A főfoglalkozású médiaelemző - mint szinte minden hazai „start-up” esetén - fanyalog, holott örvendeznie illene, hogy miközben mindannyiunk szeme láttára zsugorodik mind gyorsuló ütemben a minőségi sajtó, szürkül és gyávul el a közszolgálati média, és foglal el egyre nagyobb teret az egy húron pendülő jobboldali pártmédia, szép csendben, marketingkampány és sajtótájékoztató nélkül szárnyat bont egy új véleményportál, a Galamus-csoport.

Nem tömegeket céloznak

Jó, hogy nem egy újabb hírportált indítottak, amellyel beszállva a parlamenti patkó körül zajló társadalmi valóságról folyó tudósítói versenybe, csak a médiaszemetet növelték volna. A nívósabb híroldalak szerkesztői és a blogszolgáltatók jól tudják: a véleményírásokra folyamatos és nagy igény van, különösen, ha jók azok az írások. Az olvasók nehezen igazodnak el a nagy médiazajban, kapaszkodókat keresnek, és hálásak, ha valaki okosan, érvelve segít a tájékozódásban.

A nyilvánvalóan virtuális, távmunkában dolgozó szerkesztőség élén Mihancsik Zsófia áll, akit egyebek között a Magyar Rádió szebb napjaiból, a Klubrádióból, valamint a Friderikusz Most hírháttér műsorból ismerhetünk. A szerkesztői csapat állandó tagja Cserni János, bíró; Fleck Zoltán, jogtudós, tanszékvezető egyetemi docens; Kelemen László, orvos-informatikus -újságíró; Lánczos Vera, ügyvéd, szerkesztő; Lendvai L. Ferenc, filozófiatörténész; Lévai Júlia,újságíró; Parászka Boróka, újságíró; S. Balogh Éva, a Yale egykori dékánja, a Hungarian Spectrum szerkesztője.

A portál kiadója az impresszum szerint a  Galamus betéti társaság, amely a cégadatbázis szerint egy 2005 óta hivatalosan bejegyzett, szellemi termékeket értékesítő, informatikai szolgáltató kisvállalkozás. A site-on nincs hirdetés, és hirdetésszervezővel, marketingessel és webfejlesztő csoporttal sem kérkednek. Nem is kell. El lehet indulni ezek nélkül is, és ráérnek majd akkor fejleszteni, ha már kialakult a törzsközönségük, és egymás sarkára lépnek a mecénások. Nem egy nagylétszámú szerkesztőséggel, költséges honlappal indult és gyorsan befuccsolt kísérletet ismerünk, amelyek bebizonyították, hogy drágán is lehet nagyot bukni.

A névválasztás persze jelzi, hogy nem tömegeket készülnek megszólítani a zömében máshol már nevet és tekintélyt szerzett szerkesztők és vendégszerzők. Ám, ha – mint az elvárható - elsajátítanak néhány viszonylag egyszerű, elsősorban a közösségi online médiát érintő technikai fogást, megpróbálják egy picit szabványosítani tartalmaik formai kellékeit (például címadás, terjedelem, tördelés,  illusztrációk), tartják magukat krédójukhoz , és bírják szuflával, akkor kifejezetten jó esélyük lehet rá, hogy ne ragadjanak le az ilyen jellegű próbálkozások esetében megszokott néhány ezres olvasóközönségnél.

Egyelőre senki sem cáfolta meg az internet egyik alapigazságát: a tartalom a király! Abban pedig Mihancsikék nem rosszak, az oldalon eddig publikált több, mint félszáz írásból, de még inkább eddigi teljesítményükből ítélve. Arról, persze lehet vitatkozni, hogy helyes-e akár csak részben más orgánumok, pl. a 168 Óra vagy a Klubrádió anyagai másodközlésére vállalkozni: szerintem nem; a csoport névadója - a Galamus-szoros - is az egyediséget szimbolizálja.

Persze hatalmas fába vágták a fejszéjüket. Céljuk, mint írják, hogy kiigazítsák a nyilvánosságban elhangzó hamis tényközléseket, csúsztatásokat, politikai vagy önérdek vezérelte manipulációkat, szakmai elégtelenségeket, de legalább kételyt támasszanak a hamis, megtévesztő ideológiai konstrukciókkal szemben. Mit ne mondjunk, lesz dolguk bőven, ha komolyan veszik magukat.

Azoknak a magyar állampolgárnak akarnak megbízható tájékozódási, hivatkozási pontot és érveket kínálni, akik nem érik be a különféle színezetű politikai véleményvezérek, a semmitmondó „elemzések” és médiasugalmazások napi jelmondataival, hanem igénylik a továbbgondolkozást. Kell ennél jobb, népesebb célközönség?!
A bemutatkozó írásban leszögezik azt is, hogy nem tűrik a rasszizmust, az antiszemitizmust, a homofóbiát, a másik ember gyalázását, de szeretik a megindokolt kérdéseket, kételyeket, újfajta megközelítéseket, szellemes bírálatokat, és kifejezetten szeretik az olyan új (és megalapozott) információkat és véleményeket, amelyek egy-egy jelenséget új megvilágításba helyeznek. Elmondják még, hogy szakítani akarnak azzal a szemlélettel is, amely mindent bírál, mindent leszól, mindenen fanyalog; ők, jelzik, szeretnének örülni annak, ami jó, de legalábbis valamiféle – szerintük pozitív – végkifejlet felé mutat.

Tisztességes polgári liberális alapvetés, csak sikert lehet kívánni hozzá.