A VOLT Fesztiválon rendőrök foglalták le egy DJ laptopját

Népszabadság - Szabó Bernadett

Ha a Mahasz honlapján grafikusan is közölt számokat közelebbről is megvizsgáljuk, kiderül, hogy a CD-forgalmi mutatókból semmilyen egyértelmű tendencia nem olvasható ki: az eladások az egyik évben nőnek, a másikban csökkennek, méghozzá meglehetősen tág határok között (míg 2002-ben csak 3,1 millió, 2004-ben több mint 5,3 millió korong kelt el idehaza). Az adatok inkább azt mutatják, hogy a forgalmat valószínűleg a kínálati oldal befolyásolja a legerősebben – vagyis az, hogy mely kiadók milyen minőségű anyagokkal jelentkeznek az adott évben –, és nem az internetes zenehallgatás előretörése. Ha nem így lenne, akkor aligha nőhetett volna a CD-forgalom 2008-ról 2009-re közel 10 százalékkal, miközben ugyanezen idő alatt az online zenefogyasztás legalább 25 százalékkal bővült.

A hanglemezkiadók szövetségének statisztikáiból az is kiolvasható, hogy a zeneipar egyetlen fronton szorult defenzívába: az 1999-ben még a piac felét adó kazetták 2008-ra gyakorlatilag eltűntek. Vélhetően ennek a korábban is könnyen másolható hordozónak a helyét vette át az internetes zenemegosztás.

Egyetlen olyan szám van az adatbázisban, amelyik meredek emelkedést mutat, ez pedig a kiadók bevételeit jelzi: míg 1999-ben nagyjából 5,5 milliárd forintot kasszíroztak, 2006-ban 12,5, 2007-ben pedig már 13 milliárd folyt be hozzájuk. Frissebb adatot nem találtunk, de a töretlen növekedést valószínűsíti, hogy az iparág olyan új forrásra lelt, amely nemcsak a biztos jövedelmet, de annak folyamatos bővülését is garantálja. A profitgenerátor az üres adathordozók árába beépülő szerzői jogdíj, amelynek révén a magyar vásárlók minden olyan eszköz megvásárlásakor adóznak a művészek jogait kezelő szervezeteknek, amelyeken elektronikus formában zenét, fi lmet, könyvet vagy más műalkotást lehet tárolni (memóriakártya, pendrive, belső memória, CD, DVD stb.). Ma már a kiadói bevételek nagyobbik hányadát az üres adathordozók árában megfizetett adó teszi ki, meglehetősen viszonylagossá téve azokat a károkat, amelyeket az ágazat az internetes tartalommegosztás miatt úgymond elszenved.

A művészek közös jogkezelését végző Artisjus a napokban Razziák vagy közös jövő címmel nyílt levélben sürgette a digitális tartalmak kezelésére vonatkozó (jog)gyakorlat reformját. Az igényt azóta több tényleges razziával is nyomatékosították a szerzőket és a kiadókat képviselő szervezetek: fellépésükre előbb a fájlcserében részt vevő torrentszervereket foglalta le a rendőrség, majd a VOLT Fesztiválon egy DJ laptopját is elvitték, természetesen szintén rendőri segédlettel. A hivatkozási alap mindkétszer a szerzői jogok megsértésének gyanúja volt: a torrentezők úgymond a nagy nyilvánosság számára hozzáférhetővé teszik a számítógépükön levő jogvédett tartalmakat a szerzők engedélye nélkül, a gyanúba keveredett DJ pedig nem tudta Mahasz-matricával igazolni, hogy jogtiszta forrásból származnak a zenéi.

Maróy Ákos, a magyar Kalózpárt egyik alapítója - szerzői jogi ügyekben az LMP szakértője - lapunknak kifejtette: mindkét fellépés aggályos, és arról tanúskodik, hogy a hazai jogalkotók és jogalkalmazók évtizedes informatikai lemaradásban vannak. Aki torrentezik, vagyis részt vesz a fájlcserében, az nem tesz közzé (nem tölt fel vagy le) semmit, ez a technológia nem így működik. A nyilvános helyeken fellépő DJ-k pedig a nyilvános lejátszás jogáért jogdíjat fizetnek a jogkezelő szervezetnek, ezek után szerinte indifferens, hogy milyen forrásból szerzik be a zenét – arról nem is beszélve, hogy miért nekik kell a jogtisztaságot bizonyítaniuk, hiszen így nehezen érvényesül az ártatlanság vélelmének jogelve.

Tóth Péter Benjámin, az Artisjus kommunikációs igazgatója szerint a fájlcsere helyett az olyan előfizetéses zenei szolgáltatások jelentenék amegoldást, amelyek felhasználóként havi 200 forinttal rendeznék a szerzőknek járó díjakat.

Kevéssé valószínínű azonban, hogy ezek versenyképesek lehetnek az ingyenes torrentezéssel, azt a problémát pedig egyáltalán nem kezelik, hogy ebben az esetben a felhasználó kétszer fizetne a letöltött zenéért – hiszen egyszer mindenképpen fizet, amikor valamilyen adathordozót vásárol.