'Mi lesz veled, baloldali média?'
"Mit jelent az, hogy baloldali? Fogalmam sincs. És Ön baloldali? Igen."
Ahol nincs baloldal, ott baloldali média sem lehet
Nemrégiben végigkérdeztem barátaimat, szerintük létezik-e Magyarországon baloldali média. Tíz közül nyolc azt válaszolta, hogy nem létezik, mint ahogy klasszikus értelemben vett baloldal sem. Az, amit hosszabb ideje bal- vagy még inkább ballib médiának neveznek, nevezünk Magyarországon, nem más, mint a lényegében kétosztatú hazai politikai rendszer egyik felének leképződése a médiaintézményekben. Ugyanakkor miközben legfeljebb úgynevezett baloldalról és úgynevezett baloldali médiáról lehet beszélni, baloldali újságírók igenis léteznek, a kérdés csak az, hogy érdemben labdába tudnak-e rúgni.
A hazai média döbbenetesen pártfüggő - részben konkrét, anyagi értelemben, részben közvetett módon. Mindez azt jelenti, hogy személyek, informális kapcsolatrendszerek útján kötődik kormányhoz, pártokhoz. A pártmédia pedig egyenlő a média lassú de biztos halálával. Momentán nem látok a pályán sem igazán átütő, baloldali elkötelezettségű médiaszemélyiséget főszerkesztői poszton, sem jelentős, korszerű baloldali médiaműhelyt.
Kimaradtak, lemaradtak
Közhely, de tény, hogy az utóbbi másfél évtizedben a technika fantasztikus lehetőségekkel ajándékozta meg a médiát és munkásait, gondolok itt az olcsó számítógépek és egyéb, részben mobil digitális eszközök és az internet elterjedésére. Az informatikai forradalmak a médiát is forradalmasították; csak mintha a baloldal kimaradt volna ebből a forradalomból. Persze nem mindenütt. Németországban például a Balpárt (Die Linke) minapi látványos választási sikerében nagyon komoly szerepet játszott a tudatos és nagyon korszerű médiahasználat.
Azt szoktam mondani, hogy ha Lenin ma élne, akkor híres jelmondata a kommunizmusról, t.i., hogy az egyenlő szovjethatalom plusz az egész ország villamosítása, kb. így hangzana: Kommunizmus egyenlő: az alulról jövő kezdeményezések globális hálózatának hatalma + ingyenes, korlátlan, szélessávú internethozzáférés mindenkinek a kötelező alapjövedelem mellett!
Magyarországon ma ehhez "csak" az alulról jövő kezdeményezések kritikus tömege, valamint a nem is ingyenes, de legalább tényleg olcsó és korlátlan szélessávú internethozzáférés lehetősége hiányzik. (Más lapra tartozik, hogy a kötelező alapjövedelem témájáról nálunk jóformán hallani sem lehet.) A körülbelül 40 százalékos internetpenetráció továbbra is döbbenetesen alacsony, a rendszerváltás egyik legnagyobb kudarca ez - ha belegondolunk, hogy néhány kilométernyi autópálya árából kisebb csodákat lehetne/lehetett volna produkálni ezen a téren. Ettől függetlenül, persze példák sora bizonyítja, hogy a negyven százalékos penetrációra is lehet sikeres online médiatermékeket építeni, csak ez valahogy a baloldalnak eddig nem sikerült.
Nem hisznek az on-line médiában
A ballibnek mondott média gyenge online teljesítményének oka szerintem abban foglalható össze, hogy mind a kiadók, mind a szerkesztőségek alapvetően kizárólag a fő termékükben hisznek: szinte képtelen áttörni és polgárjogot nyerni a multimédiás tartalomkészítés gondolata (azaz, hogy szövegben, képben, mozgóképben és hangban kell gondolkodni és teljesíteni, és maximálisan ki kell aknázni az interaktivitásban rejlő lehetőségeket). A civil újságírókra - értsd, a bloggerekre, levelezőkre - nem mint ellenségre, jobb esetben mint Marslakókra, hanem partnerekre, és lehetséges előfizetőkre kell(ene) tekinteni.
Általában is elmondható, hogy a baloldalinak, liberálisnak mondott kiadók, szerkesztőségek későn ébredtek, nem hittek, és szerintem mind a mai napig nem igazán hisznek az online médiában; ezért soha nem költöttek rá annyit, amennyit az adott időszakban el kellett volna költeniük, miközben hagyományos termékük életben tartására aránytalanul sokat fordítottak, a lehető legrosszabb hatékonysággal.
Emellett nyilván más, szociológiai okai is vannak annak, hogy a hagyományos szerkesztőségek, az adott márkanevek alatt nem képesek éremben elérni az interneten közölt tartalmak iránt leginkább fogékony fiatal rétegeket.
Borul az egész
Azt hiszem, hogy az elkerülhetetlen kormányváltás javít a baloldali on-line média lehetőségein, pontosabban ebbe az irányba kényszeríti a fejlődést; abban viszont nem hiszek, hogy az így esetleg megerősödő baloldali on-line média képes lesz ellensúlyozni azt a túlerőt, amelyre a jobboldali média szert tesz.
A Fidesz rohammal elfoglalja a közmédiát; egy csomó újságíró lapátra kerül. A hirdetésekből finanszírozott független minőségi média még inkább padlóra kerül: a Népszabadság, a Népszava, a 168 Óra, a Vasárnapi Hírek, a HVG anyagilag megroggyan; folytatják a leépítéseket, a maradék újságíróknak pedig még kevesebbet fizetnek majd.
A kiadók - ha eszük van - átcsoportosítanak, több pénzt áldoznak az on-line médiára, mert az olcsóbb; persze, ha a hirdetők visszahúzódnak, alighanem kénytelenek lesznek feladni a ma jellemző ingyenes tartalomszolgáltatást, és pénzt fognak kérni a tartalmakért. Ez persze nem tragédia: a nemzetközi trend is a fizetős online tartalmak előtérbe kerülését vetíti előre. Egyelőre mindenki keresi a megfelelő üzleti modelleket.
A kényszerűen felszabaduló szellemi kapacitásokat szerintem - a print és a hagyományos elektronikus médiában megszokotthoz képest viszonylag – kis költséggel alapvetően virtuális, rugalmas szerkesztőségekbe lehetne szervezni, és így új, minőségi termékeket lehet előállítani. A kérdés az, hogy ki vállalkozik erre, és honnan szerzi hozzá az induló tőkét.
Vannak ilyenre már külföldön beválni látszó modellek: az egyik ilyen a Huffington Post, amelyet az Egyesült Államokban utcára került vagy a szerkesztői önkénytől megcsömörlött profi újságírók hoztak létre, s amely ma az egyik legolvasottabb, legnépszerűbb online újság az angolszász nyelvterületen.
Egy másik, szintén amerikai példa a true/slant.com, amely olyan újságírókat és bloggereket terelt egy virtuális fedél alá, akik egy-egy szakterület legjobbjai, és fő- vagy részmunkaidőben írnak a portálra. Ennek a modellnek az az érdekessége, hogy az újságírókat a tényleges teljesítmény és olvasottság alapján fizetik: minél többet publikál valaki, és minél több klikket, ill. hozzászólást kap cikkeihez, tehát minél erőteljesebben járul hozzá a forgalomhoz, annál magasabb a honoráriuma. Része a modellnek az is, hogy a hirdetők lehetőséget kapnak, hogy kiválasszák, mely szerzők oldalain reklámoznak.
A Pallas Páholy-ban elhangzott vitáról bővebben itt olvashat.
