A NOL vitát kezdeményezett arról, hogy megosztott-e a magyar civil szféra, illetve arról, hogy hová tart az európai alternatív globalizációs mozgalom.

Az első vitacikket Benyik Mátyás, az ATTAC Magyarország elnöke írta, a másodikat pedig Tracey Wheatley, a Védegylet munkatársa.

A NOL-fórumon elindítottunk egy topikot a témáról.

Most Gold J. Márton, a Civil Parlament elnöke fejti ki álláspontját NOL alábbi kérdéseire:

1.) Lenyúlták-e a baloldali pártok az Európai Társadalmi (vagy Szociális) Fórumot?
2.) Van-e és ha igen, miért van kiábrándultság az európai alternatív globalizációs mozgalomban?
3.) Volt-e értelme Athénben az Európai Társadalmi Fórumnak?
4.) És mi van itthon? Mi van a Magyar Társadalmi Fórummal?
5.) Miért nem állnak szóba egymással a különböző civil áramlatok?
6.) Mintha a zöldek és a baloldali civilek nem működnének együtt, vagy ez csak a látszat?

Gold J. Márton válaszai:

1) Mielőtt feltennénk azt a kérdést, hogy a baloldal „lenyúlta-e” az Európai Szociális Fórumot, a kérdést feltevőnek arra kellene válaszolnia, hogy vajon mikor fordult elő az újkori történelemben, hogy konzervatívok, illetve jobboldali pártok kardoskodtak volna a társadalmak helyzetének jobbításáért, a szociális jogok érvényre juttatásáért!? Mégiscsak érdemes elgondolkodni azon, hogy vajon miért élteti Che Guevarát annyi fiatal! Véleményem szerint a Szociális Fórumot nem „nyúlta le” a baloldal, noha – elismerem – baloldali gondolkodású emberek voltak és vannak többségben benne. Szerintem ez természetes, hiszen a szociális érzékenység és gondolkodás a baloldal köreiben a legelevenebb. A baloldali pártok mindig a munkásokért és a szociális jogokért harcoltak. Az athéni Európai Szociális Fórumon nem kevés olyan emberrel találkoztam, köztük görögökkel, franciákkal, németekkel, belgákkal, akiknek annak dacára is elegük van a neoliberalizmusból, és a vele együtt járó kizsákmányoló tőkés logikából, hogy nem baloldaliak.

2) Lehet, hogy van kiábrándulás egyesekben. Főleg azokban, akik nem vállalják a kitartó, következetes, mindennapos munkát és harcot az emberi és a szociális jogok érvényre juttatásáért, hanem diktatúrában látják a megoldást! Mások, meglehet, könnyebbnek vélték a cél elérését, mint amilyen az valójában. Nekem feltűnt, hogy főleg Kelet-Európában érzékelhető „kiábrándulás”, pedig a szociális mozgalom ott a leggyengébb. Vagy talán éppen ezért? A „demokratikus véna” hiányáért? Egyesek vélhetően nem bírják a strapát, nem képesek másokkal összefogni, és együtt dolgozni, s akkor „kiábrándulnak”. Másokból – mondják ők -, szerintem pedig saját magukból ábrándulnak ki! Látják, hogy nem megy nekik a dolog, a nép pedig nem akarja vissza a régit, a sztálini megoldást. A tömegek kiábrándulást inkább a liberalizmussal, a fennálló társadalmi modellel szemben tapasztalom. Ez nem csak Kelet-Európára jellemző. A nyugat-európai „régi” demokráciákban is nagy az elégedetlenség, a munkanélküliség, a szociális jogok csorbítása miatt. Elég az EU alkotmány-tervezetének leszavazására, vagy a francia pályakezdő fiatalokat sújtó, tömeges ellenállásba ütköző CPE törvénytervezet visszavonására gondolnunk.

