belépés belépés | segítség segítség | alkalmazások alkalmazások | RSS RSS | előfizetés előfizetés | akciók akciók Nol.hu | NolBlog | NolTV | Hírmátrix | NolRandi
 
Népszabadság.hu | NolBlog | NolTV 2012. május
26. szombat

Egy ember, aki kell!

Göncz Árpád eddigi kilenc évtizedének van egy pozitív és egy negatív olvasata. Az optimista olvasatban ott van mindaz, amit a magyar demokráciáért és kultúráért tett.

Révész Sándor| Népszabadság| 2012. február 11. |24 komment

nyomtat email plusz mínusz Küldés Facebook-ra Küldés Twitter-re Felvétel Google Bookmarks-ra

Cikk értékelésBe kell jelentkezni az értékeléshez!

KommentekBe kell jelentkezni a hozzászóláshoz!

kulákgyerek | 2012. február 12. | 16:31:41

nem igazolt, hogy Gönc Ároád valaha is besúgó lett volna az viszont egészenn biztos, hogy amíg ő börtönben sínylődött, addig pozsgai és szűrös mszmp karrierjüket építették

kulákgyerek | 2012. február 12. | 16:28:41

Nem adtam szerenádot, valla - ez a cinizmus, amit itt a fideszniyk hozzászólók tanúsítanak, azt igazolja, hogy a mai hatalomnak egy a fontos - mindenki szolgalelkűen álljon be mögé és egyetlen igazságként fogadja el amit az alkotmányos puccs - ez történt 2010 óta - kivitelezője, orbánviktor és baráti köre akar. Göncz Árpádról ez elképzelhetetlen volt. És kedves valla, mégegyszer leírom, az, hogy maga itt irogathat, Göncz Árpád és ötvenhatos társainak köszönhető. Kéretik legalább ezt tisztelettel kezelni.

taliga | 2012. február 12. | 12:47:58

Amennyire Csurka halála miatt sem rendeltek el 3 nbapos gyászt, úgy Göncz Árpád születésnapja alkalmából sem kellene ajnározó cikkek sorával telenyomni a sajtót.

A legkevesebb, ha azt mondjuk, hogy eléggé ellentmondásos személyiség volt...

Kedves Robi | 2012. február 12. | 05:30:31

Moderálási alapelvek- komment törölve -

bobyka | 2012. február 11. | 15:39:51

Kedves Blogozók az összetartás és ne szétválasztás jellemezen bennünket.
Isten éltesse Göncz Árpád elnök urat, Árpi bácsit.

Gorekaqm | 2012. február 11. | 15:16:46

Moderálási alapelvek- komment törölve -

kulákgyerek | 2012. február 11. | 15:00:17

goanna, maradj, sokan vagyunk, nyugi, amikor kell, mozdulunk

kulákgyerek | 2012. február 11. | 14:59:08

hát kedves valla, próbáljon meg politikai celebként lehúzni hat évet majd kádár, mostanában meg majd orbán börtöneiben - egy ember élete nem fehér, vagy fekete - Nagy Imre volt Rákosi minisztere is, mégis abban a történelmi pillanatban, amikor kellett,a forradalom szolgálatába, népe szolgálatába állva feláldozta az életét - Göncz Árpád rengeteg áldozatot hozott azért, hogy a fidesznyikek most itt nyavalyoghassanak, és árulkodó, hogy egy percig, egy tárgyszerű mondat erejéig, egy emberi gondolat leírására sem képesek, csak a vezér bűvöletében teszik, ami a parancs - mindenkit lejáratni, kinyírni, aki nem hódol be korunk diktátorának - és figyelő42, viktorka soha nem került volna hatalomra, ha nincs Göncz Árpád, amikor viktorka beleszületett egy virtigli párttitkár családjába, akkor Göncz Árpád üldözöttként élte életét - a párttitkárok üldözöttje volt, és az ő áldozata árán lehetett viktorka minisztelnök.

goanna | 2012. február 11. | 14:58:09

Göncz Árpád a legnagyobb magyar államférfiak egyike.

A hozzászólások képtelen mocskos hangneme nem őt, hanem az országot minősíti. Számomra az utolsó csepp a pohárban. Mindeddig hitetlenkedve és mély fájdalommal figyeltem, hogy egy szabadságát - történelmi csoda folytán - ajándékba visszanyert nép hogy tékozolja el a lehetőséget, hogy marcangolja szét saját értékeit, hogy rombolja szét jövőjét.

