Gigor Attila és Gyárfás Dorka

Teknős Miklós

Magazin: Gyorsan felívelt a karrierje: 18 évesen felvették a színművészeti főiskola színészosztályába.

Gyárfás Dorka: Aztán másfél év múlva el is tanácsoltak. Nem voltam elég tehetséges, alkatilag nem vagyok alkalmas a színészetre. Szerencsére még abban az évben felvettek Vitray Tamás és Horváth Ádám osztályába televíziós műsorkészítő szakon. A tévézésben végül nem sikerült megtalálnom önmagam, igazi önazonosságot akkor éreztem, amikor a Radio Cafén vezettem a Filmtablettát, és amikor az Origón belevágtam a filmrovatba.

Magazin: „A tehetségtelenség és a kudarc korábban nem ismert regisztereibe tévedtünk” – írta Sas Tamás új filmjéről. Mit tehet egy rendező, ha ilyet írnak a munkájáról?

Gigor Attila: Kritikára nem szoktak válaszolni, ahogy a Tamás megtette egy nyílt levélben. Abból a szempontból egyetértek vele, hogy Magyarországon a filmkritika sokszor felkészületlen emberek személyeskedő írásaiból áll. Rendezőkolléga mesélte, hogy látta a kritikust negyven perccel a kezdés után érkezni a filmjére, másnap pedig olvasta a kritikát. Ez a filmkészítők munkájának semmibevétele.

Gyárfás Dorka: Én soha nem írok úgy filmről, hogy nem láttam az első perctől az utolsóig. Másrészt próbálom megérteni a rendezői szándékot, hogy mi volt az eredeti célja a filmnek. Van azonban olyan eset, amikor egyszerűen felháborít, amit látok, úgy érzem, hülyének néznek.

Gigor Attila: Lehet, hogy nem látsz meg valamit a filmben, amit a rendező el akar mondani. Erre a tökéletes példa Vécsey Marci Diamond Club című filmje, amelyet kicsinált az Origo egyetlen kritikával. Egy tehetséges, első filmes rendezőt vágtak el vele. Engem az az írás háborított fel, és nem azért, mert lehúzta, hanem azért, mert savazott, de nem indokolt. Ennyit egy mezei kommentelő is tud, ingyen.

Gyárfás Dorka: Van olyan magyar film, amellyel méltatlanul bánt a kritika. Például Dettre Gábor zseniális filmjével, A tablóval. Éles korrajz, remek karakterekkel, egy felejthetetlen Mucsi Zoltán-Keres Emil jelenettel. Amikor a szemlén vetítették, alig néhányan voltunk a teremben. Dettre pedig kijött a vetítés előtt, és megköszönte, hogy eljöttünk megnézni a filmjét. Elképesztő. A rendezőnek néha legyinteni kéne a kritikára. Még Jean-Pierre Jeunet, az Amélie csodálatos életének rendezője is kikészült, mert egy japán kritikus lehúzta a filmjét. A filmet, amelyik abban az évben a legtöbb bevételt hozta, és filmtörténetté vált.

Magazin: A filmkritikus és a rendező már hét-nyolc éves korában Fellini-kazettákkal játszadozik?

Gyárfás Dorka
Népszabadság - Teknős Miklós Gyárfás Dorka: Tizenkét éves koromig nem nézhettem tévét, így filmeket sem. Olvasós gyerek voltam, ez a mai napig így van. Most pél dául Ulickajától olvasom az Imágót, teljesen beszippantott a világába. Azokról szól, akik képtelenek felnőni, egész életükben bábállapotban léteznek. Az élet tragikumairól olyan természetességgel ír, hogy az ember képes elfogadni a legszörnyűbb történeteket is, nincs olyan érzése, hogy leköpi magát, amiért ehhez a bűnös fajhoz tartozik. Haragudtam is Jancsó Miklósra, mikor azt mondta Ulickajára, hogy „Fecseg. A bolsi időkről meg a mai időkről. Ebből összefecseg néhány könyvet.”.

Gigor Attila: Én is könyvek között nőttem fel, rengeteg sci-fit olvastam, Stanislaw Lemtől például szinte mindent. A sci-fi mellett a videojátékok is gyerekkorom óta izgatnak: a Call of Duty egy nap alatt több bevételt produkált, mint a legutóbbi Harry Potter-film összesen. Vagy ott van az Alice madness returns című agymenés. A játék főszereplője egy lány, aki az Alice Csodaországbant olvassa, amikor kigyullad a házuk, és meghalnak a szülei. Összeroppan, elmegyógyintézetbe kerül. A játék során a szétesett tudatát próbálja összerakni Csodaország és az őrület határán egyensúlyozva.

Magazin: A sci-fi hatása filmjein is érződik, legyen szó az Ember a tükörben című rövidfilmről, vagy az utóbbi évek egyik legjobban fogadott magyar filmjéről, A nyomozóról. A címszerepet valóban egy japán színésznek szánta?

Gigor Attila: Soha nem merült fel komolyabban, hogy Takeshi Kitanót sikerül megszerezni a filmre, de miközben írtam a forgatókönyvet, végig az ő zárt, érzelemmentes arcát láttam magam előtt. Úgy éreztem, hogy egy európai arc túl kifejező lenne ahhoz az érzelmi minimalizmushoz, amit meg akartam mutatni.

Gyárfás Dorka: Hogy került Anger Zsolt a képbe?

Gigor Attila: Egy közös barátunkat látogattuk meg egy kórházban, és velem szemben ült az ágy túloldalán, kopaszon, kicsit elhízva, kockás ingben. Mindehhez háttérnek fehér kórházi csempék. Eléggé inspiráló volt.

