A nemzetközi alternatív globalizációs mozgalom bölcsőjében, a Porto Alegre-i Társadalmi Világfórumon elindítottak egy párbeszédet a világ legkülönbözőbb társadalmi szervezeteinek részvételével. A folyamat célja egy jobb világrend, és a felé vezető út kidolgozása. A résztvevők hangsúlyozottan hisznek a konszenzusos döntéshozatalban, azaz abban az eszmében, hogy csak az a jó döntés, amelyet mindenki elfogad. Kezdetekkor abban is megállapodtak az alapítók, hogy sem fegyveres testület, sem párt nem vehet részt a folyamatban. A világ sok országában, több kontinensen tartottak már a civilek ilyen fórumokat, legutóbb Athénben rendezték meg a negyedik Európai Társadalmi Fórumot.

A hangsúlyozottan erőszakmentes mozgalom találkozójának záró demonstrációján azonban kődobálók jelentek meg és felborították a nyugalmat. És az is kiderült, hogy a baloldali pártok jelentős szerephez jutottak a fórum életében. Ez, és a sok más probléma arra indított bennünket, hogy a hazai civil szféra fontosabb képviselőinek feltegyünk néhány kérdést a világ átformálásáért küzdő mozgalom állapotáról. És nem utolsósorban arról, hogy vajon a civilekre is jellemző lesz-e a közéletünk megosztottsága. Elsőként az ATTAC Magyarország elnöke, Benyik Mátyás válaszol a NOL alábbi kérdéseire:

1.) Lenyúlták-e a baloldali pártok az Európai Társadalmi (vagy Szociális) Fórumot?
2.) Van-e és ha igen, miért van kiábrándultság az európai alternatív globalizációs mozgalomban?
3.) Volt-e értelme Athénben az Európai Társadalmi Fórumnak?
4.) És mi van itthon? Mi van a Magyar Társadalmi Fórummal?
5.) Miért nem állnak szóba egymással a különböző civil áramlatok?
6.) Mintha a zöldek és a baloldali civilek nem működnének együtt, vagy ez csak a látszat?

Benyik Mátyás válaszai:

Ad 1.) Az Európai Szociális Fórumot (ESZF) kezdettől fogva a nyugati baloldali pártok dominálták és irányították álcivil szervezeteiken keresztül, amely az ESZF előkészítő közgyűléseken résztvevők számára teljesen egyértelmű. A 3. ESZF (londoni) előkészítése során került a szélesebb nyilvánosság elé a pártok nyomulása és képmutató magatartása a fórum folyamatban. Az Európai Baloldali Párt létrejöttétől kezdve (2003) már intézményesült is az ESZF bekebelezésére. A mintegy 30-50 főből álló elszámoltathatatlan, antidemokratikus ESZF-„vezetés” EU-pénzekkel a háta mögött és az Európai Parlament baloldali frakciójának támogatásával mindent „überel”.

A két évvel ezelőtti, londoni fórum óta a vezetésen belül is van szakadás, súlyos ellentét alakult ki pl. a Socialist Worker Party és a többi párt képviselői között is (Athénben ennek szem és fültanúja voltam). Egyes, kisebb pártok különösen a nem reformista, radikális, kommunista pártok vagy eleve részt sem vesznek a fórumokon, vagy kisebbségben „mondhatják a magukét”, úgysem figyelnek rájuk. Ez utóbbiak marginalizálása egyébként sikeresen zajlik.

Ad 2.) Úgy látom, hogy van kiábrándultság, amely összefügg a pártok és egyes kormányzati intézmények nyilvánvaló részvételével és meghatározó szerepével a folyamatban, valamint a döntéshozatal antidemokratikusságával. A mozgalomban élesen különválik az elit és az egyszerű civil (mozgalmi burzsoázia és mozgalmi proletár). Egyre többen ismerik fel a hamisságot, a szemfényvesztést, vagyis azt, hogy az egésznek egyelőre semmi köze sincs a magasztos Porto Alegre-i Alapelvekhez. „Buli” lett az egész, nem a bővülésnek vagyunk tanúi, hanem lefelé menő spirálba kerültünk. A valóban civil szervezetek és egyének „vattának” kellenek csak, látszatdemokrácia érvényesül, kirakatpolitika zajlik. Meglehetősen sok (fiatal)embert csak a hangulat, a „feeling” vonz az ESZF-eseményekre (politikai turizmus!). A mozgalomnak nincs kézzelfogható társadalmi hatása, valójában kevés eredményt tudott eddig felmutatni. A folyamatot természetesen a centrumországok „baloldali”(?) erői uralják, a periféria országai és képviselői, különösen a radikálisabbak (pl. a marxisták, maoisták, netán a sztálinisták) diszkriminált helyzetben vannak, amely megmutatkozik a szolidaritási pénzek elosztásánál is.

