Dupla-Dóm, Bócsa

Az ötlet nem új, ideiglenes építmények, menedékek, fedezékek és védművek készítésére már az első világháború óta használnak földdel, homokkal és törmelékkel töltött zsákokat, a lövészároktól az árvízvédelemig. Építészeti alkalmazására is történtek kísérletek, nem kisebb tervező próbálkozott ilyen struktúrákkal, mint a müncheni olimpiai stadiont jegyző Frei Otto. Térhódításról persze túlzás lenne beszélni, de az iráni származású Khalili érdeklődése és kutatásai a nyolcvanas évek óta nagy lökést adtak a technológia elterjedésének. Az első, nagyobb publicitást kapott projekt az ENSZ menekültügyi főbiztosa által kezdeményezett tizenöt menekültház építése volt 1995-ben, Khalili vezetésével. Sajnos az iráni kormány néhány évvel később lebontotta a menekültházakat, de azóta tucatnyi országban, a legkülönbözőbb éghajlati viszonyok között emeltek épületeket szupervályogból.

Földzsák

Agyag, homok, föld és víz, esetleg szalma – ezek a hagyományos vályog alkotóelemei. A napon szárított vályogtéglák vagy a vert fal ökológiai előnyei közismertek, viszont számos tulajdonsága – a vízérzékenység és korlátozott szerkezeti szilárdság –miatt csak kevéssé használt anyag a modern építészetben. Kritikus az alkotóelemek, különösen az agyag megfelelő aránya is, ezért nem minden tájegységen lehetséges alternatíva, mivel helyben nem gyártható, és súlya miatt szállítása nem gazdaságos. A szupervályoggal éppen ezeket a negatívumokat sikerült kiküszöbölni négy technológiai újítás révén.

A legfontosabb új elem a földzsák: az a nagy nyomó- és húzószilárdságú, körszövött polipropilén zsák vagy végtelenített cső, amibe a helyszínen készített földkeveréket töltik. Ez történhet manuálisan vagy gépesítve. A vályoghurkákat a fal kontúrjában lefektetik, majd alaposan ledöngölik. A második újítás maga a stabilizált keverék, ami kevés cement vagy mész hozzáadásával jelentősen növeli a falszerkezet szilárdságát, véd a víz és a kártevők ellen. Gyakorlatilag Magyarország területének 90 százaléka alkalmas helyben kevert szupervályog készítésére. A harmadik fontos elem a sorok közé rakott horganyzott szögesdrót, ami rendkívüli szakítószilárdságú tépőzárként tartja össze az egymásra döngölt hurkákat. Végül Khalili szülőhazájának évezredes hagyományokat őrző sárkunyhóiból merített ötlete az íves szerkezet, ami a szupervályog épület tektonikus szilárdságát adja.

Szaletli, Gárdony
Természetes alakzat

A boltozott konstrukció különösen hasznos ott, ahol gyakoriak a földrengések, illetve illeszkedik a szupervályog eredeti koncepciójához: házilagosan, különösebb szaktudás nélkül, olcsón, kiegészítő statikai szerkezetek – támpillérek és fedélszék – nélkül is lehet lakható házat emelni belőle. A legegyszerűbb, kupola alakú háznál egyetlen, középre leszúrt láncot használnak vezérfonalként – ez jelöli ki a fal szabályos kontúrját, majd a dóm sugaraként ezzel mérik ki, hogy a következő sor mennyivel legyen eltolva az alatta levőhöz képest. Így tulajdonképpen egy kötőanyag nélküli monolit szerkezet jön létre, ami ugyanakkor rendelkezik némi belső rugalmassággal a szögesdrót-tépőzár révén. A nyílásokat vagy előre kizsaluzzák és körbeépítik, vagy szilárdabb keverék esetén később vágják ki a megszilárdult falból. A rendszer további előnye, hogy jellegénél fogva esőben is építhető, nem tesz benne kárt a víz. Az alapforma négyméteres körátmérőt tesz lehetővé, ennél nagyobb szerkezetekhez már csatlakozó ívek és statikai számítások szükségesek.

Borítás

Önmagában a polipropilén időtálló anyag, csak az UV-sugarakat viseli nehezen, ezért a szerkezetet feltétlenül vakolni kell. Khalili sajátos megoldása a „hüllő” borítás: 85% föld és 15% cement keverékéből készített simított vakolat, amire szintén föld-cement bázisú, öklömnyi gombócokat nyomnak. Ez a durva felület elosztja a feszültséget és kiválóan ellenáll a ház mozgásából adódó repedéseknek. Érdemes azonban a helyi adottságokhoz alakítani a külső borítást. Sok helyütt például növényekkel telepített zöldtetőt alakítanak ki a boltozott épület külső héján.

Szuperhomokozó, Gárdony
Eco-Dome névre keresztelte Khalili azt a konyhával, fürdővel, hálóval ellátott, 37 négyzetméteres alapmodellt, amit négy-öt ember mindenestül egy hónap alatt megépíthet pusztán kézi erővel. Ugyan menekültháznak épült, de kis odafigyeléssel generációkat is kiszolgálhat.

Magyar vályog

Közvetlenül a feltaláló által alapított intézetben, a Cal-Earth (California Institute of Earth Art and Architecture) kurzusán ismerkedett meg a szupervályoggal Kovács Mónika Erika, aki párjával, Fekete Zoltánnal igyekszik meghonosítani Magyarországon a technológiát. Meggyőződésük szerint a vályogépítészet hagyománya és a formai megoldások egyaránt vonzóvá tehetik ezt az alternatív építéstechnológiát a hazai házépítők körében. Ezen túl további ösztönző erő lehet a költséghatékonyság és a környezettudatosság is. Más kérdés, hogy mennyire nyitottak erre a hatóságok. A helyszínenként változó összetétel miatt nem lehet szabványosítani és központilag minősíteni a szupervályogot – mint ahogy a vályogot, de a helyszínen kevert betont sem –, ezért a Belügyminisztérium Építési Főosztálya 2011 januárjában kiadott szakmai állásfoglalása szerint „a jogosultsággal rendelkező tervezőnek kell részletesen meghatározni a felhasználandó anyag elvárt tulajdonságait, a szállítás, az előkészítés, a tárolás és a beépítés feltételeit, az alkalmazás műszaki megoldásait és … ellenőrzésének módját, a kivitelezés folyamatáért és a kész épületért a felelős műszaki vezetőnek kell helytállnia”. Ezt azért fontos tudni, mert sok esetben a helyi építési hatóságok sincsenek felkészülve az egyedi esetekre, és nincsenek tisztában a jogi háttérrel. A szupervályog magyar meghonosítói szerint a nemzetközi szabályozás is az ökológiai építészeti módok támogatásának irányába halad, így remélik, hamarosan a hazai gyakorlat is követi ezt a trendet.

INFÓ: www.szupervalyog.com