3) Azt gondolom, hogy volt értelme, mert egyeztetni tudtuk a küzdelmünket számos téren, és ez előnyösebb feltételeket teremt ahhoz, hogy változtassunk az állapotokon: szegénység, nők jogai, egészségügy, háború és béke, önrendelkezés, az intézmények demokratizálása, stb. Az athéni Fórumon 35.000 fő, vett részt, 210 szemináriumot tartottak tizenhét nagy témakörben, több száz előadóval. A Magyar Szociális Fórum kmb előadói foglalkoztak az egészségüggyel, a nők jogaival, az európai kollektív biztonság követelményével, az energiakérdéssel, a szegénységgel, részeként a kilakoltatással, az EU intézményrendszerének demokratizálásával. Az ESzF elvi Chartájával a neoliberalizmuson túl mutató Szociális Európáért, az államiságot nélkülöző nemzetek önrendelkezési jogával, a kisebbségek nemzeti jogaival. A hajléktalanok jogaival az európai szociálpolitikával szemben, a háború és a terrorizmus kérdésével, a fegyveres ellenállás, a polgári ellenállás, a nem erőszakos engedetlenség problematikájával. Ha az előadásokon megjelentek létszámát vesszük figyelembe és, hogy mennyien hallgatták meg a javaslatainkat és elgondolásainkat, s kapcsolódtak be a vitába, akkor sikerként könyvelhetjük el az athéni IV. Európai Szociális Fórumot. Érdemes volt 2 napot oda, és 2 napot vissza vonatozni. Ha az előzőekben említetteket, valamint a sok új kapcsolatot, illetve a szemináriumokat és a Fórum egészét ősszegző értékelését olvassuk, egészen komoly eredményként könyvelhetjük el a IV. Athéni Szociális Fórumot. Ami a Fórumot bezáró 100 ezer fős béketüntetést illeti, szépen indult, és a tervek szerint alakult, míg a Black Block meg nem zavarta a felvonulást. Pontosan nem tudni, hogy kik szervezték és uszítottákőket a békés tüntetőkre. De gondolom, nem nehéz kitalálni, és a következtetéseket levonni. A rendőrség is mulasztást követett el, amikor nem lépett fel a provokátorokkal szemben.

4) Az itthoni Szociális Fórum működését, én nem látom olyan szétziláltnak, mint azt néhány állításban olvashatjuk. Mint említettem a Civil Parlament nem túl régen került be a Magyar Szociális Fórum szervezetei közzé. (Mellesleg kikérem magamnak, hogy „ál civilek” volnánk!) Azt nem igazán értem, hogy miért állítják egyesek, hogy a MSzF ketté, ill. háromfelé szakadt. Az MSzF teljesen nyitott fórum, üléseihez bármikor csatlakozhat és kifejtheti álláspontját az a szervezet, amely elfogadja a Szociális Világfórum Elvi Chartáját és a Magyar Szociális Fórum Charta-tervezetét. Nem hiszem, hogy akadna Magyarországon még egy olyan együttműködési keret, amely ennél kevesebbel beérné! Megkockáztatom, hogy ez az egyik legdemokratikusabban működő magyar szervezeti keret.

5) Ez a kérdés már egy kissé távolabb esik a Magyar Szociális Fórum és köreitől. Valószínűleg összefügg egyes szervezetek taktikai megfontolásaival, politikai és anyagi befolyásolásukkal, azaz szándékos szembeállításukkal, másokkal. (Érzésem szerint ideológiai és politikai érdekek is szerepet játszhatnak, túl azon a régi keletű taktikán, hogy anyagi alapon is megosztják a társadalmi erőket a társadalom feletti uralkodás érdekében. Azt gondolom, ha egyszer felébrednek a civil szervezetek Csipkerózsika álmukból és még, ha nehéz is lesz egyesek számára, lemondanak a húsosfazékról, együtt kiállnak a nemesebb célért, akkor tényleges társadalmi változást lehet majd kicsikarni, úgy ahogyan arra az MSZF kmb szervezetei is törekszenek.

6) Erről a kérdésről lehet, hogy a Zöldek többet és autentikusabban tudnának írni. Köztünk vannak zöldek is, bár szeretnénk, ha még többen volnának! A Civil Parlament 2004-ben konferenciát rendezett az Országházban a szelektív hulladékgyűjtésről, és az újrahasznosításról, neves nemzetközi előadók bevonásával. Mi sem természetesebb, hogy sok „ZÖLD” szervezetet is meghívott a konferenciára. Az egyik legismertebb zöld szervezettől, a HUMUSZ-tól az alábbi válaszlevelet kaptuk meghívásunkra: micsoda dolog, hogy a meghívónkat nem újrahasznosítható papírra írtuk! Mit képzelünk mi, hogy egy ilyen rendezvényt egy kapitalista céggel szervezünk, és még anyagi támogatást is elfogadunk tőle! Mintha a T. Zöld Szervezet nem tudná, hogy idehaza a reciklált papír még drágább, mint a nem reciklált. (Lehet, hogy Ő megengedheti magának, de nekünk ez luxus! Ami pedig a tőkés céget illeti, miért volna helytelen jó cél érdekében összefogni olyanokkal, akik készek rá?! Azt gondolom, hogy a vaskalaposság nem segít az előrelépésben. Mi nyitottak voltunk és maradtunk az együttműködésre. Tudjuk, hogy a demokratikus érdekek csak összefogással érvényesülhetnek. Nem kellene, hogy az érzelmek és a politikai hovatartozás szétválasszon bennünket.