Ad 3.) A mostani athéni fórumnak voltak pozitívumai, különösen Londonnal összemérve. A görög szervezők rendkívüli erőfeszítéseket tettek az esemény jó előkészítése érdekében. Logisztikailag rendben volt a dolog: a régi reptér területén egy helyszínen koncentrálódtak a szemináriumok, műhelyviták, a tömegszállás, a koncertek stb. A résztvevők számát tekintve a hivatalos adatok szerint Athén (35 ezer regisztrált) sikeresebb volt, mint két évvel korábban a londoni fórum. Pozitívan értékelhető, hogy közel 300 különféle témában voltak előadások, beszélgetések, több száz standon mutathatták be magukat a részt vevő szervezetek. A helyszín alkalmas volt a laza, kötetlen párbeszédre, az együttlét kellemes órái a hazai Sziget-fesztiválra emlékeztettek engem. Negatív élmény volt újra megtapasztalni a vendéglátó ország baloldali mozgalmainak mély megosztottságát, már-már egymással szembeni gyűlöletét, illetve megvetését. Szerencsére a zárónapon, a Szociális Mozgalmak Közgyűlésén nem hozták szóba az előző napi demonstráción történteket, mert akkor az biztos kudarchoz vezetett volna. Továbbra is nagy kérdés, hogy a pártok eddigi burkolt részvételét végre nyílttá teszik-e, és változtatnak-e a Porto Alegre-i alapelveken.

Ad. 4.) Idehaza a szociális fórummozgalom Firenze után először két, majd közvetlenül a párizsi fórum után három részre szakadt. Leegyszerűsítve a mozgalom jelenlegi fő aktorai: a Simó-Vajnai duó és a köré csoportosulók (elsősorban a Munkáspárt és álcivil szervezetei), akik az ESZF vezető köreivel ápolnak kölcsönösen bizalmas kapcsolatot és szervilizmusukért cserébe bizton számíthatnak a „vezérkar” anyagi támogatására (EU és szolidaritási pénzekre is); Tracey Wheatley (Védegylet és barátainak köre - leegyszerűsítve az ún. "zöldek”) , illetve a Magyar Szociális Fórummozgalmakért Alapítvány köré csoportosuló szervezetek , egyének (az ATTAC-kal az élen). Az I. Magyar Szociális Fórum után (2003) az egyébként is gyenge, szétszakadt magyar mozgalom újjászervezésére több kísérlet is történt - eredménytelenül. A zsákutcából való kiutat mindegyik áramlat máshol keresi. A zöldek magukat „harmadikutasként” definiálva elsősorban „politikamentes” (?) akciókkal, események rendezésével foglalkoznak, jobbára reformista erőkkel kooperálnak és az ESZF banzáj oldalát favorizálják, miközben a politikailag egyértelműen és következetesen tőlük balra állók (pl. az Alapítvány) komoly rendszerkritikát gyakorolnak és Kelet-Európa, illetve a fejlődő világ mozgalmaival keresik a szorosabb együttműködést, illetve a cselekvési alternatívákat (lásd KKESZF-kezdeményezést).

Ad 5.) A hazai „civil” (?) áramlatok – a magyar társadalmi struktúrában tapasztalható különféle törésvonalak mentén – mélységesen megosztottak. A szakadékok rendkívül mélyek, a média által is gerjesztettek, többnyire zagyva ideológiák vannak forgalomban. A zöldek általában irtóznak mindentől, ami a „kommunista” (?) múlttal kapcsolatos, legyenek azok személyek, vagy pláne eszmék. Generációs ellentétként jelennek meg ideológiai nézeteltérések is. Sajnálatosan összekeverednek a jobboldali és a baloldali értékek, a parlamenti pártok sikeres agymosó tevékenysége sokszor nehezíti a tisztánlátást. Bár a személyes pártkötődések jelentősen leszűkítik a civilek mozgásterét, csíráiban léteznek a társadalmi ellenállás és önszerveződés alakulatai ( pl. a házfoglalók, illetve egyes anarchista csoportocskák).

Ad 6.) A zöldek és a baloldali civilek között személyes szinten bizonyos kérdésekben (pl. a béke ügye, a szegénység kérdése) van párbeszéd, sőt esetenként közös fellépés is, de a társadalmi rendszer gyökeres átalakítására már kevesebb a hadra fogható ember, nem is beszélve arról, hogy a fennálló rendszer meghaladása a többség számára még nem evidencia.

Sajnálatos az is, hogy nem működnek velünk együtt a társadalmi szolidaritást potenciálisan elvileg jobban érvényesíteni képes szervezetek (pl. a szakszervezetek) sem, mert a vezetőik többnyire pártkötődésűek és egzisztenciálisan is függenek a hatalomtól. A bérmunkásokhoz a direkt kapcsolatot a szociális mozgalom idehaza még nem találta meg.

A magyar szociális fórummozgalom egyelőre civil (?) „elitmozgalom”.