Gyárfás Dorka: Nagyon kellene a magyar színészeknek azt a fajta „kevésséget” tanulniuk, ami A nyomozót annyira élvezetessé tette.

Gigor Attila: Általános tévhit, hogy magyar színész nem tud filmben játszani. Kitűnő színészeink vannak, ha egy film rossz, akkor mi rontjuk el, írók, rendezők. Nagyon utálom, amikor egy rendező azt mondja, hogy én olyan jól megrendeztem, csak ezek nem tudják eljátszani. Ez a színházban sem lehet mentség. Most próbáljuk a Nemzetiben a Náthán gyermekeit, ott is érzem, hogy minden felelősség az enyém, minden színpadi bizonytalanság az én rendezői bizonytalanságom. Vagy amikor az HBO sorozatának, a Terápiának a magyar verzióját csináljuk. Itt nemcsak rendezek, az írói csapatban is benne vagyok. Remek az alapötlet: egy pszichiáter és egy páciens egy hetéről szól, olyan színészekkel, mint Mácsai Pál, Marozsán Erika, Nagy Ervin, Csákányi Eszter. Azért a színház a legnehezebb: nem lehet olyan finoman csalni, mint a képernyőn.

Magazin: Vagy egy épülettörténeti tanulmányban.

Gyárfás Dorka: Az egy izgalmas téma volt. A Corvinus Egyetem nemzetközi kapcsolatok szakán végeztem, és kitaláltam, hogy szakdolgozatban megírom a követségi épületek történetét. Jeszenszky Géza exkülügyminiszter volt a konzulensem, úgyhogy szinte mindenhol szívesen fogadtak, kivéve az orosz követségen, ahol ravaszul ráztak le. Küldtem nekik egy levelet, hogy szeretnék írni az épületről. Fel is hívott egy úr, találkoztunk, adott egy névjegykártyát. Amikor megpróbáltam hívni a számot, kiderült, hogy ilyen szám nem létezik. Igazi oroszos hátborzongatás.

Gigor Attila: Vannak itthon furcsa történetek. Még Rajk László mesélte a főiskolán, hogy 1989-ben Budapesten járt Jim Jarmusch. Az Éjszaka a Földön című – azóta már kultalkotássá lett –, taxik belsejében játszódó szkeccsfilmjének utolsó epizódját itt forgatta volna. Már megvolt a díszlettervező, a stáb. Jarmuschnak egyetlen kérése volt: egy autó a filmgyárból. Mire leszóltak a fejesek, hogy mit akar itt ez a nagyképű amerikai? Így lett Budapest helyett Helsinki, mi pedig elveszítettünk egy valószínűleg zseniális rajzot a városunkról.

Gyárfás Dorka: Van olyan film, amit bármikor meg tudsz nézni?

Gigor Attila: A Nyolc és fél. Ha egy rendező úgy tud filmet csinálni a filmcsinálásról, hogy a néző egy percig sem érzi, hogy valakinek a privát nyavalygásait látja, hanem képes egy általános emberi szinten ábrázolni, az zseni. Fellini és Mastroianni is.

Gyárfás Dorka: Káel Csaba mesélte egyszer, hogy éppen akkorra esett az egyik vizsgafilmjének a forgatása, amikor Sándor Pál Pesten forgatta a Miss Arizona című filmjét, Mastroiannival a főszerepben. Káel könyörgött Ragályi Elemér operatőrnek, hogy hozza össze Mastroiannival, hátha rá tudja venni egy epizódszerepre. Ragályi megunta, hogy Káel a nyakára jár, kivitte a forgatásra, végül az ebédszünetben odament a maestróhoz. Elmondta neki, hogy miről lenne szó, mire Mastroianni megkérdezte, mit kellene játszania. Káel azt mondta: portást. Mastroianni pedig elvállalta. Aki egy ilyet megcsinál egyetemistaként, abban igazi kraft van. A magyar művészek között pedig akad néhány ilyen figura. Szóval van még remény.

Gigor Attila

1978-ban született Budapesten, a Színház- és Filmművészeti Egyetemen végzett filmrendezőként. Számos rövidfilm és forgatókönyv fűződik nevéhez, 2008-ban A nyomozó című filmje elnyerte a legjobb forgatókönyv díját a filmszemlén. Rendezett az Örkény Színházban, legújabb rendezését februárban mutatja be a Nemzeti Színház, jelenleg az HBO saját gyártású sorozatának író-rendezője.

Gigor Attila ajánlja

FILM - A NYOLCADIK UTAS: A HALÁL

A vérfagyasztó horror műfajának igazi remeke.

KÖNYV - STANISLAW LEM: SOLARIS

Talán ez a legjobb sci-fi, amit valaha írtak.

ZENE - SCHUBERT

Gyönyörű zene, Bergman szerettette meg velem.

Gyárfás Dorka

1978-ban született Budapesten, 14 éves korában már a Magyar Televízió Most című műsorát vezette, majd a VIVA TV-ben dolgozott műsorvezetőként. A Színház- és Filmművészeti Egyetemen először színésznek tanult, majd televíziós műsorkészítő szakon diplomázott, később elvégezte a Közgázt is. Dolgozott a Radio Cafénál, a Duna TV reggeli műsorában és a Dunamoziban is, jelenleg az Origo filmkritikusa.

Gyárfás Dorka ajánlja

FILM - SZAMÁRKÖHÖGÉS

Egyik kedvenc magyar filmem, időtlen alkotás.

KÖNYV - ZDENEK MILER: KISVAKOND

Zseniális mű, az elsőtől az utolsó betűig.

ZENE - LILY ALLEN

Nagydumás csaj, hangulatos zene.