Most betelt a pohár: elegem van belőletek. Semmi közöm hozzátok, ez már nem az én hazám. Könnyű szívvel tagadom meg magyarságom, mert azt, amit jelentett számomra, bemocskoltátok, széttiportátok. Mindent, ami következik, magatoknak köszönhettek. Nincs többé mentség, elmúlt két-nyolc-hetven-ötszáz év, csak a szégyenteljes jelen és a kilátástalan jövő. Lelketek rajta.

(Válaszokat, és magyar újságokat többé nem olvasok, irogassatok csak egymásnak).

Gorekaqm | 2012. február 11. | 14:03:19

Moderálási alapelvek- komment törölve -

Ps53 | 2012. február 11. | 13:32:27

Moderálási alapelvek- komment törölve -

tarkedli | 2012. február 11. | 12:49:10

Moderálási alapelvek- komment törölve -

jerhamondom | 2012. február 11. | 12:36:58

(folytatás)
A cenzúra nem vette észre, hiszen Botos Vince nem veszélyeztette a fennálló államrendet, Sztálint pedig senki sem olvasott az illetékesek közül. Honnan tudták volna, hogy a kettő azonos? ”
Elégedetten lapoztam tovább. Lám-lám, mégse vagyunk bűnös nép, mégis volt magyar ellenállás! Mi sem bizonyítja ezt fényesebben, mint hogy Sztálin generalisszimusz művei álnéven itt bújkáltak Magyarországon.
Még estefelé, a könyvtár meghitt zugában is azon tűnődtem, kit takarhat a szerény —Czár— aláírás.
A Nemzedék című hetilap főszerkesztője akkoriban Göncz Árpád volt. Ő azonban, mint az köztudomású, igencsak megválogatja, hogy mit ír alá.

jerhamondom | 2012. február 11. | 12:35:38

Mégis volt magyar ellenállás!

Czár jelenti Sztalinról: Botos Vince a fedőneve!

Február 11-én reggel eltévedtem az időben. Mire az újságárus bódéjához értem, 2012 helyett 1947-ben találtam magam. Sebaj, legalább megvettem a Nemzedék című hetilap 1947. február 8-i számát. Nem bántam meg, mert a negyedik oldalon érdekfeszítő interjút olvashattam.
„Az ellenállási mozgalom földalatti sajtója a Széchenyi könyvtárban...” - hirdette büszkén a cím. „Hogyan tévesztette meg a cenzurát Sztalin - Botos Vince képében” - kecsegtetett, szovjet partizánregények stílusában, az alcím.
A riporter, akinek neve a cikk alján csak egyszerűen —Czár— volt, Tolnai Gábort, az Országos Széchenyi Könyvtár igazgatóját faggatta. Miniszteri előszobában találkoztak. Miként a föltehetőleg irodalmi hajlamokat is dédelgető szerző írja: „három gumitalpú titkár, olajozott mosolyú altisztek, egy fekete-, egy barna és egy piros-gombos telefon között”.
A derék igazgató elpanaszolta, hogy intézményének nincsen pénze kéziratok vásárlására. Korszerű könyvtárként a moszkvai Lenin-könyvtárat említette. A buzgó újságíró utolsó kérdése így hangzott:
„- A kötelespéldányok között nem volt semmi olyan érdekes könyv, ami a magyarságnak az elmúlt rendszerrel való szembenállását bizonyította volna? ”
A riportalany vette a lapot és imigyen válaszolt: „- Dehogynem. Mulatságos például, hogy Sztálin művei Botos Vince költött neve alatt, persze más címen, de megjelenhettek. A cenzúra nem vette észre, hiszen Botos Vince

figyelő42 | 2012. február 11. | 12:01:35

Árpi bácsinak és néhai pártjának s szellemi hátországának ma egy énekkarra telik, ennyit birtokol a magyar közéletből, kedves Révész. S ezt a tényt nem lehet elfedni semmilyen dalárdával. Ami nagy kár, hogy Antall József életében már nem kaphatta meg ezt az elégtételt azok után, hogy anno ez a jóságos nagypapi valóságos hadjáratot folytatott ellene és kormánya ellen. De fent alighanem elégedetten dörzsöli a tenyerét.

Gorekaqm | 2012. február 11. | 11:38:40

Moderálási alapelvek- komment törölve -

taxi | 2012. február 11. | 11:37:35

pikemen | 2012. február 11. | 10:00:51

Ma viszont egyáltalán nincs népszerű alak, se a jobb, se a baloldalon...

Gorekaqm | 2012. február 11. | 11:11:46

Moderálási alapelvek- komment törölve -

pikemen | 2012. február 11. | 10:00:51

A baloldal utolsó népszerű alakja...

