Igazi szuperhősök: a Macskanő is nyeregbe pattant a verseny kedvéért

Kocsis Zoltán

Hős az, akire környezete hősként tekint. A szuperhőst viszont más anyagból gyúrták.Mondjuk, repül. Falramászik. Hálót sző. Pillanatok alatt gyűri le a New York–Tokió interkontinentális viszonylatot. Szuperhős az, aki ember-, illetve természetfeletti képességekkel rendelkezik, s azt általában a jó ügy érdekében használja.

Mármost az a kérdés, élnek-e Budapesten szuperhősök? Városi szuperhősök. Aki csípőből lövi a nemet, gondolja át még egyszer, lassítson kicsit munkába menet, figyelje a közlekedőket, figyelje a falakat, arcokat. Mert Budapest igazán nem szűkölködik héroszokban és héroinákban. A korábbi Szomszédok- és Tarantino-partikat szervező társaság éppen ezért, a városi hősök megmutatására szervezte az Urban Superheroes elnevezésű egynapos fesztivált a Tűzraktérben pénteken.

Mikor a helyszínre érkezünk, épp meghívásos gördeszkás verseny megy az egykori iskola tornatermében. Egy Pókemberrel is találkozunk, kissé szűk rá az ancúg, mindenhová bevág, de a részletektől inkább megkíméljük az olvasót. A gyerekméret átkai. Ezzel egyidőben rajtol a Hősök teréről az Urban Superheroes Alleycat elnevezésű biciklis verseny, ami nagyban hasonlít a többállomásos akadályversenyekhez, épp csak a sebesség és a helyszín különbözik. A számos ellenőrző pont a város különböző helyein található, Deák, Moszkva, miegyéb, így nem meglepő, hogy a Hősök és a Hegedű utca közti, légvonalban igazán nem nagy távolság megtételéhez a jókora kitérők, kacskaringók miatt órákra van szükség. No, nem olyan nagyon sokra, mondjuk, kettőre.

Népszabadság - Kocsis Zoltán A futárok rendszerint nem verik nagydobra, ha versenyeznek, eléggé ezoterikus világ ez, amelybe többnyire nem láthatnak bele az outsiderek. Ráadásul az alley cat, jellegéből fakadóan – a lehető leggyorsabban teljesíteni a küldetéseket, sokszor a kézenfekvőhöz képest merőben más útvonalon – számtalan közlekedési szabálysértés nagyszerű lehetőségét rejti magában, tudjuk meg Rónai Pétertől, a fesztivál egyik szervezőjétől. Pluszpontot ér, de legalábbis esélyt a különdíjra, ha valaki jópofa szuperhős jelmezben indul a versenyen.

A kiskávézóban némi csúszással indul a beszélgetés a városi művészetekről, sportokról, szubkultúrákról, önkifejezésről, harcról és békés egymás mellett élésről, ráadásul az egyik meghívott, György Péter nem tudott eljönni. Sugár János képző- és médiaművész, performer, Nikon, a magát illusztrátorként meghatározó dizájner, utcaművész, egykori writer, valamint a Színes Város Egyesület aktivistái viszont megjelennek, és szerencsére kevés dologban értenek egyet, aminek azért örülünk, mert szeretjük a verbális ütésváltást nagyon. Míg Színes Városék a hivatalosságokkal való együttműködés eredményességéről, létjogosultságáról és hasznáról beszélnek, Sugár inkább a gerillamódszerekben látja a város városlakóbaráttá tételének lehetőségét, s azt mondja, ha valaki firkát fedez fel a falon, vagy olyasmit lát, ami első blikkre taszítja, a gondolkodás legyen az első reakciója, ne pedig rendőrért kiáltson. S hogy a Vasarelyvel történő városszépítés nem más, mint „lefekvés” a kultúrcenzúrának. A legálfalak pedig: rezervátumok.

Közben odakinn az udvaron elkezdődik egy másik verseny is, egy szóbeli: a Slam Poetry Budapest szervezésében 11, vidéki és budapesti selejtezőkön bejutó alkotó vezeti elő színpadi költeményeit. Szűkebb és tágabb környezetünkről, a városról, a közéletről és a szuperhősiességről szólnak a versek, a zsűrit véletlenszerűen választják ki a szervezők a közönség soraiból. A közösség avatja saját hőseit. A döntőbe végül a pécsi Aldo, Indiana és Ponza kerül, utóbbiak pestiek. Noha mindhármukat imádja a közönség, Aldónál a leghangosabb a taps és az üdvrivalgás, így ő viszi haza a legnagyobb könyvcsomagot.

Népszabadság - Kocsis Zoltán Városi divatbemutató és tűztáncosok lángolnak bele a belvárosi éjszakába, az egyébként is emelkedett hangulatot fokozandó. Találkozunk itt-ott felbukkanó Macskanőkkel és Batmanekkel, de olyanokkal is, akik csak jelzésszerűen öltötték magukra kedvencük jelmezét: olykor megteszi egy sima póló is. Nem a feszülős dressztől lesz ugyanis városi szuperhős valakiből. És nem is a maskarás igazságosztókról elnevezett szeszes italoktól. A Macskanőre keresztelt rosé nagyfröccs, a Batman név alatt futó cuba libre, a Bolygó Kapitánya címmel a bodza, a limonádé és a menta erejét összeterelő koktél, esetleg a Hulk-mojito csak a hangulati alapozás kellékeinek tekinthetők.

– Próbáltunk nagyon színes és jó programokat összehozni olyan műfajokban, amelyek sokkal nagyobb teret is kaphatnának a városokban, csakhogy ez sokszor akadályokba ütközik – mondja Rónai, aki szerint a Tűzraktér remek hely a városi aktivitások bemutatására. Ilyen például a street art, a gerilla graffiti, a writing, ilyen a gördeszka, a bicaj, a spoken word – mind a „hivatalos” kultúrán kívülről integet felénk. Amolyan törvényen kívüli bagázs a városi szuperhősök bandája. A mi hőseink helyettünk száguldják keresztül a várost, helyettünk írnak a falra, ha nem tetszik valami, helyettünk küzdenek a közterek használatának jogáért, és helyettünk mondják ki, többnyire rímekben, amit mi nem tudunk vagy nem merünk kimondani.

Helyettünk szabadok.