amin persze az angol egyeduralmát értette. A hagyományos értékek alkonyának gondolata érzékenyen érinti a francia nagyság hanyatlása miatt folyamatosan aggódó konzervatív választókat.

A franciák különleges viszonyt ápolnak a nyelvükkel, amelyet ma főleg nem franciák beszélnek a világon. A franciaajkúak több mint fele ma afrikai. Ami felveti a kérdést: mit jelent a francia kultúra akkor, ha a mintegy 200 millió franckofón közül csak 65 millió a francia? A kultúra ma - és nemcsak a francia kultúra - egyre kevésbé állandó, egyre töredezettebb és egyre inkább választott kultúra. A globalizáció mind több emberben és közösségben erősítette fel azt a vágyat, hogy megkülönböztessék magukat a többiektől, külön helyet követeljenek maguknak a világban, és a nyelv nyilvánvaló eszköz volt erre - írja a globusz.net.

Abdou Diouf, a frankofónia nemzetközi szervezetének elnöke ugyanakkor úgy vélekedik, hogy a francia nyelv ma virágzóbb, mint valaha.