HIRDETÉS


1990. augusztus 3. Göncz Árpád köztársasági elnök, mellette Antall József
Szabó Barnabás
A katonaszökevények, a zsidók, akiket a Táncsics zászlóalj keretében megmentett; mindaz, amit a Kisgazdapárt centrumában: a Teleki Pál Munkaközösségben és Kovács Béla oldalán tett azért, hogy Magyarország demokráciaként épüljön föl a háborúból; a magyar talaj, melynek védelmére ő dolgozta ki a sokáig használatos technológiát; a világ tudomása az általa célba juttatott ’56-os alapdokumentumokról, a magyar forradalom kibontakozási platformjáról és Nagy Imre memorandumáról; az ellenzék magisztrális alapító műve, a Bibó-emlékkönyv, melynek szerkesztőbizottságában összetartotta a széttartó ágakat; a soproni valdensek megrázó története: a Sarusok és a Magyar Médeia; a magyar Tolkien, Golding, Updike, Faulkner, Hemingway, Styron, Thackeray; a harmadik köztársaság, melyet az ő személyére épülő paktum tett működőképessé, melynek médiáját ő védte a hatalmi kisajátítástól, melynek az ő közkedvelt személyisége biztosított egy időre bizalmi tartalékot.

És persze az optimista nézethez tartozik, hogy az eddigi kilenc évtized könnyen lehetett volna fele ennyi sem. Ha az antifasiszta ellenállásban nem a lábát, hanem a szívét lövik át, ha nem jön ki pár évvel később élve a katpolról, ha ’58 augusztusában nem döntenek úgy, hogy elég lesz neki meg Bibónak az életfogytiglan, s a szörnyeteg Borbély vérbíró legnagyobb sajnálatára nem köttetheti fel őket...

Másrészt meg: Göncz Árpád volt az a nagy helyzet, amit a magyar történelem mindig kihagyott. Ő arra teremtetett, hogy hídember legyen a magyarok között. Puritán értelmiségi, nagypolgár, nemes, katolikus, zsidó, unitárius és szombatos, magyar, olasz, horvát, román, osztrák, német – ezerfelől összevegyült Kárpát-medencei család, hagyományegyüttes van mögötte, s a személyisége is olyan, hogy mindenhez köze legyen, és semminek ne legyen a rabja. Minden irányban nyitott, befogadó és minden irányban kritikus. Minden közegbe bele tud illeszkedni a vasmunkásoktól a földművelőkön át az arisztokratákig, a kapcsolatteremtő és kapcsolatfenntartó képessége minden rétegben működik, s minden helyzetben szuverén és önazonos marad.

HIRDETÉS

Úgy lelkesedik együtt a népi mozgalommal, úgy viszi a parasztradikalizmus zászlaját, hogy a nacionalizmus és a polgárellenesség minden változatával szemben tökéletesen immúnis marad. Összeérik benne Németh László és Babits Mihály, Sinka István és Thomas Mann, a plebejus baloldali reformista és a következetes liberális, aki a diktatúra évtizedeiben is a jogállam tiszta szellemét képviselte, aki a 80-as évek közepén, a nem tudni, mikori jövőnek készült életútinterjújában is azt hangsúlyozza, hogy „a történelem gerince a jogrendszer”, hogy „a demokrácia nem jóakarat, nem homlokcsók, nem idill kérdése, hanem intézményrendszeré”.

Göncz Árpádot arra predesztinálta a helyzete és a személyisége, hogy a demokrácia fölépítésében a közmegegyezés kimunkálásának kulcsembere legyen. 1945-ben, 1956-ban, 1990-ben. Az összes kísérlet összedőlt. Az első két esetben külső, a harmadikban viszont csakis belső okokból. A közvetítő békebarátnak a történelmi konfliktusok örvényében kellett helytállnia. Ameddig bírta, helytállt. 1985-ben a diktatúra bukásának reményével mondta: „Ha lesz valamikor öt perc, politikai öt perc Magyarországon, amikor egy formálódó időszakban szükség lesz olyan emberre, aki kommunistával és népivel egyaránt szót tud érteni, és akinek a lapja tiszta, ha kellek, én ott leszek, ha nem kellek, akkor nem.” A demokratáknak kellett.

 
nyomtat email plusz mínusz Küldés Facebook-ra Küldés Twitter-re Felvétel Google Bookmarks-ra    24 komment

HIRDETÉS

HIRDETÉS
.
HIRDETÉS
. .
HIRDETÉS
. .
Galériák
     

Ez a címe

KÖVETKEZŐ » « ELŐZŐ
HIRDETÉS
. .
HÍRMÁTRIX . NOLTOP10
   olvasottak   
HIRDETÉS
. .
HIRDETÉS